A kovásznai baptista ifi oldala

Milyen lehet az ideális ifjúság? 3.rész

2010-12-16T04:46:00.000-08:00

Beszéltem már anni minenről, ami lényegesen megváltoztathatná az ifjusági órák minőségét. DE sajnos rá kellett, hogy jöjjek arra, hogy minden előbbi felsorolt mellékes vagy nem kivitelezhető, hogyha egy bizonyos dolog hiányzik: a teljes odaszántság Krisztusnak. Valamennyi fiatalnak meg kell hallnia önmagának. De még emellett, fel kell vennie a Krisztus keresztjét is.
Ha nincs odaszántság Krisztus iránt, akkor az ifióra lehet egy fajta kultúrklub, vagy éppen szórakoztató show, vagy erkölcsös párkereső klub, stb. de nem lesz az istentisztelet helye.
Sajnos ezzel lesz a legtöbb harcunk. De minek akarunk mi még többet megtudni Krisztusról és az Ő akaratáról, he nem szánjuk magunkat teljesen oda neki?
Igen, vannak olyan alkalmak minden ifjuságban, ahol a megfáradott fiatalok odaszánják magukat Krisztusnak. Látszik az imájukon a teljes odaszánás vágya, de egy hét múlva ugyanolyan megalkuvásokkal térnek vissz ifiórára. Nem lehet akárhogy nekilátni az odaszánásnak sem. Nem jó elbizakodni és pillanatnyi érzésektől áthatva menni tovább, abban a hitben, hogy most már nem lesz semmi baj. Könnyen ellehet esni, mert nagyon ravasz a világ, és persze, mi is gyengék vagyunk.
Jó volna, hogy az odaszánó imák elhangzása után az ifjuság erősebb tagjai minden segitségüket felajánlanák a frissen döntést hozó fiataloknak, és nyomon követnék azok lelki fejlődését. Jó volna, hogyha a döntést hozó fiatalok gyakrabban találkoznának egymással, egymásért imádkoznának, megosztanák egymással tapasztalataikat. Jó volna ezután sem magunknak élni, hanem kinyilni egymás előtt.
Nem várhatunk semmilyen előremenetelt, ha nincs odaszánás az életünkben.

Milyen lehet az ideális ifjúság?2.rész

2010-12-02T06:21:00.001-08:00

2. Ha egy ificsoporthoz tartozol, tudnod kell, hogy vannak kötelezetteségeid is. Igazán boldog lehetsz, ha egy ilyen csoporthoz tartozol. Bizony, sok áldásban részesülhetsz. Csupán csak füledet kell nagyra nyitsd, és máris árad az áldás az igén keresztül. Jó dolog kapni, igaz? De még annál is jobb szolgálni, és feladatot vállalni az ifin belül.
Kisebb ifjuságoknál nagyon könnyen meglátszik, ha valaki nem végzi a feladatát. Ilyenkor vannak, akik magukra kell vállalják a másik egyén feledatkörét, hogy ezen a területen az ifjusági óra ne szenvedjen kárt. Van olyan ifjuság is, ahol minden tevékenységet az ifivezető végez, a többiek pedig csak hallgatók, résztvevők, fogyasztók.
A mai társadalom egyre inkább fogyasztó-beállitottságú, és ez a beállitottság beszivárgott a gyülekezetekbe, megfertőzve sok közösségi légkört. Ma már kevesebb ember akar szolgálni. Jobb a kiszolgálás. És ez a jelenség főleg a szabadság éveiben bomtakozott ki. Amikor tilosak voltak az összejövetelek, akkor nagyobb szolgálati készség volt a testvérekben. Ma, amikor már mindent szabad, jobb szeretjük élvezni a magunk nyugalmát.
Nem csak felnőtt testvérek hibája ez, hanem fiataloké is. Sokat számit az otthoni keresztény nevelés is, de főleg az, hogy a fiatal mennyire jutott közel Krisztushoz. Ha valóban közel kerülünk Hozzá, akkor világossá válik előttünk, hogy akármennyire is jólesik a kiszolgálás, nekünk vállalnunk kell a szolgálatot egymás iránt, ez pedig valóban nem könnyű.
Jó volna nemcsak elméletileg megvizsgálni ezt a kérdést, hanem gyakorlatilag is. Mivel szolgálhat egy fiatal az ifiórán belül?
1. Imára való buzditással: Egy időben azt gyakoroltuk Kovásznán, hogy minden péntekre más-más fiatal készült buzditással. Volt aki alaposabban felkészült, volt készen megtalálta valahol a buzditás anyagát, de mindenképpen hasznosnak látszott az ilyen jellegű szolgálat. Nem tudom, hogy mostanában miképp gyakorolják ezt az otthoniak. Volt egy időszak, amikor ezt a gyakorlatot már nem folytattuk, mert állandóan megfeledkeztünk róla. Be jó lenne mindig ébernek és józannak lenni.
2.Bátoritással, bizonyságtétellel: Mindannyiunknak szüksége van bátoritásra, hogyha elcsüggedünk. Sokszor próbáljuk ezt elrejteni magunkban, de akármennyire is próbáljuk takargatni, meglátják a körülöttünk levők. Ilyenkor nagyon jól esik az embernek, ha valaki bátoritja őt. De még magának a bátoritónak is jól esik, hogy segithet a megfáradottnak. Sokszor van bennünk egy szégyenlősség, hogy vajon elfogadja a bátoritásomat, vagy vajon állok én úgy lelkileg, hogy bátorithatom őt. Ezek a kérdések könnyen jelentkezhetnek, de ügyelnünk kell, hogy ezek miatt ne akadályoztasson meg a bátoritás. Ha tudatában vagy annak, hogy valamit nem rendeztél az Úr előtt, járulj elébe és rendezd ügyedet. Nem érdemes az embernek marcangolnia magát, hogy miképpen is áll most. Ha valami súlyos, rendezni való dolog van az életében, az mindenképpen meglátszik. Ha bátoritanod kell, sohase gondolj arra, hogy miként fogadják!Végzed el a feladatodat, a többi már nem rajtad múlik!
3.Az is egyféle szolgálat, ha meghallgatod és felfigyelsz arra, amivel a társad készült.Hiszen ezzel értékeled az ő szolgálatát. Nagyon sok szolgálattevő megfárad, hogyha látja, hogy sokakat nem érdekli az, amivel készült. Hogyan értékeled azt, hogyha valaki igével bátorit téged? Érted teszi. Mivel foglalkozol, miközben az alkalom vezetője próbál hozzád szólni: vajon társaddal beszélgetsz? Ne lehet két felé figyelni.
4.Az is szolgálat, ha részt veszel az egyik fiatal által megszervezett szolgálatban. Már lassan egy éve, hogy Csaba testvér engem bizott meg, hogy szervezzem meg a február eleji szolgálatot. én úgy gondoltam, hogy előadhatnánk egy jelenetet, mely a bizonyságtevésről és a Krisztus iránti hűségről szólna. Eleinte mindenki benne volt. Ahogy teltek múltak az alkalmak, többször is átvettük a jelenetet. Egy alkalommal lelkipásztor testvérünknek hamarabb távoznia kellett, igy a próbában magunkra maradtunk. Igy sajnos a fegyelem egy kicsit felhigult. Többször is abba kellett hagyjuk a próbát, mert valamilyen baki miatt elnettük magunkat. Később azt történt, hogy az egyik fontos szereplő megúnta a próbát, és félrevonult az mp4-sével, hogy zenét hallgasson. Akkor már betelt a pohár- szépen elköszöntem a többiektől és mentem haza. Egyebként még aznap este kaptam egy üzenetet az illetőtől:,,Csak annyit hogy bocs. Ja és nem szerepelek." Ilyenkor úgymond szent harag szokott költözni a szivembe. Kicsit eletekintettem attól, hogy az illető még a tinédzser éveiben jár, amikor nagyon nehéz stabilnak maradni, de úgy gondoltam, hogy ez azért mégis túlzás. Vasárnap mégis megtörtént a békekötés. Ennek ellenére a jelenetet nem adtuk elé. Jobb is volt igy. Mi a tanulság? Részemről az, hogy a megszervezett szolgálat ne teher legyen a fiatalok számára. Viszont ha valamit megigérsz, azt teljesitsed, és ne add fel csak azért, mert pillantnyilag máshoz van kedved.
(Folytatódik)
Zágoni János

Milyen lehet az ideális ifjúság?1.rész

2010-12-02T04:40:00.000-08:00

Isten kegyelméből, a múlt hétvégén hazalátogathattam Kovásznára. Mivel már rég nem voltam ifjúsági órán az otthoniakkal, márv vártam a szombat délutánt. Sajnos nem voltunk jelen teljes létszámban. Egyesek nem értek haza, és volt olyan személy is, akinek épp más tennivalója akadt. Igy a szokásosnál kevesebben gyúltünk össze. Sokkal többen voltunk az októberi látogatásom alkalmával.
Már jó ideje, hogy a marosvásárhelyi ifi alkalmait látogatom. Hiányzanak az otthoniak, jó volna azt is látni, hogy miként haladnak előre. Nagy meglepetés számomra az, hogy most a blogot javarészt ők szerkesztik.Ez egy lehetőség arra, hogy még inkább növekedjen bennünk a közösségtudat, az Istennek való odaszántság, valamint az egymás épitésének vágya.
Mig látom a keresztény ifjuságokat, felteszem a kérdést, hogy milyen kell legen egy minden szempontból megfelő ifjuság? Mig a kérdésre való feleleten elmélkedek, eszembe jut, hogy melyek azok a hiányosságok, veszélyek, negativ tényezők, amelyek tönktretehetnek egy ifjusági alkalmat. Szeretném, ha az eddig tapasztaltak alapján bemutathatnám néhány meglátásomat az ifjuságokkal kapcsolatban.
1. Fontos tudni azt, hogy miért járunk ifjusági órára. Okkal és céllal kell odamenjünk. Ha ez a két tényező nem meghatározott, értelmetlen az alkalom látogatása. Nem szoltunk csak úgy elmenni valahova, vagy csak azért, hogy ott legyünk. Lehet, hogy ez még sokunkban nem tisztult le.
Fontos tudni, hogy az ok és a cél mennyire Isten szerinti. Hallottam én már olyat, hogy hivő fiuk csak azért járnak ifjusági órákra, hogy lányokkal találkozhassanak. Vannak olyanok, akik jól érzik magukat az alkalmakon. Egyesek csak tartozni akarnak valahová, vagy éppen kiváncsiságból mennek el. Vajon ezek közül melyik Isten szerinti? Ki megy azért ifjuságira, mert szüksége van az Úr és fiatal testvérei jelenlétére? Talán akadnak olvasóim között olyanok is, akiket felbosszant az üzenetem. Én nem látom helyesnek, hogy csak lányok miatt, vagy a másik nem esetében a fiuk miatt menjünk ifjusági órára. Nem szeretnék mélyen ebbe a témába avatkozni, mert még éretlen vagyok hozzá, inkább szeretném azt üzenni, hogy ,, minden féltett kincsnél jobban őrizd a szivedet".
Ne csupán a jó légkör miatt járjunk ifiórára. a fiatalok nagy része rendelkezik humorérzékkel, és egy jóizű vicc, egy poén képes derűt csalni az egész ifjuság arcára. De jó ezt mértékletesen gyakorolni. Tapasztaltam, hogy olyan alkalmakon, ahol inkább az egymás nevettetése áll a központban, jól érzi magát ugyan az ember, de az ige félretevődik, a témától pedig olyan messzire kerülünk, hogy onnan már nehéz visszakanyarodni a központi gondolathoz. Vannak olyan alkalmak, ahol az ifivezetők valóságos show-t tartanak. Nagy népszerűségnekm örvenjdenek, akárcsak alkalmaik. De kinek kell egy olyan alkalmon, ahol a fiatalok bűnüket bánva, összetörve, sirva jönnek Isten elé kegyelemért? Nem inkább a szentségről kellene szóljon az ifjusági óra, mint a jókedvről. Az az igazi jókedv, amely a bűnből való felszabadulás után tapasztalható. nem lesz ott szükség semmilyen ,,jókedv-csinálóra".
Jó dolog az ifihez tartozni, de annál jobb ha valaki Krisztushoz tartozik, bár ez nem mindig a nevetésről szól. Jó dolog, ha valaki kiváncsiságból látogatja az ifialkalmakat,de annál jobb, ha inkább az teszi kiváncsivá: hogy élhetne még jobban Isten akarata szerint.

Zágoni János

Végtelen Adventek

2010-11-30T10:24:00.000-08:00

VÉGTELEN ADVENTEK

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...
Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját...
És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.
Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige
Alázatosan jött le szolgálni ide.
S végigjárta minden lépését az útnak...
A próféciák is mind-mind ide futnak -
- De itt van kezdete már a másik útnak.
Később megértették, s szerte a világon,
Évente új várás indul, új karácsony.
Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,
Indulunk ismét a köznapok elébe...
A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,
De aki megérti Isten Golgotáját,
Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''
Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!
És amikor zsendül a fügefa virág:
A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!
Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,
Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.
Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn;
Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

(R. Lukátsi Vilma: Végtelen Adventek)

Fejér Salomé

Kitartás - Célbajutás

2010-11-30T09:42:00.000-08:00

Az Úr Jézus Krisztus kegyelmének tartom, azt hogy lelkipásztor testvérem megkért arra, hogy írjak az ifjúság blogjába. Megpróbálom rövidre fogni azt, amiről most írni szeretnék. Tizenhárom, illetve van már annak tizennégy éves is, amikor döntöttem Krisztus mellett elfogadva az Ő hívását. Látom, hogy az elmúlt idő alatt Isten sokat kellet formálja az életem, annak céljából, hogy az életem Neki tetsző legyen. Sőt, még nagyon sokat kell még formáljon ezután is.

Sok mélységet éltem már meg az életemben, főleg a megtérésem utáni időszakban, de mindig kiemelt Atyám abból az állapotból. Úgy látom, hogy Isten a hívő ember életébe megenged nehéz helyzeteket, mivel célja van velük reánk nézve. Ha kitartunk ezekben a helyzetekben az Úr újabb áldásokkal lep meg a mi vigasztalásunkra.
Ahogy mindinkább közelebb jutunk Istenünkhöz, a mi ellenségünk, a gonosz sem marad tétlen és a "próba -mélységeket" úgy próbálja bemutatni és velünk elhitetni, mint amelyekből nincs kiút. Emellett reménytelenségbe próbál hajszolni, negatív gondolatokat, érzéseket felhasználva, mint ahogy tapasztaltam az elmúlt években. Azonban valami újat is tanultam az utóbbi brassói "mini" ifjúsági konferencián. Amikor mindent másként látok, vagy érzek (negatív értelemben) akkor is annak ellenkezőjét tegyem, és olyan jó, megnyugtató az a tudat, hogy mégis van tovább. Ebben szeretnék kitartani, mivel a prédikációkból azt hallottam, hogy a mélységben is átvezet az Úr. Megengedi ugyan a nehézségeket, hogy belekerüljünk, de annál nagyobb áldást fogunk átélni, ha minél inkább ragaszkodunk Hozzá. Ezzel a tudattal kívánok előre menni félre téve minden akadályt, és megkörnyékező bűnt.
Kik olvassátok eme bizonyságtételt kívánom, sőt biztatom arra, hogy tartsatok ki a "keskeny" úton, alárendelve szíveteket Isten Lelkének. Hadd éljünk Urunknak tetsző életet. Akik pedig még nem fogadtátok el az Úr Jézus Krisztust személyes megváltótoknak és uratoknak, kívánom, hogy tegyétek meg mihamarabb.
Isten legyen kegyelmes és irgalmas továbbra is mindannyiunkhoz.

Szakács Annamária

Érdekes fogattatás a Londoni Heathrow repüllőtéren

2010-11-22T08:52:00.000-08:00

Az idő közel van

2010-11-22T05:32:00.000-08:00

Jelenlevők

Mostanában szombatonként tartjuk az ifjúsági órákat házanként. Azért döntöttünk így, mert szeretnénk ezzel is spórolni a gyülekezetünk számára. Így legalább nem kell befűtenünk az épületbe, és nem megy addig sem a gázóra. Emellett bensőségesebbek is a közösségi alkalmaink.

Szóval, most szombaton is találkoztunk 17 órai kezdettel. Két témáról beszélgettünk. Először az Ifjúsági vezetőség választásáról, és a jelöltekről. Ezután pedig a Jelenések könyvének a tanulmányozásához fogtunk. Az 1:1-3 versei alapján beszélgettünk bevezetésként a Jelenések könyvéről. Három fontos igazságot tanultunk meg.

- Jelenések könyve - Krisztus beszéde 1.

- Boldog az aki olvassa, hallgatja és megtartja (alkalmazza) a könyveben leírt és megértett igazságokat 2v.

- Az idő közel van

Ezekről az igazságokról beszélgetve eldöntöttük, hogy az elkövetkező két héten belül mindenki elolvassa a Jelenések könyvét. Reméljük, hogy ez sikerülni fog. Az Úr közel!

Augusztus 23, hétfő

2010-09-19T05:22:00.000-07:00

Szép, napos reggelre ébredtünk a Teleios-házban. Kb.8 óra lehetett, amikor Csaba testvér elugrott Szentegyházára, hogy a kenyeret és más apró dolgokat beszerezhesse. Időközben megérkezett Borzási testvér az asztallal és a két paddal. Most már nem kellett szoronganunk egy asztalnál.most mindkét asztalhoz 8 személy ülhetett. Közben Mónika testvérnő tevékenykedett a konyhán. A reggelikészités feladatának nagy része reá hárult.Mindig akadt segitőtársa, aki elrendezte a tányérokat és az evőeszközöket az asztalon. Mások közben ébredeztek, vagy éppen előkészitették magukat az új napra.
9-kor mindannyian asztalhoz ülhettünk. Miután hálás szivvel elfogyasztottuk a reggelit, kaptunk egy kis szabadidőt.Ez idő alatt lehetett beszélgetni, csendességet tartani. 10 órakor újból az asztal köré ültünk. Énekeltünk, majd imával keztük meg az alkalmat. ezt követően, még mielőtt neki láttunk volna az igetanulmányozásnak,Csaba testvér lehetőséget adott nekem(Z.János), hogy olvassam el azt az igerészt, amit aznap reggel olvastam. Ahábról szólt, aki a próféták kijelentési alapján akarta megtudni, hogy mire számithat a harcban. Ezt követte a délelőtti igetanulmányunk. A Róma 1:1-17 alapján Pál jellemét tanulmányozhattuk, 4-es csoportokban. Minden csoport kapott egy feladatlapot, mely többek közt a következő kérdéseket tartalmazta:Minek nevezi magát Pál apostol, az igerész alapján soroljuk fel néhány tulajdonságát,
stb.A csoportok más-más helyekre vonultak, mig válaszoltak a feladatlap kérdéseire. 20 perc múlva visszatértünk, és elemeztük a válaszainkat. Már kb. 1 óra felé lehetett, amikor befejeztük az alkalmat.Csaba testvér emlékeztetett minket, hogy ebéd után megyünk a strandra. Közben főtt a húsleves a konyhán, amelyet kb. 30 perc múlva elfogyaszthattunk.Ezt követően elfogyasztottuk a krumplipürét is. Ezután jöhetett a desszert: különféle sütik.
A jóizű ebéd után mindenki dönthetett akarata szerint, hogy inkább jön-e úszni vagy nem. 4-en úgy döntöttek, hogy inkább maradnak. Igy 12-en keltünk útra. hála az Úrnak, mivel csapatoslag mentünk, fejenként 5 lej belépőt kellett csak fizessünk. Nemsokára már a vizben voltunk, önként vagy önkéntelenül, ugyanis Rebeka t megtréfálta Nimródot: belelökte a vizbe. Eleinte jéghidegnek tűnt a viz, aztán annyira megszoktuk, hogy alig akartunk kijönni. Miután kijöttünk a vizből, lángost és fagyit ettünk. Még adódott egy kis idő a szórakozásra, aztán kellett hazamenjünk, mert Mónika 7-re várt minket a vacsorával. Akik otthon maradtak, azoknak is áldott alkalmuk volt, hiszen együtt beszélgethettek és imádkozhattak.
A vacsora után egy kis szabadidőnk is adódott, igy lementünk röpizni a Táborba. Én és Sámuel csak szemlélők voltunk. Beszélgettünk lelki dolgokról, többek közt arról, hogy milyen állapotban van Kovászna. Sokan viccesnek találják a városunkban, hogyha okkult dolgokkal foglalkoznak, s nem látják, hogy ezek lelkileg megkötözik őket. Imádkoznunk kell a városért, hogy a megkleményedett szivek törjenek össze, és térjenek meg az Úrhoz.
A röplabdázás után hazatértünk és megtartottuk esti áhitatunkat. Elolvastuk az előirt igéket, és a magyarázatot, majd beszélgettünk egy keveset az elhivatásról, és más feltevődő kérdésekről.Ezt követően imádkoztunk.

Vasárnap, augusztus 22.

2010-08-27T10:04:00.001-07:00

Akárcsak tavaly, az idén is megszerveztük a kovásznai ifjuság táborozását. Vasárnap délután 3- kor indultunk az imaháztól. Első uticélunk a tamásfalvi gyülekezet volt, ahol áldott alkalmunk volt. három autóval keltünk útra, 16 személlyel. (Nem szeretnénk senkit se megtéveszteni a létszámot illetően. Nincs 16 fiatal Kovásznán-bár igy lenne- csupán 7 személy képviselte az ificsoportunkat, jöttek még 11-12 éves vasárnapi iskolások is, lelkipásztorunk családja, valamint 3 hivő fiatal Brassóból: Sámuel, Ábel és Ruben).
Kb. 5 óra felé keltünk útra három teli autóval. István autójának az alja majdnem a földet érte a sok csomagtól. Ennek ellenére mégis, hittel útra keltünk. Egyik autóval vissza is kellett fordulnunk, mivel a savanyúságot az imaháznál felejtettük.De még jó, hogy Mónika testvérnő rákérdezett, hogy elhoztuk-e, mert hiányoltuk volna az ecetes uborkát.
Kb. 30 perccel később megálltunk a kézdivásárhelyi Penny marketnél, hogy a még szükséges dolgokat megvásárolhassuk. Bevásárlás után folytattuk utunkat, mig elértük a Teleios-házat, ahol tavaly is gyönyörú elményekben lehetett részünk. Már 7 óra el volt múlva, mire megérkeztünk. A megérkezést a kipakkolás és a szobákban való elhelyezkedés követte. Mivel a tavalyhoz képest 5-tel többen jöttünk, felhasználtuk a padlásszobát valamint a földszinti hálószobát is. Tavaly csak a négy emeleti szobát használtuk fel. A négyágyas szobát a leányok kapták: Annamária, Salomé, Rebeka és Bernadett. Egy másik szobába a két Sámuel került, a mellete levőbe én ( Zágoni János) és Jónathán kerültünk.Csaba testvér és felesége is az egyik emeleti szobát foglalták el. István és még két brassói fiú, Ruben és Ábel a földszinti szobát foglalták el. A padlásszobát Péter, Norbi és Nimród foglalták el.
Ezt követően a vacsora következett. Próbátunk úgy ülni az asztalhoz, hogy elférhessünk, án ennek ellenére még is szükségét láttuk egy másik asztalnak. Meglátogatott minket Borzási Gyula testvér is a táborból, aki hozott magával néhány villanykörtét és törülközőt is. Szeretettel köszöntött bennünket, s érdeklődött a szükségeink felől. Látta ő is, hogy szükségünk van egy asztalra, igy másnap reggel hozott egyet és még két padot.
A vacsora után esti áhitatot tartottunk.A Zsid 2:1-4-et olvastuk fel közösen. A felolvasott igék alapján arról beszélhettünk, hogy mennyire vagyunk éberek az Úr útján? Feltevődött az a kérdés is, hogy miként várjuk az Úr Jézus visszajövetelét. Mindannyian be kellett látnunk, hogy az nap még eszünkbe se jutott, hogy Ő visszajöhet. Az áhitot ima követte, ami után egyesek aludni tértek, mások filmet nézni, vagy játszani, beszélgetni. Néhányan tovább énekeltünk. Mivel az volt az első éjszakánk, fel voltunk rá készülve, hogy nem nagyon fogunk aludni. Mindannyian az új napot vártuk.

Táborozás

2010-08-27T09:54:00.000-07:00

Kb. 1 órája érkeztünk haza ötnapos táborozásunkból. Aki esetleg figyelmesebb volt, az észrevehetett néhány bejegyzést a lelkipásztorunk blogján is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lesz részletes bemutatás az ifi blogján. Szeretnénk hogy az esetleg még homályban maradt részletek, amelyek nem jelentek meg a Csaba testvér blogján, napfényre derülnének. Igy a következő bejegyzések célja, hogy minél pontosabb képet mutathassunk be a táborozásunkról.

Tervezgetések után...

2010-03-04T11:05:00.000-08:00

Januárban rengeteget tervezgettünk. Jó volt beszélni a megvalósítandó célokról. Az ember már-már reménykedik, hogy megvalósíthatja. Viszont semmi se valósítható meg simán, küzdelem nélkül.
Amint már említettem, egy jelenetet írtam, amit szerettem volna, hogy előadjunk az ifjusággal. Eleinte mindenkinek tetszett az ötlet, a szöveg is. Viszont nem mindenki kapta azt a szerepet, amelyiket szeretett volna játszani, éppen ezért a hozáállás sem volta megfelelő. Mivel láttam, hogy nem úgy mennek a próbák, ahogy kellene menjenek, azt mondtam: kész, én ennek a szervezésével többet nem foglalkozom. Gondolatban támadott a Sátán, hogy az ifjuság ilyen, meg olyan, mert nem képes egy szöveget megtanulni, épp ezért ne is foglalkozz velük. Az az igazság, hogy egy kicsit hagytam magam befolyásolni az önsajnálat irányába. Úgy láttam, hogy hogy megromlott az ifjusággal való kapcsolatom is. Nem éreztem jól magam azon a hétvégén. Mégis vasárnap megenyhülhettem, mert az Úr elé vittem ezt az ügyemet, megbékéltem a többiekkel. Csaba testvér buzdított minket arra, hogy menjünk el vele Udvarhelyre a következő hét péntekén, ám ennek feltétele a jól megszervezett szolgálat volt.Aznap, vasárnap este csak ötön maradtunk próbálni. A következő próbát csütörtökre terveztük, ám a hozállásunk itt sem volt megfelelő, ezt látva lelkipásztorunk azt ajánlotta, hogy maradjunk itthon. Erre egy kicsit ujból csalódni kezdtem, a Sátán ugyanazzal a csapdával próbálkozott, mint egy héttel azelőtt. Ám elhatároztam hogy másnap az ifjuság egységéről fogok beszélni a fiataloknak, hiszen egy test vagyunk. Úgy gondolom, ennek a témának a megbeszélésével kissé javult az ifi állapota.
Csaba testvér már rég említette, hogy február végén Csernátonba kellene mennünk szolgálni. Nagyrészt benne voltunk, csak az a baj, hogy nagyrészt. Volt aki huzódozott, és azt mondta , nem jön. Mégis ennek ellenére elpróbáltuk az énekeket.
Vasárnap változás történt: az az illető, aki eddig huzódozott attól, hogy Csernátonba jöjjön, meggondolta magát.Vasárnap este elég szép számban próbálhattunk. Elhatároztuk, hogy a hét minden napján próbálunk egy óracskát. Gyültünk hétfőn, kedden, szerdán, csütörtükön. Pénteken nyolcan kisértük el lelkipásztorunkat Csernátonba. Aznap este mi szolgáltunk. Egy eléggé áldott alkalmunk volt. Vasárnap evangélizációs alkalmunk volt Kovásznán, ahova eljöttek a sepsiszentgyörgyi fiatalok. Jó volt velük lenni.Az alkalom végén a kisterembe, szendvicsevés közben, a két ifjuság, arról beszélgettünk, hogy mikor lehetne egy közös ifiórát tartani? Nem beszéltünk meg pontos dátumot, de valószínűleg husvét után kerül erre sor. Ezért még imádkozni kell.
Nem tudjuk, hogy meddig lesz még ifjuságunk, de amíg van, jó volna minden időt kihasználni.

Tervezgetés 2010-re

2010-01-17T11:37:00.000-08:00

Január 15.-én megtarthattuk második ifióránkat. Ez alkalommal az előttünk álló évre vonatkozó terveinket beszéltük meg. Már Újévkor arról kezdtünk el tanakodni, hogy miként érhetjük a város fiataljait, akik nem ismerik az Urat. Csaba testvérnek az az ötlete támadt, hogy havonta tartsunk egy külön alkalmat fiataloknak, mely alkalmakon filmeket nézünk és végén megbeszéljük azokat. Az első ilyen alkalom febr.26-án lesz. addig még több mint egy hónap van, de neki kell állanunk a készülődéhez.
Idén többet fogunk szolgálni, valószínűleg havonként egyszer. Csab testvér engem bizott meg az ifjusági szolgálatok megszervezésével. Szeretném ,ha idén nemcsak énekekkel, vesrekkel, bizonyságtételekkel szolgálnánk, hanem valós tényeket bemutató jelenetekkel is.Ha az Úr megsegít, és ha a többieknek sem esik nehezükre, februárban egy ,, Légy bátor megvallani" című jelenetet fogunk előadni. Utoljára 2005.karácsonyán szolgáltunk jelenettel. Az elég rég volt.Ezután d.u 6-8 között ifiórát tartunk, ezt követően egy fél órát a szolgálatokra készülünk.
Szeretnénk idén is táborozni.Újból a Teleios-házra gondoltunk, mivel felejthetetlen élményt nyújtott számunkra tavaly. Már most kezdjük a gyűjtögetést.
A megbeszélés után Csaba testvér a Róma 6:4 versét olvasta fel.,,Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk''.Alkalom adódott az önvizsgálatra. Mennyire temettük el az óembert?
Ha evangélizálni akarunk, az hiábavaló volna a felszínesen eltemetett ÉNnel. Csak is az Úr által élhetünk egy áldásokban gazdag évet.

2010-01-13T08:05:00.000-08:00

prezentacio

2010-01-11T11:51:00.000-08:00

Sikerült közé tennem a prezentációt. Akadnak benne kisebb hibák, nincs hang, egyes videofelvételek hiányozhatnak.

Hogyan szilvesztereztünk?

2010-01-10T11:35:00.000-08:00

Az ifjuság szilveszteri alkalma 9 óra után kezdődött. Néhányan már 9 előtt, egyesek kilenc után érkeztek, sokan közülünk teli kézzel: töltött tojás, böff, torta stb. A szomszédból is hoztunk néhány tálca ennivalót, a Knott családtól( Ildikó testvérnő alaposan kivette a részét a sütés-főzésből). Kb. fél 10 lehetett, amikor már mindenki megérkezett.
Miután mindent kipakkoltunk az asztalokra, következett a pizzasütés. Nagy hasznát vehettük a konyhában lévő tűzhelynek és még jó néhány munkás kéznek. A Fejér-családban József szokta gyakorolni a pizzasütést, ám most ez a feladat Istvánra hárult. Az első pizza egy kicsit odaégett, pedig nem volt sokáig a sütőben. Mikor a konyhába nyitottunk egy kicsit kellemetlen szag fogadott minket. szerencsére a pizza még menthető volt, mégse volt olyan súlyosan odasülve, hogy ne lehetett volna megenni. A következő pizzánál István már elővigyázatosabb volt, ötpercenként a sülő tésztát kémlelte. Ez időben még készült néhány szendvics is.
Már eltel egy vagy két óra, amikor ráeszméltünk: az alkalmat nem imával kezdtük. Hát így mindent félbehagytunk és imádkoztunk. Utánna mintha minden másképp ment volna. Kb. fél 11ig munkálkodtunk, ezt követően leültünk és felolvastuk az esti áhítatot. Arról kezdtünk el beszélgetni, hogy kinek hogyan telt az az év. Mindenki fel kellett sorolja a legjobb és a legrosszabb élményet. Azt kell, hogy mondjam, hálásak lehetünk az Úrnak, mivel sokunknak hamarább eszébe jutott egy jó élmény, mint egy rossz. Egy áldott év volt minden szempontból. Amíg beszélgettünk, betoppantak Csaba testvérék is. Ezt követően az év elején megbeszélt dolgokat vettük át. 2009-ben, az első ifiórán mindenki elmondta az évre vonatkozó elvárásait és terveit, azokat lejegyeztem és most feleleveníthettük és megbeszéltük röviden, hogy milyen mértékben valósulhattak meg. Fél 12.kor megnézhettünk egy, az ifjuságunk történetével kapcsolatos prezentációt, amely kb egy negyed órát tartott. A prezentációt szeretném közzé tenni a blogban, ám nem tudom, hogyan lehetséges prezentációt feltölteni. Visszatekinthettünk az áldásokkal teli múltba, de nem csak a múlt volt áldott, hisszük, hogy a jelen és a jövő is az lesz.
Még mielőtt átmentünk volna az Újévbe, Csaba testvér igét olvasott fel, majd eszt követően imádkoztunk. Előre úgy terveztük, hogy megnézzük kint a tűzijátékot, ám amíg mi imádkozzunk, addig minden rakétát fellőttek. Lekéstük, de jó volt az Úrral kezdeni az Újévet. Imádkozás után kívántunk egymásnak boldog új évet. Ezt követően az étel tálalása következett. Lehetett válogatni, hiszen volt miből. A pizzák is elég jól sikerültek. Salomé két tortát is sütött, melyek nagyon izletesek voltak. Ásványvizet és gyümölcsteát ittunk. Az evés- ivással még nem ért véget az alkalom. Bibliai kvízjátékot játszottunk, amelyből kiderült, hogy jobban kellen ismerjük a Bibliát. Csaba testvér közben elálmosodott, így családjával hazatért. 2 után ujra magunkra maradtunk. A kvízjátékot abbahagytuk, és beszélgetni kezdtünk. Egymásnak kérdéseket tettünk fel, hogy jobban megismerjük egymást. Időközben szó esett arról, hogy hogyan lehetne elérni a városbeli fiatalokat. Igazi példamutató életet kell éljünk ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Kb 3:45 ig tartott a beszélgetés. Ekkorra már nagyon fáradtak voltunk, készültünk is haza, de elébb gyorsan kitakarytottuk a termet. Kb fél öt után hazaindulhattunk.
A szilveszterrel kapcsolatosan azt állapítottam meg, hogy gyorsan eltelt az idő, de ennek ellenére mégis jól telt, mert egymással lehettünk és az Úr volt velünk.

B.U.É.K

2010-01-07T13:14:00.000-08:00

Az Úr kegyelméből egy újabb évet kezdhettünk. Sőt, egy új évtizedet is. a 2010es éveket. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az Ő kegyelme napról-napra megújul.
Utolsó bejegyzésemet Karácsony előtt tettem közzé. azóta az ünnepek is elmúltak. Szeretném bemutatni röviden, hogy hogyan teltek az év utolsó napjai.
Egy, az eddigieknél szerényebb karácsonyi ünnepünk volt, kántálás nélkül. az ifjuság nem jutott el a körzet gyülekezeteibe. De a karácsonynak még így is meg volt a maga varázsa, és rajta volt az Úr áldása. Albu Levente testvérünk is hazalátogatott. Karácsony első napján beszélt az élet egyetlen értelméről, Jézus Krisztusról. Ugyanakkor elmondta a fiatalokkal kapcsolatos tapasztalatait, akiknek evangélizált. Nem könnyű munka, amit végez. imádkoznunk kell érte.
Karácsony másodnapján nem gyűltünk össze, viszont harmadnapján igen. Ekkor is áldott alkalmunk volt.
December 29.-én az ifjuság gyűlést tartott, amelyen a közeledő szilveszterre készültünk.

December 30-án néhányan elmentünk szánkózni a Montana szálloda mellé, ahol egy évvel azelőtt szánkóztunk.

Az év utolsó napján 5 órára g yúlt össze a gyülekezet. Csaba testvér Belsazár király történetét olvasta fel a Bibliából, akit Isten egy falon megjelenő írással, üzenettel rettentett meg. A megmérettetésről beszéltünk. Vajon isten mit mondana nekünk? Híjával találtatunk? Jó volt ezzel a témával foglalkozni az év utolsó napján, és jó volt rendbe tenni az életünket még 2009-ben.
7 után véget ért az istentisztelet. Mindanyian hazamentünk. Mi, fiatalok, alig hogy hazamentünk, már jöhettünk is vissza 9 órára.
Az ifjuság szilveszterezéséről egy másik bejegyzésben szeretnék beszámolni.

Veszélyben a karácsony?- Valóban?

2009-12-22T04:10:00.000-08:00

Pénteken csupán négyen gyűlhettünk össze. Csaba testvér se tudott megjelenni, mivel a feleségével az orvosnál volt. Mindezek ellenére próbáltunk alkalmat tartani, de mivel kevesen voltunk, úgy döntöttünk, hogy felolvasunk egy igeszakaszt és imádkozunk. sámuel kérdezte tőlem, hogy jut-e eszembe olyan igevers, amit szeretnék felolvasni. Mivel nem találtam alkalomhoz illőt, úgy döntöttem, hogy kinyitom a Bibliámat. A Biblia a 118.Zsoltárra nyíllott ki, ahol vastagított betükkel a következőket fedezhetttem fel:

24.	Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
25.	Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
26.	Áldott, a ki jő az Úrnak nevében Csodálkoztam, hogy pont ide nyíllott a biblia. Valóban ez az a nap, amelyen örvendeznünk kell? Azért, mert pontos az volt az a pillanat, amikor nehéz volt örúlni,. Még is azt kellett lássam, hogy minden helyzetben hálásnak kell lennem az ÚRnak, még akkor is, ha nehéz vagy lehetetlennek túnik. Nem tudom, hogy miért történtek így a dolgok, miért engedte meg Isten azt, hogy ilyen sokan lebetegedjenek, és miért rosszabbak napról napra a kilátások? Ebben a helyzetben a Sátán is jobban tud támadni. Próbál lázítani Isten ellen, amiért így alakulnak a körülmények, próbálja elvenni a kedvünket az ünnepléstől, próbál minél jobban elszomorítani, azt sugallva minduntalan, hogy bizony ez a karácsony pocsék lesz, ne is reménykedj egy jó ünnepben.Próbál megvakítani, próbálja elterelni a figyelmünket a karácsonyi ünnepeltről és születésének jelentőségéről. Feltevődik bennem a kérdés hogy miért ünnepeltem eddig, és mi állt az ünneplésem középpontjában? Be kellett lássam, hogy a kántálás és a hangulati elemek fontosabbak voltak, mint Jézus Krisztus személye. A karácsonyból Jézus Krisztus születésének boldogsága kiszorult, de a karácsonyi énekek meg a karácsonyi hangulat ezt az űrt eddig kiválóan betöltötték. És ebben változnom kell. Az Úrnak nem az az akarata, hogy tönkretegye a karácsonyunkat, azzal, hogy néhány dolgot megvont tőlünk(amelyek eddig díszesebbé tették a karácsonyt). Szeretné, hogy rájöjjünk, hogy a karácsonyt nem a hangulati elemek teszik széppé és boldoggá, hanem a Megváltó földrejöttének tudata, az ő mégérzése a mi szívünkben. Szörnyű az a születésnap, ahol az ünnepeltről elfeledkeznek a vendégek, s csak azért vesznek részt az ünnepségen, hogy jól lakjanak, és hogy csak egymással beszélgethessenek. Valahogy ilyen lett a karácsony is, amelyben Jézus Krisztussal alig törődünk. És látnom kell, hogy eddig valóban igy volt. Vasárnap délután bizonyságot is tettem az elmondottak alapján és elhatároztam, hogy nem leszek elkeseredett, ha nem lesz kántálás, karácsonyfa, négyszólamú ének, hanem a megszületett Megváltó lesz a központban. A Sátán sajnos szavamon fogott, és mindent elkövetett, hogy ez ne így történjen.Próbált elszomorítani, elvenni a kedvemet, és néha meglankadtam. Valóban ez egy harc számomra. De mégis látnom kell azt, hogy én nem jutottam Annamária sorsára, aki a korházba került. És hálát kell adnom az Úrnak, hogy ez által is megmutatta az Ő kegyelmét, hogy megőrizett a betegségtől. (Annamária hamarosan kijöhet a korházból, hála az Úrnak, nem kapta el az új vírust). Idén valószínűleg meg kell elégednünk egy szerényebb karácsonnyal, kántálás, karácsonyfa, és egyébb hangulati elmek nélkül. Talán még létszámban is megfogyatkozunk. De ez még nem jelenti azt, hogy pocsék ünnepünk lesz, sőt, valószínűleg ez lesz minden idők legjobb karácsonya, egy külsőségektől mentes igazi karácsony.

Veszélyben a karácsony?- A kilátások

2009-12-22T03:13:00.000-08:00

Lassan közeledik a karácsony ünnepe. Ahogy felidézem az utolsó két karácsony emlékeit, azt kell, hogy mondjam, azok voltak életem legszebb pillanatai. Gondolom nem csak nekem, hanem az egész ifinek, sőt az egész gyülekezetnek. Az Úr megáldott minket egészséggel, kedvvel, jól megszervezett alkalmakkal, és még sorolhatnám, hogy mi minden lehetett a mienk karácsonyra. Két évvel ezelőtt, sok év után, összeállott egy kántálócsoport, amellyel igyekeztünk meglátogatni minél több testvért a gyülekezetből, illetve hozzátartozókat, barátkozókat, és közölni velük az örömhírt énekek és egy aranymondás által. Nagyon áldott alkalmaink voltak.eljutottunk a körzet gyülekezeteibe, szinte teljes számmal, Kalányos Ervin testvér közbenjárásával, aki vállalta mindannyiunk szállítását. Jól megszervezett programunk volt.
2008 karácsonya még ennél is jobb volt. Ugyanolyan körülmények között, ugyanazzal az áldással, ismét alakult egy kántálócsoport, János Mónika testvérnő vezetésével. A tavalyi kántálásról részletes beszámolót olvashatnak régebbi bejegyzésekben. Megalakult a gyülekezet négyszólamú énekkara, Knott Ferenc testvér ( gyülekezetünk egyik orgonistája) vezetésével. Első énekünk a Békefejedelem volt a Gedeonita karénekesből, amelyet elénekeltünk itthon, Szörcsén és Tamásfalván, valamint Kézdivásárhelyen is. Egy eléggé aktív ünnepnek örülhettünk.
Eljött az idei év is, amely megpróbáltatásokkal kezdődött: Annamáriáék háza leégett, Feri teszvér eltörte a lábát, így sokáig nem ülhetett az orgonához, valamint az énekórák is elmaradtak, de egy kis idő elteltével újból helyreállott minden. Újból tapasztalhattuk az áldások gazdag folyóit. Az év végefelé közeledve is minden OKÉ-nak tűnt. Ám lassacskán kezdődtek a próbák. Fejér Éva testvérnő a korházba került a vérnyomása miatt. Az Úr segítségével már pénteken hazajöhetett. Múlt hét csütörtökén Mónika testvérnő is megbetegedett. A betegség a hangszálait érintette, nem tudott beszélgetni. Most már kezd javulni az állapota, de még fáj a torka. Pénteken reggel találkoztam Annamáriával is, aki egy kicsit betegnek érezte magát, közölte, hogy valószínűleg este nem jön ifire, mert minden csontja fáj. Hát valóban nem jött el, mivel édesanyjával együtt a korházba került. Manyi néni szívbetegsége miatt került a korházba, Annamária pedig magas lázzal. Tudomásom szerint Annamáriát még nem engedték ki, vért vettek tőle, mivel az orvosok a H1N1 vírusra gyanakdnak. Nem is látogathatjuk, hiszen a korháznak az a része karanténban van. Aki teheti, imádkozzon érte. Feri testvér is, akivel a múltkor hat karácsonyi éneket próbáltunk 4 szólamra, szintén lázas lett, így nem jöhetett énekórát tartani. Többen is meg vannak fázva közülünk. Valójában az ifjuságank még arra se volt ideje, hogy karácsonyi szolgálattal készüljön. Próbálunk még most megfelelő időt keresni az énekgyakorlásra, de mivel többen betegek, nem áll össze a teljes csoport. Napról-napra azt kell hogy lássuk, hogy ugyanazok a feltételek nem adatnak meg mint, az utóbbi két évben Miért? Hamarosan folytatjuk

Az év vége felé közeledve...

2009-12-13T12:08:00.000-08:00

Néhány évvel ezelőtt, amikor elkeztük tartani az ifiórákat, sokan még tinik voltunk. Hat-hetedikes, vagy nyolcadikos tanulók, akik inkább gyermekek, mint fiatalok. Most pedig azt látom, hogy a tini-kategória kezd eltűnni, viszont vannak fiatalok, akik már kilencedikesek, vagy éppen végzősök, egyetemisták, és van olyan is, aki már a harmincat is súrolja. nem csak testben növekedtünk, hanem lélekben is. Az ifjuság túlnyomó többsége megtért fiatalokból áll. Van akik még nagyon frissek, és tanulást igényelnek, valamint segítséget, van olyan is aki már évek óta az Úr gyermeke, és sajnos akad olyan is, aki még nem fogadta el az Úr Jézust személyes megváltójának. Annak ellenére, hogy többségben megtértek vagyunk, mégis szembesülünk azzal, hogy az Úrnak változtatnia kell rajtunk. Elsősorban a viselkedés terén, hogy tudjunk mértéket tartani a viccelődésből, hogy ne a komolytalanság jellemezzen bennünket, másodsorban pedig ügyelnünk kell arra, hogy meggondoltalan szavakkal ne sértsük meg egymást, ugyanakkor arra is rávilágított az Úr, hogy egymást jobban el kell fogadjuk és szeressük. Csaba testvér pénteken felhívta a figyelmünket, arra hogy szeretnünk kell egymást, és egyetértésben kell élnünk, mert ki tudja, meddig leszünk még együtt. Sajnos nem vagyunk konfliktusoktól mentesek, de hála az Úrnak, hogy a problémát mindig sikerült a megfelelő módon rendezni.
Hála az Úrnak, hogy eljött a vakáció, így jut idő jobban áttekinteni ezt az évet. Ez egy áldott év volt, talán nem is volt még ilyen áldott évünk. Bebizonyítottuk azt, hogy nem csak tervezgetni, s halogatni tudunk, hanem megvalósítani is, egy fentről jövő segítség hozzájárulásával: Az augusztus elején elehettünk táborozni a Tábor melletti TELEIOS-házba. Még egyszer szeretnénk megköszönni Borzási Gyula testvérnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta ezt a kis házat. Egy kicsit arrébb is voltunk: Szovátán és Parajdon, valamint Udvarhelyen is, (ott még májusban is jártunk, a konferencián). Itthon is áldott alkalmaink voltak. Amit hiányolok az az, hogy az idősek látogatása idén nagyon elmaradt, valamint az , hogy nem sikerült még evangélizációs összejövetelt szerveznünk kizárólagosan fiataloknak. Reméljük még adódik rá lehetőség.
Ha az Úr megengedi, idén együtt szilveszeterezünk. Az utóbbi két évben a gyülekezettel ünnepeltünk, idén kértük a gyülekezettől, hogy tarthassuk külön. A nyáron még azt terveztük, hogy a szilvesztert ott tartjuk, ahol táboroztunk, de végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az most nem valósítható meg. Remélem, hogy ez az alkalom is olyan áldott lesz, mint a három évvel ezelőtti.

Bepótolni-való...

2009-11-10T10:56:00.000-08:00

Szeptember egyik péntekén István azzal a kérdéssel jött: Hogyan kell értelmezni ezt a következő igeszakaszt:

9.	Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10.	Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
11.	Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
12.	Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
13.	Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
14.	Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15.	Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. Valójában ez egy olyan bibliai jelkép, amit eddig figyelmen kivűl hagytunk, de az igerész megértésének gondolata mindannyiunkat figyelmét felkeltette. Csaba testvér hagyta, hogy mi fiatalok megtornáztassuk az agyunkat. Így több féle válasz is született: pl. egy bizonyos tévtanító tanainak követői elpusztulnak de ő maga úgymond megmenekül, mintha túzön ment volna keresztül. ezt a gondolatot könnyen lehetett cáfolni: Tévtanítók öröklik Isten országát? A válasz egyértelmű nem. Akkor mégis mire vonatkozik az igerész? Egy hosszú érveléssorozat után megalkottuk a valódi választ. mint mindig, ez esetben is figyelembe kellett vegyük a szövegkörnyezetet. A korinthusi gyülekezetet mutatják be az I.Kor 3. bevezető versei. A gyülekezetben sajnos nincs egység, mivel a pártoskodás felütötte a fejét: Én Apollóse, te Pálé.... így a gyülekezet tagjai egymással versengeni kezdtek, a különböző pártokhoz tartozó emberek más-más nézeteket vallottak, egyk másikat téves hitűnek tekintette, szóval a testvéri közösségből egy többpártrendszerű intézmény lett.a gyülekezet nem az első szeretetre épült. Pálnak közbe kellett lépnie, hogy orvosolja a gyülekezet problémáit. először is azt kellett tisztáznia, hogy a gyülekezet fundamentuma Jézus Krisztus. Ő az alap, rá építünk. Erre az alapra lehet lehet építkezni. Na de nem mindegy, hogy milyen anyagot használunk, mivel eljön a nap, amikor az építmény túzpróbát szenved. A gyülekezet vezetői azok, akik plántáljak vagyis épitik a gyülekezetet. Nagy felelőséggel bírnak, mivel az ő szájukbók hangzik a tanítás. Az sem mindegy, hogy mit tanítanak és hogy mit vesznek alapul. az első gyülekezet korában mág nem volt meg a teljes Biblia, ezért nem Ószövetségi igéken kívül egyebet nem olvashatttak a hívők. Nem rendelkeztek azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel mi. A gyülekezet vezetői is csupán azt adhatták tovább, amit Isten Lelke kinyilatkoztatott számukra, vagy személyes tapasztalataikat. Azt kell, hogy lássuk hogy egyes tanítók bizonyos kérdésekben más-más véleménnyel voltak, s a gyülekezet népe, aki csoportosult a ,,kiszemelt" tanítók szerint, a kialakuló viták miatt nem tudott tovább haladni a hivő életben. Így a gyülekezet elég rossz állapotban volt, mivel más más építőanyagból épült fel. Egy ilyen gyülekezet nem lehet stabil a tűzpróbával szemben. Épp ezért szükséges hogy megszünjön a pártoskodás, a versengés, és hogy a gyülekezet építői közösen megbeszéljék az Úr jelenlétében azokat a dolgokat, amelyekben más-más véleményen vannak. Mert valóban eljön a próba napja, hirtelen, és vajon mi marad a gyülekezetből? Ügyelnünk kell arra, hogy az Evangélium, a Krisztus-követés legyen a központban, nem a kisebb-nagyobb véleménykülönbségek. Ahogy szemlélem a gyülekezeteket, a miénket is, azt kell hogy lássam, hogy a pártoskodás nem tisztult még ki, és sok gülekezet épp ezért nem halad előre. Nem kivánom részletezni azt, hogy hol látom a pártoskodást, nem kivánom egy hivő testvéremet se megsérteni, de lásuk be hogy nekünk ebből is meg kell térni. Tegyük félre az üres és értelmetlen vitákat, és térjünk vissza az igazi keresztyén életvitelhez: Krisztusnak élni, derűs és háborgó időben is.

Életjel

2009-11-03T12:17:00.000-08:00

Elnézést kérek az olvasóktól, amiért közel másfél hónapig egy betűt se írtam a blogba. Mulasztásaimat szeretném bepótolni, már amennyire sikerül. A régebbi bejegyzéseket olvasva rájöttem, hogy tartozásaim is vannak az olvasókkal szemben: Az a bizonyos igerészlet megmagyarázása, valamint az angol nyelvű változat azok kedvéért, akik nem ismerik a magyar nyelvet, de viszont értik vagy beszélik az angolt( a múlt vasárnap amerikai látogatóink voltak, akkor jutott eszembe, hogy valamikor megigértem az oldal lefordítását). Jelenleg se tudom megigérni az oldal lefordítását, mivel az idő későre jár.
Hamarosan jelentkezem, de igérem, hogy nem hetek múlva.

Szeptember

2009-09-21T05:26:00.000-07:00

Szeptember 1.-én hazaért Csaba testvér, akivel másnap találkoztunk is. Már türelmetlenül vártuk a hazaérkezését, mert az ifjuság csak vele teljes. Az augusztusi ifiórákon rájöttünk hogy nehéz rendet, fegyelmet tartanunk, ha nincs jelen a tapasztalt ifivezető, aki tudja mit hogyan csináljon, milyen eszközöket használjon fel, hogy az ifiórák a legjobbak legyenek.
Szeptember első péntekén az eddiginél nagyobb létszámban jelentünk meg.Jelen volt a teljes ifjuság, Csaba testvér , azonkívül már két, rég nem látott barát és testvér: egyikük Albu Levente testvér, aki az Alege Viata-nál dolgozik, missziómunkát végez a kolozsvári magyar egyetemisták körében. Levente kovásznai származású, egyetemista korában tért meg, és sokáig járt a mi gyülekezetünkbe. Mikor haza szokott jönni Kovásznára, minket is meglátogat. A másik vendégünk Anikó volt Zaboláról, aki a község iskolájában német tanárnő. Vele először májusban találkoztunk, egy vasárnap. Ő is az Úr gyermeke. azután még egy-két alkalommal eljött ifjuságira, amikor ideje is engedte. Most jó volt újra látni őt.
Levente egy kérdést tett fel, és ebből kifolyólag kezdtünk beszélgetni: Mi legnagyobb dolog, ami történhet az ember életében? Ez egy olyan kérdés, ami eddig nem nagyon jutott eszembe. Sokszor gondolkoztam, hogyan lehetne megszólítani az mebereket és bizonyságot tenni. És ez a kérdés ez elég jó kiindulópontnak látszik, mert nincs annál nagyobb dolog, hogy valaki elfogadja Jézust személyes megváltójának.
A következő pénteken egy elég jó beszélgetésünk van. Azon tanakodtunk, hogy elég-e csupán a hit ahhoz, hogy üdvözüljünk, vagy az ismeret is számít. Üdvözül-e az, aki megtért, de Isten igéjéről és tanításairól mit sem tud. Az ifiórák egyik jellemzője, hogy rengeteget érvelünk, és meglátásinkat megosztjuk egymással. A kiválasztott téma mindannyiunkat gondolkodásra késztetetett.
Az ember, ha megtér, kell tudjon arról, hogy mit lát Isten helyesnek és mit nem.Ez a tudás pedig csak is úgy valósulhat meg, ha tanulmányozza az igét, mely által ismeretet sajátít el. Üdvözülhet-e az az ember, aki megtért de nincs ismerete Isten dolgairól.
Az embernek van lelkiismerete, amellyel különbséget tud tenni jó és rossz között- volt egy ilyen hozzászólás is.És ez látható még pogány törzseknél is. Ha egy bennszülött valakit megöl, hibásnak, vétkesnek érzi magát és áldozatot mutat be az ő istenének, hogy kiengesztelhesse őt.
Ezzel egyidőben fogalmazódott meg az a kérdés , hogy mi lesz azokkal, akik nem ismerték meg az evangéliumot? Itt ugyancsak a lelkiismeretet vettük figyelmbe. azok az eberek lelkiismeret alapján fognak megítéltetni.
Az ismerettel kapcsolatban előjött a bölcsesség fogalma is. Ki a bölcs ember? ilyen feleleteket adtunk: aki idős, aki már sokat tapasztalt, aki tudja az elméletet gyakorlatban is alkalmazni. De nem ez a legpontosabb megállapítás, mert az idős ember is lehet balga, meggondoltalan, találkozhat a tapasztalt is olyan dolgokkkal, amit eddig sohasem tapasztalt. tehát a bölcs nem egyenlő a tapasztalttal, az időssel. A Biblia megmondja mi a bölcsesség.,, A bölcsesség kezdete az rnak félelme". Bevallom, egy kicsit eltértünk a kezdeti kérdésünktől, de kiderítettük, hogy az a bölcs, aki az Urat választja.
A múlt pénteken egy igerészletet vettünk alapul beszélgetésünknek, az 1 Kor 3. 9-17 -et. Arra voltunk kiváncsiak, hogy mit jelent a szalma, szén, pozdorja, ami a fundamentumra épül, és a számonkérés napján megég, de aki ezt munkálta, az pedig úgy menekül meg mint aki a tuzön ment keresztül. Ezt a témát majd külön bejegyzésben teszem közzé.

Egy kis beszámoló

2009-08-30T13:28:00.000-07:00

Szeretném bemutatni, mivel foglalkoztunk az utóbbi időben. Augusztus 7.-én, pénteken 6 órára gyültünk össze az imaháznál. A táborozók közül mindannyian ott voltunk. Ez alkalommal megtekintettük a táborozás alatt készült fényképeket. Csaba testvér gondosan kiválogatta a jó fényképeket, az elsikerülteket pedig törölte. A fényképek felelevenítették bennünk a nem is oly régi emlékeket. Sajnos, a táborozás már csak emlékként marad meg, nem hozható vissza, de még szervezhetünk egy ilyen alkalmat ezután is.
A fényképek megtekintése után Az utolsó bűnevő című filmet néztük meg. Mindannyiunkra nagy hatásssal volt, megható volt látni, hogy az Amerikában letelepült, régi hagyományait gyakorló velszi néphez eljut a tiszta evangélium, és a kis emberközösség megtér. A film az emberek bemerítésének képével zárult.
Következő pénteken egy zebrás filmet tekeintettünk meg. Csaba testvérék egy kis időre a rokonaikhoz látogattak, így magunkra maradtunk, de ettől függetlenül minden pénteken összegyúltünk.
A következő pénteken egy kicsit beszélgettünk az ifjuság állapotáról, valamint arról, hogy mik a jó ifjuság alapfeltételei.
Tegnapelőtt főtémánk a kisértés volt. Hamarosan hazajön a lelkipásztorunk, remélem már következő alkalommal ő is velünk lesz.

Augusztus 6., csütörtök

2009-08-17T11:32:00.000-07:00

Az olvasók bocsánatát kérem azért, hogy halogattam az utolsó napról szóló beszámolót. Nagyon letör, amikor valaminek a befejezéséről kell írnom. De csakis akkor teljes a sztori, hogyha az be is van fejezve.
Reggel szokás szerint 8 körül ébredtünk. Ezt követően reggeliztünk, amelyet egy kis imaáhitat követett. Csaba testvér egy zsoltárt olvasott fel . A zsoltár alapján hálát adtunk Istennek azért, hogy megáldotta ezt az öt röpke napot, és hogy minden úgy alakult, ahogz számítottuk, sőt még jobban.
Ezen a napon nem tartottunk bibliaórát, mivel időnk nem engedte és ki is kellett takarítanunk a házat. Felülről kezdtük a ház takarítását. Miután az ágyneműket összehajtogattuk, a szőnyegek kirázása következett, ami a fiuk dolga volt. A lányok ez idő alatt kisepregették a szobákat. A földszinten is alapos munkát végeztünk. Itt már porszívót is használtunk. A kamrából is kivettük a dolgainkat, amire pedig nem volt szükség azt kidobtuk a szemétbe, a szemetet pedig a táborba szállítottuk.
Miután a ház patyolat tiszta lett, kint hozzáfogtunk utolsó ebédünk elkészítéséhez. Egy kis miccshúst sütöttünk. Mivel lassacskán eleredt az eső, a Teleios-ház ,,tornácán" ebédeltünk meg. Ezután Mónika testvérnő feladatához hűen elmosogatott.
Kb d.u 3 órakor indulhatunk el. Megálltunk a tábornál, hogy tegyük le a maradék szemetet, valamint a tányérokat, poharakat. közben láttuk , hogy aegyre többen érkeznek a zene7 -re. Fél 4 után a tábort is elhagytuk.
Előre azt terveztük, hogy megállunk Csíkszeredában és egyet fagyizunk, de az eső miatt meggondoltuk magunkat. Ám tervünkkel még se hagytunk fel. Kézdivásárhelyen felkestük a For You pizzázót, ahol fagylaltot is tudtunk rendelni. Miutána fagyinkat elfogyasztottuk, még nem siettünk haza. Úgy gondoltuk, hogy készítünk néhány csoportképet.
Ezt követően indultunk is. Már csak 3 falu választott el Kovásznától. Kovászna előtt, Zabolán megálltunk, hogy tegyük le Nimródot. A Kalányos család szeretettel fogadott bennünket. Nimród eközben előkerítette pónilovát, Jimmy-t, aki már megint elcsatangolt. A csoport egy része elindult hazafelé, mások még maradtak egy keveset roma testvéreinknél. kb este 7 felé érkeztünk haza.
Az Úr megáldotta kegyelmével ezt a néhány napot, amely számunkra emlékezetes marad. Reméljük, hogy év végén még elmehetünk erre a helyre.

Augusztus 5., szerda

2009-08-09T05:19:00.000-07:00

A mai napon kicsit később ébredtünk. Ki kellett pihennünk a keddi nap fáradalmait.9 körül már a csoport nagy része ébren volt és a reggeli is készült. Hamarosan asztalhoz ülhettünk.Miután hálát adtunk, jóízúen fogyasztottuk a reggelit. A délelőtti imaáhítatot István tartotta, és az És 1:10-18 alapján buzdított minket imára.Egy gyönyörú igéretet kaptunk: ,, ha búneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek". Olyan jó bízni Isten megbocsátó kegyelmében. A bibliaórán Csaba testvér Ráhábról beszélt, egy parázna asszonyról, aki megtért és tiszta hittel nézett fel Istenre. Isten sokszor azokat az embereket használja fel, akik megvetettek, akiket lenéznek.Játszodtunk egy játékot is. Csaba testvér mindenki hátára ragsztott egy kis cetlit, mely tartalmazta az illető személy egy tulajdonságát. A személy, akinek ki kellett találnia a hátán levő tulajdonságot, kellet válasszon ekét személyt, akik a tulajdonságát körülirták. Ez játék jelképezte a mai társadalmat: sokszor az emberek megragadják valamelyik tulajdonságunkat, és az alapján ilyennek meg olyannak itélnek. Ráháb, a parázna, Jákób, a csaló, Jónás, az engedetlen stb. még folytathatnám. sajnos nem tölthettünk sok időt ennél a témánál, mert a Táborban már vártak az ebéddel. Jól esett egy kis leves, mert azt már két napja nem ettünk. Ízletes volt a második fogás is. Desszertként dinnyét ettünk. Miután megebédeltünk, nem futottunk vissza a Teleios-házhoz, mivel Csaba testvérék ki akarták próbálni a wireless-internetet a testvérem laptopján. Az ifjuság többi része addig kivette a részét a játékból: trambulin, hinta, röplabda. kis idő múlva játszhattunk egy kis röplabda mérkőzést. Kellet egy kis idő, míg mindenki beléjött a játékba, mert otthon nem gyakoroljuk ezt a sportot, ráadásul nagyon sokan közülünk kezdők voltak. Kb. 2 órányit játszodtunk. A végén egyre többen kezdetk leszállni a pályáról, így nem láttuk értelmét a játék folytatásának. Ezt követően mindenki a maga útjára lépettt: egyesek pingpongozni mentek, egyesek vissza a Teleios-házhoz, mások az internethez. A csapat nagy része 5 órára ért vissza. Erre az estére terveztük a bográcsost. Hamar neki is láttunk a munkának. Mivel a múlt nap esett , válogatni kellett egy kis száraz fát. Pokrócokat terítettünk ki, mivel nem volt szabadtéri asztalunk. Csaba testvért volt a főszakács. Már nemegyszer bízonyította gasztronómiai képességeit. Hamarosan elkészült a bográcsos, amit jóízűen fogyasztottunk. Közben beszélgettünk a függőségről: dohányzás, ital.A vacsora után volt egy kis futóverseny is. Ezt követően bevonultunk a házikóba, és készültünk megnézni a ,,Zarándok" útja című filmet. a film nagyon jól ábrázolta a hívő ember harcait, a félrelépést és következményeit, a hűséget és a reménységet, és a kitartás eredményét, az örök életet. Miután megnéztük a filmet, egy keveset még beszélgettünk a film kapcsán. Megbeszéltük a másnapi teendőnket. Lassacskán gondolnunk kellett a hazatérésre. Ez volt az utolsó itt töltött estén, így igyekeztünk azt kihsználni.Idejében lefektünk.
Hamarosan elmesélem az utolsó nap élményeit is.

Augusztus 4., kedd

2009-08-07T05:41:00.001-07:00

Csodálatosan szép napra ébredtünk. Legtöbbünk már 7 óra után felébredt, volt, aki már kinn ült a tornácon, vagy a kert végében levő padokon. Én is kihasználtam az időt, egyet sétáltam a kertben, elmentem egész a kapuig, közben csendben lehettem Istennel. Mikorra visszaértem, leültem Csaba testvér és Annamária mellé, akikkel megosztottuk egymás gondjait, terheit, úgymond testvéri órát tartottunk. Majdnem lekéstük a reggelit, de hála az Úrnak, nekünk is maradt hely és étel az asztalnál. Akárcsak tegnap, a reggelit most is egyórás szünet követte, mialatt el lehetett mosogatni és felkészülni az áhitatra. A reggeli áhitatot énekekkel kezdtük, István vezetett minket gitárral.Néhány ének után Annamária olvasott fel a 37-es és 50.Zsoltárból. Az általa választott igeversek Isten azon igéreteit sugározták, miszerint ő megtart a nyomorúság idején, ha segítségül hívjuk az ő nevét. Ezt követően imádkoztunk. Ezt követte a bibliaóra, melynek témája ugyancsak a hazugsághoz kapcsolódott. Jákób történetével foglalkoztunk. Az alkalom elején eléggé nyomott hangulat volt, mindenki aludt el. Éppen ezért kimentünk a friss levegőre egyet játszani.Miután felébredtünk, nekiláttunk a témának.Megvizsgáltuk Rebeka viszonyulását Jákóbhoz, Jákób hazugságának következményeit, arról tanakodtunk, hogy isten akarata volt-e, hogy az Ő terve hazugság által valósuljon meg. Elég heves vitákba bocsátkoztunk, érveltünk-cáfoltunk, volt is miről. Áldott alkalmunk volt.
Mikor imával befejeztük az alkalmunkat, mindenki nekilátott pakkolni, öltözködni, készülődni a szovátai útra. Egy kis idő múlva el is indulhattunk az Úr kegyelméből.Egy keveset megálltunk Szentegyházán tankolni, majd Udvarhelyen is egy kis időre. Csodálatosan szép tájakon mentünk keresztül. Az erdők egymást követték. A jó utakon elég gyorsan tudtunk haladni. Korondon vigyáznunk kellet, mivel rengetegen jártak az úton és és az útszélen. Parajdon is lassabban közlekedtünk. Végül megérkeztünk Szovátára, mely a mi kis fúrdővűrosunkra hasonlított néhány szálloda nevében mint pl a Hefaistos, vagy a Caprioara. Sokszor nem is csodálkozom, hogy a túristák összekeverik a két várost. Szovátafürdőn is elégge le volt blokkálva a forgalom, mivel rengetegen jöttek erre a csodálatos helyre. Végül mégiscsak feljutottunk a szállodákhoz, melyekhez már közel volt a Medve-tó. A tervünk az volt, hogy úszkáljunk egyet a Medve-tóban. Le is mentünk a strandra, hogy belépőt vegyünk, ám az árat egy kicsit sokalltuk.Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy közeli pizzériába, megebédelünk, majd azután meglátjuk, mit csinálunkNem tudtuk biztosan, hogy milyen mély a Medve-tó, hol lehet fürödni. Mónika testvérnő felhívta a szüleit, akik nemrég itt nyaraltak, ők azt mondták, hogy van egy nagyon mély, valamint egy kb 1 m mélységű szakasza is. Bár a sós vízben nem fenyeget senkit se az elmerülés veszélye. Eleget tanakodtunk, végül úgy döntöttünk, hogy Parajdon is megnézhetjük a strandot, s még lehet, olcsóbban megúsznánk. A finom pizza elfogyasztása után visszatértünk Parajdra. A strandhoz közel leparkoltunk, és utánanéztünk a belépő árának. Ahogy reméltük, itt 5 lejjel olcsóbba került a jegy. Ám nem az volt az elsődleges célunk, hogy úszkáljunk. szerettünk volna lemenni a sóbányába, mert néhány nagyon köhögtünk az utóbbi napokban. Sajnos nem tudtunk lemenni, mivel valamilyen meghibásodás történt, valószínűleg az áramvezetékekkel, így úgy döntöttünk, hogy úszkálunk egyet a helyi strand sós vízében. A levegő hőmérséklete 30 fok volt, a vízé 28. Mikor bementünk, éreztük, hogy ez másabb a tegnapi termálfürdőnél. A víz kegyetlenül sós, csípi a sebeinket, ha szemünkbe kerül, mar, mégis nyugodtan elengedhettük magunkat, nem sülyedtünk le. Jól éreztük magunkat a vizben, de sajnos onnan is el kellett jönnünk. Az ég hamarosan beborult, és villámlani kezdett, a távolban zuhogott az eső. Mindannyian kijöttünk, és velünk együtt sok más ember, mindenki menekülni akart a vihar elől. Miután elvettünk a cuccainkat, autóba szálltunk, és igyekeztünk haza a teleios-házhoz. Elég csúnya idő kapott el bennünket. Csak úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. Fújt a szél. Mégis megőrizett minket az Úr. Székelyszentlélek előtt a fehér Dacia ablaktörlői összeakadtak, s mivel így veszélyes volt tovább haladni. Megállotunk a falusi útelágazás előtti parkolóba. István kiszállott a zuhogó esőben, hogy a meglazult csavart meghúzhassa az ablaktörlőn. Péter hallva, hogy mi történt, visszafordult és segítséget nyújtott Istvánnak. Végül elindultunk. Néhány km-rel arrébb Csaba testvérékkel is találkoztunk, akik épp megálltak egy borvízkútnál. Mindannyian feltöltöttük az üvegeinket, és folytattuk utunkat. El kell mondanom, hogy a borvíz eléggé benzinszagú volt, az ize is kissé furcsa, de vannak akik már regóta ezt a vizet isszák, úgy hogy mi is mertünk belőle inni. Homoródfürdőn a csapat egy része megállt a Lobogó Panziónál, ám István, én és Annamária igyekeztünk, haza mivel mindannyian át voltunk ázva. Mire hazaértünk a Teleios-házhoz, már nem is nagyon esett az eső. Egy félóra múlva a másik két autó is megérkezett. Kb. már 8 óra volt, mire mindenki haza ért. Sámuel és Péter elhatározták, hogy készítenek egy kevés sültkrumplit. eközben Csaba testvérnek lehetősége adódott, hogy a bátyám laptopját megtekintse kivülről-belülről. Eközben Péter krumplit hámozott és szeletelt, Samu pedig a konyhán tevékenykedett. A többiek hol itt, hol ott voltunk. Néhányan társasjátékokat játszodtunk. Közben elkészült sz első tál krumpli, melyet néhányan hamar el is pusztítottunk. Az nap este csak az kapott vacsorát, aki kért..Nagyon elhúztuk az időt, már majdnem egy óra volt, mikor lefeküdtünk. Tekintettel arra, hogy eléggé fárasztó napunk volt és hogy az időt is elhúztuk, megegyeztünk, hogy reggel 9-ig aludhatunk. Lassacskán lefeküdtünk és elaludtunk.

Augusztus 3., hétfő

2009-08-06T12:25:00.000-07:00

Egy ragyogó, napsütésés napra ébredt a kovásznai ifjuság. Egyesek napra készen már 6 körül felébretek. Én 7 után keltem fel és egy sétát tettem az óriási kertben a fák között. Ahogy a fák között sétáltam, Csaba testvért pillantottam meg a kapunál, aki bizonyára reggeli csendességét tartotta. Igyekeztem távol maradni. Egy idő múlva észrevett és magához hívott. Egy csigát mutatott, aki elég nehezen haladt a kavicsos úton. Gondoltom ez egy gazdagabb csiga volt, mert valamivel nagyobb háza volt, mint társainak. Ahogy a csiga mozgását szemléltük, Csaba testvér megkérdezte hogy szerintem mennyi idő kell ennek a csigának , hogy elmenjen a kert túlsó végéig?Elmondta, hogy a hivő ember is ilyen nehézkesen halad a cél felé. Sokszor kell jöjjön egy kéz ami felemel és tovább visz a célhoz, és ami megőriz a kárhozat lejtőjétől.
Csaba testvér azt is megmutatta hogy kell a makk kalapjával fütyülni. Mikorra beértünk, már a reggeli készült, sokan ébren voltak, és készültek asztalhoz ülni.Körülbelül fél 9-kor meg is kezdtük a reggelit.Ezt követően kaptunk egy negyedórai szabadidőt,mely idő alatt el lehetett mosogatni, ki lehetett takarítani az asztal körül. Nem sokkal később imaáhítattal folytatódott a programunk. A Mt 17:1-5 versek alapján buzdítottam a fiatalokat imára. Hálát adtunk, hogy feljöhettünk a megdicsőülés hegyére, és néhány napot eltölthetünk távol a világ zajától. Kértük az Urat, hogy hadd leplezhessük le az ő dicsőségét ezen a helyen, és hogy valóban jól érezzük magunkat. Ezt követően énekeket énekltünk, mitán Csaba testvér felolvasta az 51. Zsoltárt, dávid búnbánó imáját. A felolvasott igékből kiindulva, a hazugságról és a bűn rejtegetéséről beszéltünk. Egy játékot is játszodtunk: Három személy elmondott egy-egy történetet az életéből, és meg kellett állapítsuk, hogy a három személy közül ki mondott hazugságot. Ebből a játékból is kiderült, hogy sokszor nehéz észrevenni a hazugságot. Dávid elhallgatta az ő tetteit, és hogy ki ne derüljön az igazság, egyre jobban belemászott a bűnös tettekbe.Nátán próféta szavai mégis megtették a hatást.Megbánta bűneit, összetört és bocsűnatot kért. Előjött a kisértés témája is. Dávid már ott hibázott, hogy Jeruzsálemben maradt. Így nem tudta megakadályozni, hogy meg nem lássa Betsabét. Mégis ott követte el a legnagyobb hibát, hogy kezdett érdeklődni utána. Sokszor nem tudjuk megakadályozni, hogy a madár elszálljon a fejünk fölött, de hogy fészket rakjon, azt már igen.Mindig a második lépés a döntő. Megállunk vagy megyünk tovább. Önvizsgálatot tartottunk és arra jöttünk rá, hogy milyen könnyen szokássá válhat a bocsánatkérés, amelyből sokszor kimarad a bűnbánat. Az a délelőtt egy megújulási lehetősé volt mindannyiunk számára. a délelőtti alkalom befejeztével újabb szabadidőt kaptunk. Néhányan lementek Szentegyházára bevásárolni, a többiek pihenőt tartottunk.1 óra előtt elindultunk egy kis ösvényen a tábor felé, hogy elfogyasszuk ebédünket. Útközben megláttuk Veress Barnabás sírját. Úgy döntöttünk, vissszafelé jövet meg is állunk annál.Az ebéd finom volt, a második fogás is. Volt dinnye is. Miután megebédeltünk, megindultunk a Teleios-ház felé. Megálltunk Barnabás sírjánál, melynek egyszerűsége lenyúgözött. Milyen sok embernek márványsírja, egyeseknek ékszerekkel diszített sírja és mégsem győztesek. Ez az egyszerú sír mégis egy győztesrúl beszélt, kinek élete áldás volt az emberek számára.
Hamarosan visszaértünk a házhoz, ahol átöltöztünk fürdőruhába és megindultunk a másfél km-re levő termálfürdőre. Mikor megérkeztünk pokrócainkat leterítettük a fűre és mindannyian a medencéhez siettünk. A 25 fokos víz eléggé kellemes volt. Sokan voltak már a vízben, a szélén és a közepén is, de hála az Úrnak, nekünk is jutott még hely. Legtöbben közülünk azt állították, hogy nem tudnak úszni. Néhányan el is sajátítottak egy kis uszóleckét, akik ebben már jártasak voltak. A maradék, úszni nem tudó társaság a medence szélén maradt, hisz ott is lehetett élvezni a langyos vizet. Miután mindiannyian kijöttünk a medencéből, pokrócainkhoz mentünk, hogy megtörülközzünk és megszáradjunk. Ezt követően vettünk egy-egy lángost. Mivel az ég lassan beborult, igyekeztünk visszaérni a táborozóhelyünkre, hogy megsüthessük a szalonnánkat, ami aznap esti vacsoránkat képezte. Épp, hogy megsült a szalonna, eleredt az eső . Így vacsoránkat odabenn fejeztük be.
Közös megegyezéssel eldöntöttük, hogy aznap este megnézzünk a ,,Mr.Bean nyaral" című filmet. Elég sokat nevettünk rajta.
Lassan már este felé járt az idő. Most már igazán fáradtak voltunk, így készültünk lefeküdni. Egyesek azon vitatkoztak, mint legyen a másnapi utazás Parajdra és Szovátára.A többiek szobánkba tértünk, beszélgettünk, imádkoztunk. Eltelt a hétfői nap is.

Augusztus 2., vasárnap

2009-08-06T10:42:00.000-07:00

Miután mindannyian részt vettünk délután a tamásfalvi istentiszteleten, nekivágtunk uticélunknak. 3 kocsi, 11 személy. Kb. este 7 körül érkeztünk meg a táborhoz, ahonnan Csaba testvér elkérte a kulcsot.Egy negyed kmnyire befordultunk egy kerítéssel körülvett területre, melyen szebbnél szebb fenyők, bokrok, makkfák sorakoztak. A bekerített terület túlsó végén volt a Teleios-ház, amely maga szépségével és egszerúségével fogadott bennünket. Mikor az ajtót kinyitottuk, egy kis konyha volt tárult elénk tűzhellyel, kagylóval, balra egy kamra és egy fürdőszoba, teljes felszereléssel.A konyhától jobbra gy ajtó vezetett át a nappaliba, ahol néhány fotel, egy nagy asztal, kisebb asztalok voltak találhatóak, valamint egy kissé meredek lépcső mely a hálószobák felé vezetett. Hamarosan kikémleltük az emeletet is. 3 kétágyas szoba, és egy négyágyas, valamint egy padlásszoba. Miután megtekintettük a házat, kezdtük kipakkolni a dolgainkat, ezt követően kiosztottuk a szobákat. Kalányos Nimród, kinek a szülei nem rég merítkeztek be, utolsó percen döntötte el hogy velünk jön, így matracát az egyik fiúszobába helyeztük el. Mónika testvérnő nem engedte, hogy a padláson aludjunk, mivel az nem volt előkészítve, viszont a többi szoba igen. A négyágyas szobát a lányok kapták, mert pontosan négyen voltak: Mónika, Annamária, salomé és Rebeka.Ildikó nem tudott jönni.Az egyik szoba Péteré, Norbié és Nimródé lett, egy másik Csaba testvéré és Sámuelé, a lányok szobájával szembenit én és István kaptuk.
Miután csomagjainkat elrendeztük, néhányan a kikapcsolódás utját választották, míg a többiek a vacsorakészítését. Kitettük a tányérokat, kanlakat, késeket, villákat, teát készítettünk. Mónika testvérnő szeletelő gépet is hozott, mellyel felszeleteltük a szalámit, sajtot, így nem kellet se a kezünket se a kés élét fárasszuk. Lassacskán megtelt az asztal étellel, valamint a körülötte levő székek is éhes szájakkal. Elénekeltünk egy hálaadó éneket, ezután egy valaki közülünk imádkozott. Az ima után elfogyasztottuk a finom vacsorát.Mivel kissé fáradtak voltunk, Csaba testvér ajánlotta, hogy feküdjünk le. Mindannyian szobánkba vonultunk, és próbáltunk pihenni, egyesek zuhanyozni készültek. István elővette a gitárját, és énekeket kezdett el rajta játszani. Én is csatlakoztam hozzá és énekeltem. Hamarosan Annamária is csatlakozott az énekhez, és néhány ének után ajánlotta, hogy tartsunk mi néhányan esti csendességet. Másokat is megkérdeztünk, hogy csatlakoznának-e, végül mindannyian levonultunk a nappaliba és együttesent tartottunk áhitatot: Énekeltünk, igét olvastunk és imádkoztunk. Lassan már az idő 11 felé járt, mégis egyre jobban fokozódott a zaj és a mozgás. Egyeseken úgy látszott, hogy nem is fáradtak, mivel semmiképpen sem akartak vagy tudtak aludni.Néhányan pizsamapartit akartak rendezni.Voltunk, akik megkiséreltük az alvást, ám csak a kesőbbi órákban tudtunk csak elszenderülni. Egyesek csak 3 órát aludtak . általában így van ez, ha új környezetbe kerül az ember.
Ám az igazi táborozás csak másnap kezdődött.

Beszámoló az ifjúság táborozásáról

2009-08-06T10:07:00.000-07:00

Mikor Csaba testvér Kovásznára költözött, kezdett érdeklődni a gyülekezet negyedrészét kitevő tizenévesek iránt, valamint fontosnak tartotta, hogy ifjúsági kört hozzon létre ezekből a fiatalokból. 2005 májusában megtarthattuk első ifjusági óránkat. Ahogy telt az idő, 2005 nyarán szóba hoztuk a közös táborozás témáját, bár pontos elhatározásunk nem volt, hogy hova, mikor, ki és hogyan. Tavaly is sátorozni szerettünk volna, ám ez se sikerültA műlt áv vége felé Csaba testvér beszámolt arról, hogy elmehetnénk Gyergyólibánra táborozni,ugyanis Novák testvér nyaralóját kibérelhetnénk egy néhány napra. Ez a terv eléggé megerősödött bennünk, s már be is jegyeztük augusztus elejére. Az udvarhelyi konfin Csaba testvér találkozott Novák Zsolt testvérrel, aki beleegyezett a tervünkbe. Vártuk is hoggy jöjjön el a nyár. Július közepén kiderült, hogy mégsem ott fogunk táborozni, ugyanis ott ugyanabban az időpontban egy másik csoport táborozik.Csaba testvér ezután ajánlotta a Tábor közelében levő Teleios-házat, amely után már érdeklődött Borzási testvértől.Első említésre megoszlottak a vélemények, egyeseknek tetszett az ajánlat, másoknak nem. Mégis mindegyikünk belátta, hogy nincs más választásunk, máshvá nem mehetünk, s úgyanakkor arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a házacska minden szempontból megfelelő (meleg víz, konyha, meleg étel, fürdőszobák, ágyak) .Sokat imádkoztunk, hogy le tudjuk a házat foglalni, és időben beszerzni a szükséges dolgokat.
Isten kegyelméből múlt szerdán kibérelhettük a Teleios-házat, amelyben augusztus 2-től csütörtök délutánig együtt táborozhattunk. szeretném most naponként elmesélni, mivel és hogyan telt el ez a szűk 5 nap, és hogy milyen sok áldás fért belé.

Kempingezni készülünk

2009-07-26T11:30:00.000-07:00

Elnézést, hogy már régóta nem írtam semmit a blogba.Szeretném összegezni az elmúlt néhány hét eseményeit: június végén újból pityóka tokányt készítettünk kinnt a friss levegőn. Csaba testvér volt a fő szakács, aki nagyon jól ért a tokány készítéséhez. Mikor a tokány megfőtt, tálaltuk, hálát adtunk, s még melegében elfogyasztottuk. A baj csak az volt, hogy mindenkinek csak egy kevés jutott. Na, de fő a mértékletesség. Sokszor olyan könnyen figyelmen kivül hagyjuk a helyes táplálkozást, nem vesszük észre, hogy össze-vissza zabálás bizony nem tesz jót se a testünknek , se a lelkünknek. Vajon miért? Nem tesz jót a testünknek, mert emésztési gondokat okoz. a gyomornak is szüksége van egy napi időbeosztásra, mert neki sincs ideje mindent megemészteni.
Lelki értelemben pedig a testközpontúság állapotába esünk vissza, amely állapotban voltunk megtérésünk előtt. Ugye, ezt senki se szeretné tapasztalni. Ne hagyjuk, hogy testünk kivánságai uralkodjanak rajtunk.
A következő hetekben ifjusági óráinkon ,,H.Müller : Már e földön boldog lehetsz" című könyvből olvastunk fejezeteket.Ez a könyv arra tanít, hogyan lehetünk boldogak, mint Isten megváltott gyermekei. Beszéltünk az engedelmességről, és annak 3 jellemzőjéről: 1. szívből jövőnek kell lenni, 2.teljesnek kell lennie 3.első szóra kell engedelmeskedni.Ugyanakkor beszélgettünk az irgalmasságról is, mely kötelessége a hívőnek.
A múlt héten egy filmet néztünk, amely tulajdonképpen egy összehasonlítás az 1890-es évekbeli puritán amerikai társadalom és jelenkor elzülött Amerikája között.( Akit érdekel, ,,Idő Változtató" címen megtalálja).
Jelenleg tervezgetünk. Kempingezni szeretnénk a Hargita Tábor mellet. Tábori hetet nem tudunk fizetni, ezért gondoltunk arra, hogy néhány napra kibéreljük a TELEIOS-házat. Reméljük sikerül ezt időben elintéznünk, de legyen meg az Úr akarata ebben is. Akik tehetik, imádkozzanak a kempingezésünkért. Már mióta tervezzük, és már nagyon szeretnénk kimozdulni.

Költemény

2009-06-27T11:44:00.000-07:00

Szakács Annamária: Amikor minden balul sikerül

Problémáiddal úgy érzed egyedül vagy?
Úgy érzed, mindenki magadra hagy?
Eltávozik tőled néha minden barátod,
Bántó szavakkal kezelnek, hallod, látod?
Rólad az Úr mindent jól tud,
Könyörgésed Felé, mindig fel fut!

Úgy gondolod, néked semmi sem sikerül?
Életedben mindig új probléma kerül?
Testvéredtől is gyakran csak rosszat kapsz?
Nincsen senki, akiben megbízhatsz?
Évről-évre nehezebb a próba?
Talán azt gondolod hiába vársz
a legfőbb jóra.

Talán régóta vársz valódi egységre,
Vársz már rég igazi testvérre.
Még nem történt semmi, még minden úgy van?
Tudd meg sok minden történik a világban.
Van viszont valaki, aki nem változik soha,
AKI megoldást, kiutat ad.
Ez Krisztus, a te gondviselőd, megtartód,
Ő Maga.

Kirándulás a Csipkésben

2009-06-14T08:54:00.001-07:00

Május 22.-én, pénteken kirándulni voltunk a Csipkésben, amely Zabola mellett van. Ez egy kiváló hely a táborozásra, a kempingezésre, egyesek nyaralóházakat is építettek ide. Amerre a szem ellát, csupa erdő, tisztás, akárcsak a Tündérvölgyben.
Nemcsak magunkra voltunk, hanem néhány egy gyülekeztünket látogató roma család és rokonsága is elkisért bennünket. Mivel a fiuk elegendően voltak, összeállott két focicsapat, és így egy meccsre került sor a csipkési sportpályán. Az asszonyok és gyermekek sem unatkoztak, különböző játékokat játszottak. Később néhányan elindultunk, hog előkészítsük a vacsorát. Tüzet raktunk, amajd hozzáláttunk a szalonna- és a miccssütéshez, az asszonyok addig kenyeret szeleteltek, és elkészítették a salátát. Összegyűlt roma emberek igazi vendégszeretettel viszonyultak hozzánk, kinálgattak minduntalan.Így senki sem maradt éhen.
Csodálkozom, hogyan férhet ennyi kedvesség, baratság és szeretet ezekbe a sötétetebb bőrü emberekbe, akiket javarészt a fehérbőrüek lenéznek és gyűlölnek.Miért nem viszonyulnak gyúlölettel hozzánk? Ezek az emberek kapcsolatba kerültek az igével, és néhányan döntöttek is az Úr Jézus mellett. Kinyították szívüket a képmutatás nélküli szeretetnek, hogy az betölthesse őket és hogy szeretni tudjanak.
Ma, június 14.-én bemerítés volt a gyülekezetünkben.A bemerítkezők nem fehér emberek voltak, hanem 4 sötétebb bőrű ember. Velük kirándultunk 3 héttel ezelőtt. Már lassan két és fél éve járnak a gyülekezetbe, döntöttek az Úr Jézus mellett, és nem egy próbában volt részük az utóbbi időben( mikor egyik vasárnap elindultak az istentiszteletre, Zabola és Kovászna között egy fiatal ember figyelmetlenségből kiugrott az autójuk elé.Szerencsére nem lett különösebb probléma, az Úr megőrizte azt az embert. Ma bizonyságot tettek hitükről, megtérésükről, és a hullámsírba is követték az Úr Jézust. A rokonságukból sokan eljöttek, és néhányan döntöttek az Úr mellett.
Nem szabad valakit azért megvetnünk, mert nem fehér a bőre színe. Isten nem személyválogató.

Hamarosan angolul is!!!

2009-06-04T11:29:00.002-07:00

Hamarosan angol nyelven is olvashatók bejegyzések!!www.fhbccov.blogspot.com

Lassan itt a nyári vakáció

2009-06-04T11:29:00.001-07:00

Rövid beszámoló

2009-05-15T08:56:00.000-07:00

A következő sorokban az elmúlt két hét eseményeiről fogok beszámolni:
Május 4.-én anyáknapját tartottunk a kovásznai gyülekezetben. a nagyterem megtelt emberekkel, főleg édesanyákkal, hiszen az ő napjukat énekeltük.Az igét Kis Ottó lekipásztor hírdette, a 2 Móz 2.-ből. Áldott alkalmunk volt, a gyermekek szolgáltak, megtekinthettünk egy prezentációt, melyek a vasárnapiskolások régi, kisgyermekkori képeit szemlélhettük, és tanui lehettünk annak, hogy mennyit nőttek azóta. Mindegyikük hívő édesanyával rendelkezik, akik nem csak tejjel, kenyérrel, hanem hittel is táplálták.
Május 9.-én majdnem a teljes ifjusággal eljutottunk a székelyudvarhelyi konferenciára, ahol valóban többet tudtunk meg a szeretetről, a párválasztásról. Nagyon megható volt Tóth Attila lelkipásztor beszéde a szertetről s be kellett lássam, hogy a szeretet terén valóban gyenge vagyok, és meg újulnom benne( a szerkeztő megjegyzése). A szabad tevékenység ideje alatt a kis csapat sétált egyet a város központjában, a parkban. Mindannyiunknak tetszett a város, a szép és tágas imaház, valamint a találkozás régi ismerősökkel.Este 9-körül indultunk haza, fél 1-re itthon is voltunk. Igaz másnap fáradtak voltunk.
Ma elég kevesen voltunk, hiszen mindenkinek meg volt a ,,saját dolga": egyeseknek takarítás, másoknak tanulás (mindezeket fel tudja használni a Sátán akadályként, hogy elfordítson az igétől és a közösséggyakorlástól). Akik kevesen összegyúltünk ébredésért imádkoztunk, a gyülekezet helyreállásáért, a román és a magyar gyülekezet közti viszony erősödéséért, a román lelkipásztorért és munkájáért valamint azért hogy legyünk mértékletesek és gyakoroljunk önmegtagadást életünkben.Sajnos nagyon elterjedt a ,,jóléti kereszténység".
Szükségünk van arra, hogy minél többen bekapcsolódjanak ebbe az ,,imacsoportba".

Nem adom fel...

2009-05-01T11:25:00.000-07:00

Szűk 3 hónap telt el az utolsó bejegyzés óta: Ahogy a blogokat olvasgattam, mindenütt valami újat fedeztem fel, mindegyiket átjárta már a tavasz, az újjákezdés, a megújulás szelleme, ellenben a mienk még mindig hibernál. Fell kell ébredni!
Február óta a következők történtek: a vasárnapi iskolai terem, amely helyet ad az ifjusági alkalmaknak, megújult.Minden hónap első vasárnapján gyújtünk a gyülekezeti épület felújítására, és az összegyúlt pénz egy részét a a kis term felújítására költöttük. Le van téve a parkett, új termopán ablak van szalagfüggönnyel, valamint újrameszelt fal.A terem egy kicsit vesztett a családiasságából, mivel a régi fotelek helyett most csak padokat s székeket találhatunk, így minden olyan, mint a nagyteremben.
Időközben a Knott család is nekilátott az újonnan vásárolt ház átépítéséhez: A fiatalság egy része (főleg a Fejér-fiúk) rendesen kiveszik a részüket a munkában. A Knott család háza közvetlenül az imaház mellett található, a volt, utca sarkán levő házuk helyén hamarosan bevásárlóközpont fog létesülni.
Nem az a célom, hogy panaszkodjak de a tavaszi ébredéssel az ifjusági alkalmaknak is ébredniük kéne.Az ünnepeket követő események után az alkalmaink veszítettek a tartalmasságukból, egyre kevesebben jönnek el, és Csaba testvér se ér rá bizonyos okok miatt (ott van neki a székelyföldi bibliaiskola, valamint éhány roma testvér bemerítésre való felkészítése). Hiányoljuk őt az alkalmakról, mert ő még rendet tud tartani köztünk.Annamária aki a legidősebb köztünk pótolta Csaba testvért, alkalmakat vezetett, de elég kevesen jöttek el ilyenkor. Szükséges Csaba testvér ,,visszajövetele" mert ő tekintéllyel rendelkezik, ő tud irányítani. Minden egyes ifjuságnak ajánlom, hogy ne mérgesítse az ifi vezetőt, nehogy annak el menjen a kedve a vezetéstől. Mi kovásznaiak, sokszor túlzásba visszük a viccelődést, a poénkodást. Bárcsak mértékletesség jellemezne bennünket minden tekintetben!
De ennek ellenére nem adom fel a reménykedést az én Uramban, aki segíteni fog az alkalmas időben!

Éppen ideje már...

2009-02-08T10:32:00.000-08:00

Már egy kerek hónapja nem írtam semmit a blogba. Nem szeretném sorolni az okait, nem panaszlistának szántam blogot, hanem szeretném, hogy Isten dicsőségére legyen. Annamária bizonyságtételét nem tudom egyelőre közzé tenni, mivel a kézirat elkallódott. Restellem magam ezért, gondoltam részletenként írom be, mivel kissé nagy terjedelmű és olvasóinknak is nehezebb elolvasni, ám az Úr megmutatta, ez a módszer nem megoldás, mivel egy bizonyságtétel egységes kell hogy legyen, nem szétszort. Remélem hamarosan előkerül.
Január zökkenőmentesen telt el, nem történt semmi próbléma az ifjuságon belül. Múlt pénteken Ildokóéknál tartottuk az összejüvetelt, mivel Csaba testvér nem volt itthon, Szilágyságban evangélizált. Annamária ott is meglepett minket. Mindenki kapott egy -egy cetlit, melyeken igehelyek voltak feltüntetve. Én Ézsaiás 25:1,4, 7-10 -ben megírt igéket kaptam. Mindegyikuünk sorba kellett magyarázza, mit értett meg. Röviden leírom, én mit értettem meg:az 1.versből azt, hogy szükséges Istent dicsérnünk, mert a dicséret meg közelebb visz Istenhez. Egy dicsérettel kezdett ima sokkal bennsőségesebb, sokkal erősebb mint egy akérmilyen panaszkodó, folyton csak koldus módra kéregető ima. Kérhetsz, de elébb áldjad Őt!
Isten tanácsai vállnak csak a javunkra( megismered az Ő igéjéből).
Minden könnyünket letörli Ő- de jó lesz ott nála fenn! Hova készülsz? Ragadd meg a kegyelmet.
Az alkalom hamar véget ért néhány felmentünk a Fejér lakásba, ahol Jözsef mindannyiunkat
sültkrumplival várt.
Tegnap előtt, pénteken a rendes bibliaórai anyagot tanulmányoztuk. Gyújtjük a kincseket, de melyiket. Mi hívők , akik mennyei kincsek gyűjtésére hívattunk el, olyan sokszor beléesünk az anyagiasság csapdájába. Vegyük észre hol állunk, mert a pókháló tapad!
Februárt is az Úr kegyelmére szertenénk bízni. Kerjük az olvasókat, imádkozzanak, szükség van arra, hogy elkezdhessük a missziói munkát a városban mert ,, túl sok időt vesztettünk már el".

Zágoni János

Ünnepi beszámoló-4.rész

2009-01-10T11:05:00.000-08:00

Újév napján este 5- kor gyültünk össze istentiszteletre, ahol Albu Levente testvér, akik egyetemisták között missziózik, a hívő élet teljességéről és annak feltételeiről beszélt. Istentisztelet után Mónika testvérnő meghívta a fiatalokat vacsorára. Nem csak a teljes ifjuság volt jelen, hanem a két vasárnapi iskolás, valamint Levente testvér is. Tiznél jóval többen voltunk.
Mónika testvérnő finom vacsorát készített, amit jóizűen fogyasztottunk. Étkezés után elnököst játszodtunk melynek lényege az, hogy légy figyelmes és ha valaki mondja a számodat vagy a rangodat( jegyző, titkár, elnök), akkor mondd te is a számodat és azonkívül egy másik játékos számát, megfelelő ritmusban, melyez az elnök ad meg, mivel ha kifutsz az időből és a ritmusból visszakerülsz az utolsó helyre.
Az ifjuság egy része tovább maradt egy rajzfilm megnézésére. késő volt egy többen is hazamentünk.
Másnap, pénteken megtartottuk első ifjusági óránkat, amelyen beszélgettünk 2009-re vonatkozó terveinkről, összegeztük a tavalyi eredményeket.
Szombat szabadnap volt.
Eljött vasárnap, jan. 4-e : Reggel szokás szerint istentiszteletre gyűltünk. Délután meglátogattuk Csorja bácsit, akivel nagyon jól elbeszélgettünk. Ez volt a vakáció utolsó napja, és sajnos , bevallom egy kis önzés volt bennem, hogy legalább ez az utolsó nap teljen jól nekem. Egyáltalán nem telt rosszul, hiszen legtöbbet a testvéreimmel lehettem.
Eljött újból az este. Istentisztelet volt. Csaba testvér családjával és Annamáriával a körzetben voltak, a többiek itthon voltunk. Minden úgy tünt hogy jól fog telni továbbra is a nap.
Istentisztelet után meglepetésszerű volt az is, hogy egy új éneket tanulhatunk meg négyszólamra. Úgy tünt, két szopránosunk, Mónika és Annamária nem jönnek. kicsit később mégis betoppantak. Így teljes volt a csapat. Próbáltuk az éneket, hol így , hol úgy ment. Igaz, nehéz volt egyeztetni , az is hogy mindenki a saját hangján énekeljen. Milyen jó ez az énekóra.De még jobb volna ha menne a tenor is- gondoltam magamban. Volt amikor úgy éreztem, nem tudom, majd megtanulom otthon vagy máskor és kezdtem lapozgatni egy könyvetmely az első világháborúban résztvevő baptista testvérek helyzetét tárta elém. Egyszer szól Feri testvér hogy énekljem én is a tenor részt, nembaj ha nem is tudom, de legalább próbáljam meg. Letettem a könyvet és próbáltam énekelni, sokszor nehéz volt fenntartani a hangot, de Feri testvér kisért az orgonával. Egyszer csak megszólal Feri testvér telefonja. Csaba testvér az . Mit akarhat. Ahogy leteszi telefont, kijelenti hogy menjünk, mert ég a ház. Ildikó testvéernő megijed: A miénk? Feri testvér válaszol: Nem, az Annamáriáéké. Néhány perc múlva a helyszínen voltunk: Tűzoltók munkálkodtak serényen. Leégett nyári konyha, füstölő ház...... Így végződött vasárnap.

Ünnepi beszámoló-3.rész

2009-01-10T10:18:00.000-08:00

Először is elnézést szeretnék kérni a testvérektől, hogy így húzom ezt a témát. Nem azért irom több részletben ezt a beszámolót mert kifogytam a témából, hanem azért hogy részletesebb, tisztább képet mutathassak a téli ünnepekről.
Dec 26.-án este Veress Bálint testvérektől elbúcsúzva hazatértünk csendes otthonainkba. A karácsonyi ünnep hivatalosan véget ért, ám a szivünkben még folytatódott. Dec 27.-én néhányan a fiatalok közül összegyültünk imádkozni, énekelni és lelki dolgokról beszélgetni, azután én és István testvérem fellátogattunk Annamáriáékhoz, ahol a korpa-kályhában elhelyeztük a betétet.
Vasárnap kisebb létszámban voltunk jelen, ahol Fejér Endre testvér beszélt a megalázkodás szükségességéről, hiszen aki felmagsztalja magát az megaláztatik, de aki megalázza magát , az felmagasztaltatik.
Délután sajnos nem tudtunk elmenni Tamásfalvára, mivel nem volt jármú, amivel lemehettünk volna. Ehelyett meglátogattuk Annamária ,, Irénke nénijét" , aki megörült a vendégeknek.
Dec 30.-án szánkózni mentünk. Sokan voltak a Montana szálló domboldalánál, ahol elég jó ,,pálya volt" a szánoknak. de ez nem volt akadály abban, hogy csúszkáljunk. Később szánainkat összekötve lejöttünk az utcánkban. A fiatalok mindenáron meg akarták látogatni édesanyámat, akit nemrég két mútéten esett keresztül. Hála az Úrnak, állapota egyre jobb. Mónika testvérnő elmondta , mit szólt hozzá aznap az Úr ( az ő blogjában megtalálható a kijelölt igerész). Mivel karácsonykor nem voltunk itt nálunk kántálni, elénekeltük a ,,Magasztaljuk Istenünket" című éneket és a ,, Békefejedelmet" 3 szólamba ( hiányzott az altosunk). Ezután meglátogattuk Teofil testvéréket, akik nem rég költöztek a Gábor Áron utcába. Megkántáltuk őket is egy román karácsonyi énekkel( bár a karácsony már eltelt). Corina (Teofil felesége) édesanyjának, Sárika néninek is énekltünk magyarul. Szegény nagyon beteg, Parkinson-kórban szenved.
Eljött az év utolsó napja. 9-re gyültünk össze (az egész gyülekezet). Énekeltünk, volt egy rövid imaóránk, miután Csaba testvér egy prezentációt mutatott be , 500 fényképpel, mely 2005 óta megtörtént eseményeket ábrázolt a gyülekezet életéből.
Mikor a prezentáció véget ért, már csak 10 perc volt hátra az évből. Odakinn már halatszott a református templom harangja, a pattogó tűzijáték. Mi eközben imádkoztunk. Az új évben a zabolai Kalányos család egy kis meglepetéssel állott elő: túzijátékot lőttek fel az imaház udvaráról. Ervin testvér fia, Nimród nagyon beléjött a petárdázásba. Egy kóbor kutyát úgy megijeszttettünk, hogy az bement az imaház előszobájába. Nem is ez volt a baj, hanem hogy nem lehetet kihajtani. Ott ült egy helyben,.Csaba testvér egy kis húsdarabbal próbálta őt kicsalogatni nem sikerült. Végül aztán kiment, nem tudom hogyan .
Ezt közös étkezés követte. Étkezés után énekeltünk néhány éneket. Fél 3 körül hazaindultunk.

Ünnepi beszámoló-2.rész

2009-01-07T12:15:00.000-08:00

Lontiş testvéréktől elköszönve folytattuk karácsony esti szolgálatunak. Az utakon megfagyott a hó, így jót csúszkáltunk rajta. Elérkeztünk Magdi néni tömbházához. A folyósón énekeltünk, elmondtuk az igeverset és mentünk is tovább, mivel már elég késő volt. Utunk a parkon keresztül vitt el Bartók Irénke nénihez. Útközben karácsonyi miséről hazatérő emberekkel találkoztunk. Nem voltunk egyedül. Irénke néni megkántálása után a Knott család otthon maradt tagjainak énekeltünk az udvaron. Norbi elvette szánkóit, egyesek fel is pattantak a szánokra, és folytattuk utunkat az állomás felé, melynek Matild nagymamám lakik. Visszafelé ujból megálltunk Knottéknál, ahol Norbit már várták. Feri testvér ajtót nyitott Ildikó testvérnő pedig karácsonyi kaláccsal kedveskedett. Sajnos első éneklésünket nem hallották meg, így ujból énekeltünk.
Rövid beszélgetés után most már haza felé indultunk. Keveset aludtunk azon a napon. reggel felkeltünk, elmentünk az imaházba, később fél 3.- kor elindultunk Szörcsére, ahol megörvendeztettük testvéreinket. Több szolgálat hangzott el. Mi is szolgáltunk elénekeltük a négyszólamú énekünket is.
Másnap, dec 26-án rendszerint délelőtti istentiszteletre gyűltünk össze( Kiss Zoltán testvér hirdette az igét), fél 3-kor Tamásfalvára indultunk Ervin testvérékkel( Zaboláról). Ott is szolgáltunk, Csaba testvér igét hírdetett. szolgáltak a falubeli gyrekek is , nagyon szépen szavalták a karácsonyi versikéket. Tamásfalváról Kézdivásárhelyre indultunk, ahol szép alkalmat tölthettünk az ottlévő testvérekkel. Veress Bálint testvérék meghívtak minket vacsorára, így továbbmentünk Sárfalvára. Finom vacsorát kaptunk(folytatjuk)

Ünnepi beszámoló-1.rész

2009-01-03T08:03:00.000-08:00

Lassan az ünnepek végére értünk: Egy hosszú, szinte kéthetes időszak csak az ünnepekről szólt. Most már jöhet a munka és a tankönyv. De még mielőtt visszatérnénk fárasztó hétköznapjainkhoz , hadd meséljem el, hogyan teltek az ünnepek az ifjuság körében.
Ami nagyon furcsa volt, az az idő karácsony esti felgyorsulása. 24.-én reggel lassacskán járt az óramutató, este valósággal rohant. Mikor megérkeztem az imaházba, már lassan-lassan 5 óra volt. nem ment a négyszólamú ének, amit karácsony estére terveztünk, láttam hogy a gyerekek is kevesen vannak s nem megy olyan jól a próbájuk. Mi lesz idén a karácsonyi gyrmekhangokkal? Hogy sikerül az előadásuk. Nekünk miért nem sikerült megvalósitani a rég tervezett bábjátékot? És az idő csak múlik. Hogy lesz a kántálás?Mónika testvérnő csak azzal biztat hogy később megbeszéljük. Talán nem is lesz karácsonyesti éneklés? És immár öt óra
Endre testvér elkezdett orgonálni. Karácsonyi ének, szolgálatok, igehírdetés. Mintha oldódna a feszültség. Majd ajándékosztás egyre nyugodtabb a hangulat. Végül Mónika testvérnő összehívja a fiatalokat és megeggyezzük, hogy fél 10-kor a blokkban. Úgy tettünk, ahogy megbeszéltük. Mónika sütivel és üdítővel várt. Csaba testvér a másik szobában pihent, mert nagyon beteg volt. Hála az Úrnak, azóta meggyógyult. Még mielőtt elindultunk volna, elénekeltünk néhány éneket odabenn. aztán lementünk a tömbház elé. Először az épület jobb oldala felöl énekeltünk, aztán a tulsó oldalon. Voltak akik kiváncsian néztek minket az ablakon. Csaba testvér is kinézett, és arcán mosoly ragyogott.
Ezután jött csak a nagy kaland: elindultunk a város felső részébe kb. negyed óra múlva megállottunk Fejér Endre testvérék tömbháza mögött. 1,2,3 és ,, Magasztaljuk Istenünket". Azután az igevers következett: Ne féljetek.... Indultunk is tovább. A következő meglátogatott személy Fejér Éva tv.-nő volt, Endre testvér édesanyja, aki néhány tömbházzal arréb lakott. Mivel születésnapja is volt, felköszöntöttük. Az ő utasításainak megfelelően eljutottunk Veress testvérnő lépcsőházába ahol a folyósón megállva énekeltük el énekünket. Szegény testvérnők le van bénulva, így hozzátartozói gondozzák, akik nem hívők.
Ezt követően egy eddig ismeretlen terepen jutottunk el Annamáriáékhoz. Nagy kiterjedésű a város, rengeteg ház van és utcacska melyeken én még nem is jártam. Annamáriáékhoz érkezve, elénekeltük a karácsonyi énekeket és elmondtuk az igeverset. Annamária nagymamája volt csak otthon, biztosan pihent, Annamária édesanyja egy idős néninél volt, Annamária velünk. Rögtön Annamáriáék háza mellet van egy magas domb melynek tetején található a Montana szálló, azt követően pedig még több domb és fenyőerdő . Jég volt és sikosság és eléggé meredek is volt a domb. Néhányan egymás karjába kapaszkodva futottunk fel. Mikor már fenn voltunk, egy kicsit szórakoztunk: egyet hógolyóztunk. Elhaladtunk a szálloda mellet és a lejtős utacskán haladva megérkeztünk Ildikóék házához. Ezt követően a Lontiş családot látogattuk meg, akik a román gyülekezet tagjai. ,,O ce veste plină de bucurii" - címú éneket énekeltük el. Közel egy fél órát töltöttünk el náluk. Jó beszélgetésünk volt. 25.-e ott ért minket(folytatjuk)

2009-01-01T05:44:00.000-08:00

Boldog új esztendőt!

Vasárnap

2008-12-15T11:42:00.000-08:00

Vasárnap délután én, István és Sámuel elkisértük Csaba testvért Tamásfalvára, ahol három órakor kezdődött az alkalom. Kb.10 személy várt minket az imaházkistermében, köztük idősek és gyerekek.
Az alkalmat énekekkel kezdtük, amelyet Csaba testvérrel projektorral a falra vetített. az énekek után az én szolgálatom következett a Zsid 10:35-38.-ból(imaórai ige). Ez az igeszakasz azt hangsúlyozza, hogy bizalommal, béketúréssel és hittel kell várnunk az Úr visszajövetelére, hiszen csak így lesz teljes az Adventünk.
István a 133. Zsoltárt mondta el, és kiemelte a testvéri közösség fontosságát. Tetvére, Sámuel a 23. Zsoltár alapján a mindig melletünk levő jó pásztorról beszélt.
Csaba testvér a Luk 17: 22-30 -ből hirdetett igét, kiemelve, hogy Isten kell legyen életünk első helyén, és nem földi dolgok. Ne ragaszkodjunk túlságosan a földi dolgokhoz!
A rövid alkalom után visszatértünk Kovásznára és résztvettünk a délutáni alkalmon, azután énekórát tartottunk.

Péntek esti alkalom.....

2008-12-12T05:00:00.000-08:00

Péntek este Isten tulajdonságairól beszélgettünk: mindenható, mindent tudó, mindenütt jelenlevő. Az alkalom hamar véget ért, mivel Csaba testvér Szórcsére kellett utazzon Benedek Ferenc testvér elhalálozása miatt.
A rövid alkalomra néhány zabolai fiatal lány is eljött, akik érdeklődtek az említett téma után.
Miután Csaba tetsvér elment, karácsonyi énekeket gyakoroltunk.

Annamáriánál

2008-11-24T05:16:00.001-08:00

Tegnap az Úr kegyelméből meglátogathattuk Annamáriát a korházban. A vércukorszintje miatt kényszerült korházi megfigyelésre és kezelésre, és egy egész hetet tartózkodott ott.
Amint a kilenc tagú csoport belépett hozzá, nagyon megörült. Rajtunk kívül volt más látogatók is akik természetesen más-más beteget látogattak meg.
Annamária egy olyan szobában feküdt ahonnan nagyon jól látható a város és a hegyek. Gyönyörű volt a kilátás a havas hegyekre.
Annamária ma elhagyhatja a korházat, valószínúleg már el is hagyta. Imádkozzatok, hogy legyen tartós testi egészsége.

Tél felé

2008-11-21T05:17:00.001-08:00

Lassan már november vége. Készülnünk kell az ünnepekre. Lassan ideje lesz nekifogni., mert kifutunk az időből. Hála az Úr Jézusnak, idén többet szolgálhattunk mint a tavalyi évben. Az utóbbi időben kétszer is szolgáltunk. Igaz, az ifjusági óra róvására ment, de megérte.
Múlt pénteken Giorgiov Adrián testvér afrikai utazásáról szóló filmét tekintettük meg. a film után egy-két éneket énekeltünk.
A hét elején Annamáriát bevitték a korházba a vércukorszintje miatt. Tegnap nem jöhettett bibliaórára. Imádkozzatok a felépüléséért.
Hétfőn én, Pista és Samu meglátogattuk Csaba testvéréket. Arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne Istenhez vezetni az embereket itt Kovásznán. Hogy lehetne elérni a fiatalokat, hogyan lehetne evangélizálni nekik. Azután imádkoztunk. Bárcsak felébredne a város!

ÖRÖMNAP

2008-11-02T10:44:00.000-08:00

Örömnap volt ma a kovásznai gyülekezetben, amikor is hálaadó ünnepélyt tartottunk. Vendégünk Novák Zsolt testvér volt, aki a Jn14:6 alapján hírdette a megtérés igéjét. hála legyen az Úrnak többen is kimentek a felhívó szózatra: köztük 3 fiatal Józsi, Péter és Salomé. rajtuk kívül meg jöttek ki roma emberek akik elhatározták magukat az Úr Jézus követésére. Megható látvány volt amint mind előrejöttek és megvallották bűneiket. Ez csak a kezdet, a java ezután jő. Tapasztalatból beszélek, bár nem kaptam nagy próbákat, voltk mélységeim a hívő életben. Erről már szóltam az előző bejegyzésben, de kívánom, hogy sokkal figyelmesebbek, szófogadóbbak legyenek, többet olvassák most elinduláskor az igét, mint én. Ha nem táplálkozunk már a kezdetben hogyan növekedünk. Rájöttem erre, bizonyosan más testvérem is. Ha nincs rendszeres bibliatanulmányozás, ami a hívő lelkének táplálását, étkezését jelenti, nincs növekedés, csak visszacsuszások, erőteljes elesések, hitben és üdvbizonyosságban való megrendülések, a lelked éheztetésével esélyt adsz a Sátánnak, hogy visszaragadjon. Én már mentem át ilyen helyzeteken és az Úr kegyelme, hogy megmaradtam a hitben. A test kívánságai, a világi zene utáni vágy, ,,szerelmi" kapcsolat utáni vágy, hazugságok, rossz beszédek, ingerlékenység, siker utáni vágy mindig előtörtek az életemből. Nem rejtem el magamat, hitványságaimat, lássátok, milyen az ha a megtért ember elhanyagolja az igét, és folyamodik a világhoz, ami kár és szemét. Nem kivánom az ujonnan megtérteknek, hogy ilyesmit tapasztaljanak, ha nem szükséges. ha szükséges az Úr tartsa meg őket.
Ez az alkalom számomra is hasznos volt, mivel én is megújulhattam testileg-lelkileg és azt kértem az Úrtól, hogy valóban akaratát tudjam cselekedni.Láttam igazhívőembereket, akik Jézus Krisztus bízva, szeretetben élve, a próbákért is hálát adva élik életüket. Meg van bennem vágy hogy ilyen lehessek. Azt szeretném, hogy ma, kedves olvasó, ma megtért emberek, ti is szívetekből elhatároznátok ezt. Kérjük együtt az Urat, hogy valóban benne bízva , az Ő segítségével ezt a célunkat megvalósítsuk.

Mi is ŐSZülünk...

2008-10-10T05:25:00.000-07:00

Azaz növünk, fejlődünk testben és lélekben. Hála az Úr Jézusnak, ma is bővölködhetünk az ő kegyelmében. Már elég rég nem írtam a blogba, mivel kisebb- nagyobb akadályok jöttek közbe. Hálát adok az Úrnak, hogy múlt vasárnap egy megujúláson mehettem át. Bemerítésem után jött egy időszak, amikor erőteljes gondolatbeli támadások értek, hogy elsiettem ezt a lépést és hogy nem volt teljes ujjászületésem. Persze én ez ellen védekeztem, és imádkoztam is , hogy ezekből a gondolatokból semmi se legyen igaz. Hát a gondolatbeli sérelmek után jöttek a csábítások, és visszacsusztam egy régi bűnbe,.Megvallottam Istennek , de még azután is fájt az elesés, olyannyira, hogy tehernek éreztem az életet is. Nem értettem meg, hogy tudok elesni egy ilyen vétekbe , hogy nem tudtam vigyázni? Elestem, felkeltem, próbáltam jó lenni, de eszembe jutott, hogy az Úr segítsége nélkül semmire se megyek, úgy, hogy kértem az ő segítségét is, valamikor eszembe jutott kérni , valamikor nem. Újból elestem. Mint egy szinusz függvény, olyan volt az én lelki életem. Olyan mélységekbe is kerültem, hogy már- már azon gondolkoztam, hogy igazi volt-e a megtérésem. Múlt héten bográcsost készített az ifjuság, és eközben Csaba testvérhez vonultam, aki az autóját mosta. És eléjött a lelki életem témája. Lelki erősítést nyújtott az ő szavaival: legfontosabb a hívő életben , hogy ragaszkodjak az Úr Jézushoz . Beszéltünk a Lélek elleni vétekről, ami nem bocsáttatik meg. Ez nem azt jelenti, hogy valami rosszat gondolsz a Szent Lélekre, vagy véletlenül felveszed a nevét. Isten az Úr Jézus Krisztus által minden bűnt
megbocsát, ha nem kapnánk bocsánatot valamely búnünkre, akkor Jézus Krisztus kereszthalála nem volna tökéletes és nem volna kegyelem a kegyelem. A lélek elleni vétek, az , hogy Isten Lelkét, aki elvezet minket a megtérésre, megtagadjuk. Persze ne gondoljuk azt, hogyha először megtagadjuk é másodjára mégis meg szeretnénk térni, Isten nem bocsát meg. de megbocsát, hiszen aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
A következő napokban is állandó céltábla voltam a Sátánnak. Vasárnap pl. meg akart gyengíteni a hitben azon gondolat által, hogy nem sírtam, amikor megtértem, tehát nem volt bűnbánatom.
Hát kezdtem ezen rágódni, hogyan is kezdtem el? Meg vagyok térve vagy csak bebeszélem magamnak az egész megtérésemet. Az tény, hogy megtérésem- amti 2006.ápr 18-án jegyeztem egy gyenge kezdet volt, de akkor is bántott a bún és meg akartam térni. Vasárnap azonban belé voltam merülve a gondolatokba, úgy hogy minden más ember hozzám intézett beszéde teher volt. Ebéd közbe történt, hogy édesapám kérdezett tőlem valamit és én, aki akkor is gondolataimmal voltam elfoglava, ingerülten válaszoltam vissza. Édesapát megsértettem, mivel ő kedvesen szólt hozzá, és én mint egy paraszt, csak hozzá vágtam a szót. Olyan bűntudatot éreztem, hogy sírni kezdtem ott az asztalnál, azután pedig kivonultam a tornácra, ahol kértem az Urat, hogy hadd lehessen igaz hívő életem, hadd legyen teljes az újjászületésem. Kibékültem édesapával is. Hála az Úrnak , lelkileg is megerősödtem, kibékülhettem édesapámmal és Úrvacsorát is vehettem. Egy hét se telt el azúta. mait tapasztalatam az az, hogy a Sátán se adja fel, és az, hogy nem vagyunk tökéletesek. A gyengéinkben a megtérések után is eleshetünk, de ha elesünk is, valljuk meg rögtön ne huzzuk az időt.
Az Úr azóta több hibámra és gyengeségemre mutatott rá, listát tudnék irni belőle. Jobb ha nem felejtem el a hibáimat, hogy többé ne kerüljek velük szembe .
Szeretném ez Urat szolgálni egész életemben.

Zágoni János

Még élunk!

2008-09-26T04:12:00.000-07:00

Elnézést kérek minden egyes olvasótól , hogy már hetek óta nem írtam. Ennek legfőbb oka az idő hiánya és az ifjusági órák elmaradása volt. Időközben megkezdődött az iskola, és ötön tértünk vissza e tiszteletet parancsoló intézménybe: Péter 12.osztályba, Sámuel és én 11.-be, Salomé 8.-ba, Norbi 7.-be.
Az ősz kezdetével pedig ,,hivatalosakká'' váltak az ifiórák. Ezt azért írom így, mert normális esetben nyári szünet alatt az ifióra szünetel: a tavalyi nyarat ez jellemezte, ám idén nyáron ragaszkodtunk az ifjusági órák megtartásához.
Fél év után újból folytatjuk a családlátogatás. Csorja testvérnél hagytuk abba márciusban, és szeptember első vasárnapján nála is kezdtük ujból.Még aznap este meglátogattuk Knott Margit testvérnőt, aki gyülekezetünk legidősebb tagja, aki nem más, mint Norbi nagymamája. Testvérnőnk 88 éves, de Krisztus erős. Idős kora ellenére is énekelgeti a régi karénekeket, amelyeket valószínűleg fiatal korában tanult. Mi is csatlakoztunk hozzá az éneklésben és tanultunk egy Pál apostollal kapcsolatos éneket.
Egy hét múlva néhányan elmentünk a Hargitára, ahol a székely testvérekkel hálát adtunk az Úrnak kimondhatatlan áldásaiért.
Ezt követő vasárnap Ildikót látogattuk meg, aki már rég óta nem volt ifjusági órán. Családja vendégszeretettel fogadott minket, áldott beszélgetésünk volt. aznap délután szolgát az ifjuság. Talán pünkösd óta nem szolgáltunk, de jó volna elérni, hogy ezután minden vasárnap jó volna megvalósítani egy -egy szolgálatot.
HAMAROSAN még írok.

Az ifjuság szerepe....

2008-09-04T09:34:00.000-07:00

Ma délután összejövetel volt a gyülekezetben, ahol Máté Miklós testvér szolgált.(Ő 30 ezelőtt volt háromszéki körzet lekipásztora, a 80-as években távozott innen). Az igeheírdetésbe azt is belefoglalta, hogy milyen jó volt régebben a fiatalokkal missziózni, és hogy milyen hatásos volt az ő munkájuk. Elmesélte, hogy egy három tagú gyülekezet 2 év alatt 29 tagra szeporodott, mert az Úr megáldotta a fiatalok munkáját.
Sokszor én is így látom, hogy ifjuságban az erő, de a mi erőnk még sem elégséges, oda Isten ereje is kell, hogy áldás legyen a végzett munkán. Ma este javasolt imatéma volt, hogy gyülekezetünk ifjusága, amely időközben hanyatlani kezdett és passzívvá válni, megtalálhassa az ő szerepét, az ő evangélizáló módszerét, amellyel lelkeket menthet.
Nekem már ötletem is támadt, hogyan kéne betöltenünk szerepünket. Kérlek olvassátok el figyelmesen és mondjatok véleményt róla.: minden pénteken egy-két éneket választanánk, amit vasárnap elénekelnénk a gyülekezet előtt, és azt jól begyakorolnánk, ezek mellé egy-két szavalatot, bizonyságtevést is beszúrnánk. Ilyen jellegük szolgálatunk kéne legyen a gyülekezetben.
Egy másik módszer a csoportos összejövetelek módszere: vasárnap délután közös istentiszteletek helyett csoprtos istentiszteleteket tartanánk testvérek házánál: Minden gyülekezeti helyre egy-egy fiatalt küldenénk, hogy az vezesse az alkalmat. Nem családonként lenne tartva az istentisztelet, mivelhogy nem lenne annyi szolgálat tevő. 5-6 os csoportokra gondolok, esetleg kissé nagyobb létszámuakra, főleg olyan helyeken, ahol idős vagy gyenge egészségi állapotban levő testvér(nő) van, aki nem tud eljönni az imaházba. Talán beugornának a szomszédok is!
Harmadik és talán a legfontosabb( talán első helyre kellett volna tegyem): az életünkkel evangélizálni, másképp a megemlített módszerek nem lesznek hatással.
Ezért imádkozni kell. Köszönjük az imatámogatást!

Bemerítés

2008-08-03T08:37:00.000-07:00

Évek óta nem volt bemerítés a kovásznai gyülekezetben. A legutóbbi kilenc éve volt. De az az alkalom nem volt a legutolso, ugyanis a mai napon 3 fiatal is megvallotta hitét bemerítés által: Fejér István és Sámuel, valamint Zágoni János (én). Életünk egyik legfontosabb döntése volt, hogy elhatározzuk magunkat Jézus Krisztus követésére. Ugyanis aki bemerítkezni szándékozik, az félre kell tegyen minden akadályt az életéből, és teljes szívből el kell határozza magát erre a döntésre: Én a mai napon bemerítés előtt ezt vizsgáltam magamban, hogy valóban kész vagyok-e és mindig az a vágy fogalmazódott meg bennem: Uram, tisztits meg, hogy ne álljak felkészületlenül, ,,méltatlanul''(bár egyikünk se méltó) a medence vízébe.Az Úr készítette, a Sátán próbált a sárba süllyeszteni fehér ruhámmal együtt: János, te nem vagy igaz hívő, és meglátod mikor jön a nagy próba, otthagysz csapot-papot s visszatérsz a régi életbe. Valami ilyenforma gondolatok jöttek: DE engedjetek meg nekem egy rövid bizonyságtételt: az Úrtól bocsánatot kaptam, mivel megvallottam neki minden bűnömet( 1 János1:9), kicsiny hitemmel elfogadtam ezt az igeverset, és kértem írányítását életemre. ez megtérés volt nem színlelés. Ha elesek, megbánom, megvallom, nem hordozom a búnt magamban, nem merem és Istennek Lelke késztet megvallásra. Nem beszélek nyelveken, nem kaptam ily lelki ajándékot, de tudom, hogy felhasználható eszköz vagyok Isten kezébe. Őrizzen meg attól, hogy egy nagy próbában Őt elhaggyam, ennek megelőzésére kérem tőle az erősítést.
Hamarosan néhány fényképpel is szemléltetni fogom a bemerítés általi bizonyságtételt.

Zágoni János

Rövid beszámoló

2008-08-02T07:52:00.000-07:00

Már több, mint 2 hete nem jelent meg új bejegyzés, ennek legfőbb oka az idő hiánya volt.De nem mondhatnám hogy üres volt ez a két hét.
Júl.25.-ig minden megszokott, csendes körülmények között zajlott. Sajnos, szünetelt a minden napos ifióra, de szerencsére nem unatkoztunk. Szerdán Sámuel és én meglátogattuk Fejér Endre
testvér, aki egy 35 éves, három gyerekes családapa, gyülekezetünk tagja. Feleségével, Kingával várt is reánk. Áldott, építő beszégetésünk volt a hívő életről és annak nehézségeiről.
Pénteken felgyorsultak az események: hazajött Csaba testvér és este megtörtént a három bemerítkező fiatal bizottság előtti kihallgatása. Mindhárman átmentünk, az Úr segítségével.
Vasárnap megtörtént a gyülekezet előtti kikérdezés, ami ugyancsak sikerrel zárult.
Kedden elhatároztuk, hogy újból lesznek naponkénti összejöveteleink. Aznap este csak Pista és én voltunk jelen, és a szándékos valamint a Szent Szellem elleni vétekről beszélgettünk. Később jött Annamária is Ildikóval. Anna elhozta nekünk a CD lejátszóját ,,hívő lemezekkel" együtt, hogy legyen mit halgassunk. Ő és barátnője hazamentek. Másnap már többen voltunk: vendégeink is voltak: Dániel, aki benne volt a régebbi ifiben, Napsugár Szatmárról (aki Sámuel unokatestvére) és unokaöccse, Norbi.
Tegnap, pénteken bográcsost készíttünk és szülinapot ünnepeltünk: Knott Norbi betöltötte a 13. életévét. Pistáról is mgemlékeztünk, aki jul.23-án 19.-et töltött.
Holnap, vasárnap bemerítés lesz. Izgalom, az van. Imádkozzatok az alkalomért.

Péntek

2008-07-19T01:15:00.000-07:00

Sajnos egy rövid időre az ifjuság szétoszlott: István Kolozsváron van, Salomé és Norbi a táborban, Péter nem mindig ér rá. Ez szerencsére nem volt ok arra, hogy felfüggesszük az ifjusági alkalmakat.
Szokás szerint ötkor gyúltünk össze. Annamária hozott néhányat a barátnői közül, hogy lássák, hogyan telik egy ifjusági óra a baptista fiataloknál. Sajnos nem láthattak igazi, megszervezett, teljes létszámmal rendelkező ifjusági órát. Gondolom az jobban tetszett volna. Reméljük eljönnek jövő pénteken is.
Az ifjusági alkalom hamar véget ért, mivel a meghívott lányoknak haza kellet menniük és jött egy régi jó pajtásunk: Hunor, de nem egyedül, hanem menyasszonyával, Rubinkával. Ők a szentgyörgyi gyülekezet és ifjuság tagjai. Ritkán jönnek Kovásznára(legutóbb június 15.-én találkoztunk velük).
Hunor szeret asztalteniszezni, ezért kihasználta az alkalmat. Még szerencse, hogy van pingpong asztalunk.
Annamária énekeket gitározott. Én és Ildikó énekeltünk. Elénekeltük Rubinka kedvenc énekét: Lépésről lépésre.
Hunor és Rubinka hamar távozott, mivel nem akarták lekésni a buszt. Lassan mi is hazaballagtunk.

Szerdán este

2008-07-17T00:27:00.000-07:00

7-kor gyúltünk össze. csaba tetvér felkészítőt tartott a következő témákkal: bemerítés, úrvacsora, gyülekezet, és a gyülekezet tisztségviselői. Beszélgetésünk 9ig tartott, de nagyon jól telt.

Biciklijavítás

2008-07-15T23:17:00.000-07:00

Tegnap én (János) és Sámuel már 5:45-kor ott voltunk az imaháznál. Samu Ildikó biciklijét javította, ugyanis annak nem volt jó a fékje. Ildi egy lejtős úton lakik, ahol muszáj igényelni a féket ( csak felfelé nem).
Kb. 7 órakor megjött Annamária édesanyjával és Ildikóval. Samuval egy kicsit elbujtunk a garázsba, reméltük, hogz megkeresnek minket, de bementek és elkezdtek énekeln, Annamária gi tározott. Egy félóra múlva megjött Teo is, aki egy pingpong-meccs után vágyott. Nem maradt sokat, mivel egy telefonhívás miatt távoznia kellett.
Időközben Annamária is észrevett és hívogatott be minket. Eszébe jutott, hogy el kell mennie tejért. Ildikó is csatlakozott hozzá. Én meg Samu ezidő altt beszélgettünk elől a csapnál és egrist(köszméte) habzsoltunk. Mire Annamária visszajött, már kilenc is elmúlt, és mivel nem volt lámpám kénytelen voltam hazajönni.
Nem úgy jött össze az alkalom, mint hétfőn este. Csaba tetsvérnek dolga volt, István vizsgázik, József se szabad, Péter sem tudott eljönni, Salomé is otthon maradt, Norbi is. És egy másik dolog is meglepett: Annamária édesanyja az ifjusági órán. Nem mondom, hogy semmi keresni valója ott, de azért 67 éves korában az ember tapasztalt, tudja, hogy hol a helye, hogy melyik a korosztálya. Manyi néni szeret a fiatalok között lenni, de a fiatalok szeretnek sokszor csak maguk között lenni. Reméljük ezt ő is megérti.

Tegnap este....

2008-07-15T13:46:00.000-07:00

Hála az Úr Jézusnak, tegnap este is tartottunk ifjusági órát, amelyen Csaba testvér is részt vehettett. Elég zsúfolt programja van , mivel készül a tinihétre (ő a főszervező), de szakított annyi időt, hogy meglátogassa az ifjuságot.
Az alkalom 7.-kor kezdődött, amelyet egyesek pingpongozással, mások beszelgetéssel, Csaba testvér autómosással, továbbá mások énekléssel kezdtek. A román imaházból eljött Lontiş Teofil testvér is, aki kitünően pingpongozik, és esténkent jobban alszik egy izgalmas játék után.
Fél 9.-kor bementünk az imaházba, ahol Csaba testvér felkészítőt tartott a bemerítkezőknek. István nem tudott eljönni, mivel Kolozsvárra utazott. Ma felvételezik architektúrára. Kérlek imádkozzatok érte.
A felkészítő témája: a megigazulás és megszentelődés , ezek alapján beszélgettünk. 19 nap múlva bemerítés, és még be kell vinni a medencét az imaházba, helyet kell csinálni neki, rengeteg elintézni való van. Ez egy másik imatéma. Jól jönne most az imádság.

Pityókatokány(székely módra)

2008-07-11T12:22:00.000-07:00

A mai napon 5.re gyültek össze a fiatalok. Megérkezésünk után már is kezdődött a sürgés-forgás: Sámuel és Norbi a tüzhelyet készítette elő, Salomé és Annamária uborkát és pityókát hámoztak, majd azokat feldarabólták, közbe Csaba testvér is besegített, de ő kellet segítkezzen a fiúknak is a tüzhelynél, János előkészítette az evőeszközöket, Józsi tüzet rakott, még sorolhatnám. Amíg a gulyás főtt, énekeltünk, imádkoztunk, majd Annamária a Lélek erejéről beszélt nekünk, Csaba testvér feltett néhány meggondolkoztató kérdés a Szent Lélek megnyilvánulásáról, amelyeken sokat gondolkoztunk. Az étel hamarosan elkészült.
A garázsból kiszedtük a ping-pong asztalt, megterítettük és tálaltuk a finom eledelt. Hálát adtunk az Úrnak a táplálékért, majd elmondtuk a 23.Zsoltárt. Ezután leültünk é falatoztunk. Elég hamar elfogyott a tokány, szerrettünk volna még egy rendet belőle, de már nem volt időnk, mert reánk
esteledett. Ildikó is jelen volt, hála az Úrnak, helyre jött a lába.
A falatozás után még nagyobb munka várt reánk, a mosogatás-takarítás. 10 órakor még ott voltunk, de szerencsére már itthon vagyunk.
Az Úr megáldotta ezt az alkalmat. Kívánjuk, hogy legyen még több ilyen alkalom.

Minden este 7től

2008-07-09T07:40:00.000-07:00

Hétfőtől kezdve mindennap 7-től ifjusági órát tartunk. Vasárnap jött az ötlet, amikor minden jel arra utalt, hogy nem lesz sártorozás a Szent-Anna tónál. Eldöntöttük , hogy ilyen módon fogjuk ápolni a köztünk lévő kapcsolatot . Hétfőn este megkezdtük Gyümölcstermő élet címú fejezetünlket és a lelki gyümölcsfáról beszélgettünk. István ábrázolta a gyümölcsfát, amely esőt, fényt, ásványi anyagokat kap. Azon elmélkedtünk hogy mi a napfény vagy az ásványi sók, a talaj a lelki gyümölcsfa esetén. Hatalmas vitákba keveredtünk, mivel más-más elképzeléseink voltak pl. a napfény Isten igéje, más szerint Isten Lelke.
Kedden már Csaba testvér is eljött az alkalomra és felhasználtuk az alkalmat bemerítési felkészítésre. Hála az Úrnak, Sámuel elszánta magát a bemerítésre, így már hárman vagyunk.
Kérlek imádkozzatok az alkalamakért és 25 napon belül bekövetkező bemerítésért.

Ildikóról

2008-06-22T03:50:00.000-07:00

Ildikó egy 20 éves lány, aki Annamária legjobb barátnője. Nemrég kezdett el járni ifjusági alkalmainkra. Habár ő és családja katolikus, édesanyja és nagymamája nem tiltották el tőle hogy jöjjön a baptista imaházba. Ezért is hálát kell adnunk az Úrnak.
Ildikót nemrég egy váratlan baleset érte. Eltörte a lábát. Ez a balesete az ágyához bilincselte. Így már régóta nem jöhetett el ifjusági órára. Két héttel ezelőtt meglátogattuk, mivel vágyott utánunk. Édesanyja és idős nagymamája szeretettel fogadtak bennünket, és tüstént Ildikó ágyához irányítottak. Nagyon örült Ildikó, akárcsak a család többi része. Annamária vigasztalta őt egy igerésszel, azután imádkoztunk. Jó kedv vett erőt Ildikón, s a végén sajnálta, hogy el kell menjünk.
Az ifjuság egy része ma is megy látogatóba. Én ( János) Nem tudok menni, mivel Csaba testvér megkért, hogy menjek vele Tamásfalvára. Kérlek imádkozzatok mindkét alkalomért. Imádkozzatok azért, hogy Ildikó befogadja szívébe az Úr Jézust!

Péntek 13

2008-06-13T02:11:00.000-07:00

Június 13, péntek. Kissé borús volt a reggel, de végül is kiderült. Iskolai évzáró napja. Diákok és tanárok szülők, öltönyös alakok... Könnyen elképzelhető. Öröm és nevetés, jókedv. Pedig péntek 13 van.
Vannak olyan emberek akik ma nem mernek kimozdulni házukból, mert félnek, hogy valami a fejükbe esik , vagy elgázolja őket egy autó, vagy éppen valaki leszurja őket..... még sorolhatnám. Nem veszik észre, hogy félelmük abszolut képtelenségekből származik, az emberi elme fantáziájából.
Ne higgy a babonáknak. Semmi jel nem utal arra, hogy ez a nap szerencsétlen lesz. Saját tapasztalatomból tudom, hogy nem az , hiszen az Úr végtelenül gazdag áldásaival indult: hajnalban friss eső esett, jó tanulmányi eredményeink lettek, visszajött az életkedvünk.
Kedves olvasó. Ne higgy a babonakban. Menj ki nyugodtan a házadból. Menj az Úr házába. Azon a helyen biztosra érezni fogod, hogy az Úr veled van, még Péntek 13.-án is. Légy bátor és erős!

Kicsengetés - Fejér István

2008-06-07T01:56:00.000-07:00

A mai napon volt István kicsengetése. Hála az Úrnak, sikeresen elvégezte a 12 osztály. De most jön még a java: az egyetem. Kolozsvárra szeretne menni architekturara. Nagyon jól tervez, született tehetség.
Biztosan lesznek nehéz pillanatai is. Ki lesz, aki átsegíti őt élete nehézségein?
A legjobb segítség azÚr, még István számára is.
De ki is ez az István, akiről beszélek. Ő egy 19 éves vidám, alázatos fiú. Hivő szülők gyermeke
(édesapját, Fejér Sanyi bácsit valószínűleg ismeritek is). Hat testvére van, akikkel nagyon jól kijön
(még hugával, Saloméval is). Tavaly az ifjuság résztvett a sepsiszentgyörgyi konfin, itt adta át István a szívét az Úr Jézusnak.
István mindig mókás, humoros srác, nagyon szeret pingpongozni, gitározni, rajzolni. Nem hanyagolja el társait, mindig gondol reájuk. Macskájáról (Timóteusról-igy neveztük el) is megfelelőképpen gondoskodik.
Érettségi előtt áll ifjú testvérünk. Imádkoznunk kell érte, hogy sikeresen vizsgázzon, és, hogy sikerüljön bejutnia az egyetemre.
Egy újabb ifju repül ki a családi fészekből, ideiglenesen az ifjuságból is. Szárnyra kell a jövő felé. Ne felejtsünk el érte imádkozni!

M történt a régi ifjusággal?

2008-06-04T03:44:00.001-07:00

10 évvel ezelőtt, még Kaszta Áron testvér munkálkodásának idején volt gyülekezetünknek volt egy kis ifjúsági csoportja: Fejér Ruth, Fejér Dániel, Fejér Teofil, Fejér József, Chelbezán Mihály, Chelbezán Tímea, és Szakács Annamária alkották. Egy eléggé aktív ifjúságról van szó, amelyik nagy szerepet vállalt a missziózás terén is. Áron testvér, vezetőjük, rendkívüli vezetőképességgel rendelkezett, és egybe tudta hangolni a fiatalok tevékenységét. 2002-ben, Áron testvér körzetünkből való távozásakor az ifjúság ugymond ,,felbomlott''. Nem volt már vezetőjük.
A régi ifjuságból ketten hozzátartoznak a mai ifjúsághoz, amelyet lelkipásztorunk, János Csaba testvér 2005-ben megalapított: Józsi és Annamária. De mi történt a többi fiatallal? Ruti férjhez ment egy fiatal szatmári testvérhez és már régota Szatmáron él; Dani külföldön dolgozik, akárcsak öccse, Teofil. Timi jelenleg Budapesten tartózkodik, dolgozik és tanul, elég ritkán jön haza. Bátyja, Misi itt van Kovásznán, itt dolgozik, de mióta édesanyja itthagyta a gyülekezetet, és átment a reformátusokhoz, azóta ő se jár közösségünkbe. 7-ből 2 maradt. Ez a sorsa a kisvárosi ifjúságoknak, mivel nincs a közelben egyetem, és ilyenkor több időre távolabb vannak a gyülekezettől. Városunk, Kovászna, habár hires fürdőváros, mégis egy parányi Sodoma, ahol nehéz embereket téríteni. Ha az ifjak elhagyják a várost, a gyülekezetnek egyszer s mindenkorra befellegzett.
A jelenlegi helyzetet tekintem. Most van egy szép, vidám ifjusági csoportunk. Jlenleg minden oké. De mi lesz majd, ha egyetemre kerülünk. István, az egyik Fejér-fiu hamarosan érettségizik és tovább megy egyetemre, következő évben még egy, azután kettő. A gyülekezet elég kicsi, könnyen kihalhat.
Ébredésért imádkoztam. Bár megadná az Úr, hogy gyülekezetünk létszáma gyarapodjék. Ti is imádkozzatok. Legyen ez számotokra egy imatéma.

Mit szabad, mit nem egy hívőnek?

2008-04-27T10:31:00.000-07:00

Rengeteg ideje már azon gondolkom, milyen témáról lehetne veletek beszélgetni. Hála az Úrnak megtaláltam a tökéletes témát: Mit szabad, mit nem egy hívőnek? Talán ez a hívő ember legkényesebb kérdése, mivel nem tudja rá a (leg)megfelelő(bb) választ. Mit szabad tennem? Bún-e ez és az. Szeretném , ha erről a témáról közösen beszélgetnénk. véleményeiteket küldjétek el megjegyzésként.

Szuperpéntek

2008-04-18T10:35:00.000-07:00

Ma egy rendkívüli péntekünk volt.. Sütött a nap, fújt a gyenge tavaszi szél, minden arra utalt hogy egy igazán gyönyörú napot tölthetünk el.
5 kor kezdődött az ifióra. A szép idő lehetővé tette, hogy a szabadban tartsuk áhitatunkat. Alkalmunkat énekkel kezdtük (Uram, te hozzád futok...). Valóban jó az Úrhoz futni, amikor a világ zaja megvisel, és lelked megnyugvásra vágyik.
Ének után Csaba testvérrel egy kérdésről elmélkedtünk: mi kell ahhoz, hogy igazán meg tudjunk térni. Csaba testvér mindenkit kikérdezett lelki állapotáról, üdvbizonyosságáról, így egymásról is sokat tudtunk meg. Hogy ne legyen kitérés választ kaptok a kérdésre: teljes őszinteséggel ad át magad az Úrnak és higgy benne, az az egyetlen megoldás. Majd a bemerítésről beszéltünk, hogy közülünk ki akarna így is bizonyságot tenni. Vannak vágyakozók ezen a téren is, és a bemerítés szükséges hívő életünkben. Ezután imádkoztunk, megvallottuk mulasztásainkat, rossz lépéseinket, kértük az Urat , hogy munkálja ki bennünk a megtérés gyümölcsét.
Imádkozás után bementünk az imaházba, ahol 27. születésnapján felköszöntöttük Annamáriát(a képen). Csaba testvér nyujtotta át neki az ajándékot, mi énekeltük: Áldjon meg és őrizzen meg téged az Úr... azután elfogyasztottuk a születésnapi tortát. Ezzel alkalmunk nem ért véget, mert a ping pong asztalhoz vonultunk, ahol összemérhettük képességeinket.
Ez alig órával ezelőtt történt. Ez a péntek már csak emlék, amelyet nem fogunk soha elfelejteni.

Fejér Sámuel

2008-04-03T06:00:00.001-07:00

Biztosan mindenki várja, hogy írjunk valamit Sámuelről. Mivel már hónapok óta üresen áll ez a téma. Hát ez most, jun.18-án megtörténik.
Kértem Sámuelt, hogy írjon magáról a blogba. Nem vállalta. Nincs hozzá kedve. Úgy hogy az írást én vállalom(János).
Fejér Sámuel 1991. november 7.-én született családja 6. gyermekeként. Hívő családban nevelkedett, s mivel édesapja gyülekezeti vén és misszonárius, mindig igeközelben lehetett. Családjában rendszeresen olvasták az igét. Kicsi kora óta jár az imaházba, ahová nem csak összejöveteli alkalmakkor ment, hanem más napokon is.(Ugyanis akkor, mikor kis gyermekek voltunk, sokat mentünk az imaházhoz játszani volt hely az udvaron és a tágas kertben). Sokszor amikor unta magát, ment az imaházba , ott könnyen feltalálta magát. Úgy látom , életében az imaházhoz való ragaszkodás sokat jelentett, hiszen nem távolodott el tőle s így korán átadhatta szívét az Úr Jézusnak, 15 évesen.Egy alkalommal a gyülekezetben a személyes megtéréseinkről beszéltünk és Csaba testvér elmesélte, hogy egyik vasárnap istentisztelet után Sámuel odament hozzá, s kérte, hogy imádkozzanak együtt, mert szeretné átadni a szívét az Úr Jézusnak. Annak lassan már egy éve.
46 nap múlva lesz bemerítés. Két fiatal már eldöntötte, hogy bemerítésben is követi az Úr Jézust. Sámuel nem tudja eldönteni, hogy bemerítkezik vagy sem. Imádkozzatok érte, hogy döntsön ebben a kérdésben is.

Fejér István

2008-04-03T05:57:00.000-07:00

István júliusba tölti a 19. életévét.Hamarosan bemerítkezik.

2008-04-03T05:54:00.001-07:00

Szakács Annamária

2008-04-03T05:20:00.001-07:00

1981. április 16.-án láttam meg először a napvilágot, hívő szülők gyermekeként. Édesanyám évről-évre, hétről-hétre vitt magával a gyülekezetbe ha akartam, ha nem. 15 éves koroig csak úgy lepattantak rólamaz ott hallottak.Nem igazán vettem figyelembe a prédikációkat. Édesanyám próbált belenevelni a ,,hivő életbe'', amig kisgyerek voltam, mindig olvasott fel nekem a Bibliából, imádkozni is tanított. Amikor már nagyobb voltam, én magam is olvastam a Bibliát, imádkoztam, de mindig azért tettem, mert úgy gondoltam, ezzel elget teszek Istennnek és úgy tettem ezeket, mintha csupán egy robot lennék, aki mindennap elvégzi a teendő feladatát.
Örömemet viszont más dolgokban kerestem, nem örömmel olvastam az Igét.
Voltam úgy, amikor imaházba kellett menni, hogy kieszeltem valami hazugságot, vagyis azt hazudtam anyukámnak, hogy beteg vagyok, és ha végül rájött, hogy semmi bajom sincs , úgy is próbáltam vele megalkudni, és mivel már nem tudott mit csinalni , hagyott , én pedig arra a syavára, hogy megmondja , ha kérdezik, hogy én nem akartam menni, akkor szégyenletemben is elmentem.
Amikor már serdülő voltam, akkor is sok bűnt elkövettem édesanyámmal szemben, ő már nem bírta elviseni rosszaságomat, emiatt gyakran mondta, hogy sírba viszem őt
Sokszor mondta nekem, hogy térjek meg, de én még hallani sem akartam a megtérésről, azt gondoltam még ráérek. Az Úr nagy kegyelme és végtelen megmentő , nagy szeretete, hogy kivont engem a kárhozatból, mert ahogy végigtekintek a múltamon, sok esetben lehetett volna arra gondolni, hogy a világban ragadok és a Sátán kezében. Röviddel megtérésem előtt többször próbálkozott az Úr, hogy mgtérésre bírjon: volt egyik évben egy olyan ,,itéletidő'' , amilyent még nem láttam: egy nagy vihar jött és mivel az erdőhöz közel lakunk, lehetett hallani ahogy a fákat kiszaggatja gyökerestül százával.Én abban a pillanatban nem tudtam, mi történik, azt hittem bekövetkezett az Úr Jézus visszajövetele és ráebredtem , hogy nem vagyok készen, nagyon kétségbe voltam esve, ígértem fűt-fát az Úrnak, de végül nem történt semmi életemben.
Egy másik alkalommal egy tragédia történt a családunkban: nagymamámat elütötte egy autó, és klinikai halál következett be nála. A túléléshez csupán 15 %-a volt. Leírhatatlanul megrázott ez az eset. Anyukám megkérdezte tőlem, hogyha az Úr meggyógyítja mamát, döntök-e az Úr mellett, ekkor határozottan nagy igéretet tettem, de továbbra is éltem a magam bűnös, elveszett életét anélkül, hogy figyelembe vettem volna ezt.
95 nyarán utólért Isten végtelen szeretetteljes kegyelme, aminek már nem tudtam ellenállni, és ez a hatalmas fordulat akkor történt, amikor Mike Sámuel és még jó pár fiatal jött 2-3 hétre missziózni, ide Kovásznára. (Akkor láttam életemben először Sámuelt, addig még nem is hallottam róla. Mindennap énekekkkel, bizonyságtételekkel szolgáltak a parkban. Én persze minden alkalomra elmentem. ahogy mindennap hallgattam őket, az egyik ének úgy megragadott, mint még soha semmi azelőtt, megláttatta az Úr a hívő életnek azt a csodálatos oldalát, ahol a hívőnek a mennybe egy kimondhatatlanul örömteljes élete lesz és ekkor már úgy kívántam volna , hogy velem is történjen meg az, ami az énekszövegben elhangzott. Én e földről, hol most lakom egy szőp dícső Hazába uztazom, az Útra megvan a jegyem, Golgotán váltotta Jézus meg nekem.(Ezt az éneket ekkor halottam először). Elgondoltam magamban, hogy vajon lehetséges, hogy én is részesüljek ebben a mennyei örömben? Erre akkor még nem kaptam választ. Ezután egy másik nap az történt, hogy a városi kultúrházban is tartottak ők előadásokat, elmentem oda is. Ahogy hallgattam a prédikációkat, egy mondat villámként hasított szívembe: hol töltöd az örökkévalóságot?-ez a kérdés hangzott el.Én aekkor nagyon megrémültem, mivel Isten világossága megmutatta mint még soha, hogy nem vagyok még megmentve és a kárhozat vár rám, így ráébredtem elveszett állapotomra, s mivel tudtam annyi rosszat tettem életemben, azt gondoltam, én már el kell vesszek, nincs kiút számomra. amikor vége lett az előadásnak, haza mentem, nem szóltam otthon senkinek semmit, lefekvéskor bebújtam a paplan alá, és hosszú ideig sírtam, kegyelemért és bűnbocsánatért könyörögtem Istenhez . Ekkor már vágytam őszinte megtérésre, de nem tudtam valamiért még akkor megtérni. Azt gondoltam , lehet hogy nem is fogok tudni már soha.
Életem fordulata akkor történt meg amikor a fiatalok gyermekistentiszteletet tartottak az imaházba.AKezdés előtt az egyik misszióslánnyal összetalálkoztam az udvaron és ő azonnal feltette azt a kérdést, hogy befogadtam-e az Urat a szívembe, annak ellenére, hogy megtérésre vágytm mégis legszívesebben kikerültem volna ezt a kérdést.Úgy éreztem magam mint amikor jéghideg vízzel öntenek le,de persze nem bújtam ki e életbevágóan fontos kérdés alól és meg kellet mondanom hogy még nem fogadtam be az Urat.Nem volt idő további beszélgetés folytatására, mert már kezdődött az istentisztelet, én pedig örültem hogy ez a ,, kínos'' beszélgetés nem folytatódott.Az istentiszteleten viszont megtört egy kemény szív.
Mike Sámuel prédikációján keresztül megláttam, hogy Isten keres és megment, szeretetét nyujtja felém, én teljes szívemmel elhatároztam, hogy pontot teszek eddigi életemnek és kimondtam sóvárgó szívvel a nagy IGEN-t az Úrnak.
Az Úr két évra rá, 1997. jul 13.-án munkálta ki bennem, hogy a bemerítés által is bizonyítsam hogy az Úré vagyok, hozzá tartozok.
Az Úré legyen a hála és a dicsősség, amit elkezdett bennem, amit végez a jelenben és amit a közeljövőben is fog végezni.

Az ifjúság története-4.rész

2008-04-03T04:49:00.000-07:00

2007. Beléptünk egy újabb esztendőbe, amelytől rengeteg kérdés megoldódását vártuk. Tervezgettük jövőnket, terveket szőttünk. Minden a megszokott sorrendben történt. Viszont a Sátán örökké ébren van. B.Annamari és édesanyja a gyülekezet tagjai akartak lenni. Nem tudjuk miért, de valamilyen okból megharagudtak a gyülekezetre. A Sátán mélyen beavatkozott. Azóta nem is láttuk őket. Hunor is, aki mindig jó kedve teremtett, Szentgyörgyre költözött, mivel ott van a munkahelye. A létszámunk 2-vel csökkent, és nem mindig gyűlt össze teljes létszámban az ifjúság.
A csapást áldást követte. Egyik vágyunk az év elején az volt, hogy bárcsak akadna egy mikrobusz, amely el vinne minket missziózni. Ez a kérdés az év végén óldódott meg. Az Úrnak hála, hogy Zabolán megtért egy fiatalember, Kalányos Ervin, aki a karácsonyi kántálás idején
vállalta a szállításunkat a kívánt helyekre, másnap pedig levitt minket Szörcsére is.
2008. Ez már a jelen. Vissza kell térnünk a jelen a dolgaihoz. Itt a történet véget ér. Várjuk a véleményt.

Az ifjúság története-3.rész

2008-04-01T09:28:00.000-07:00

Annamáriát Papolcról újból egy fél évig nem láttuk. Nem tudjuk pontosan, miért hiányzott. De meglepetésünkre egy őszi nap megjelent ifjúsági óránkon, ahol beszámolt megtéréséről, mely egy hívő táborban történt. Ez eléggé jól hangzott, örültünk, arra gondolva, hogy most rendszeresen fog járni. Annamari említette Csaba testvérnek, hogy szeretne bemeritkezni, így el is kezdték a felkészítőt....
2006 karácsonyán végre megadatott számunkra a lehetőség, hogy az ifjúság eljuthasson más helységbe szolgálat céljából. Csaba testvér autója párunkat el is szállított Szörcsére, hol a testvéreket karácsonyi énekkel örvendeztettük meg.
2006 utolsó napja is nagy jelentőséggel bírt. Ez volt az első szilveszter amelyen mi, fiatalok együtt lehettünk. Egész éjjel miénk volt az imaház, ahol énekeltünk, játszodtunk, imádkoztunk. Jól esett a szendvics, amelyet B.Annamari és Salomé készítettek. Ne is beszéljek a gyümölcsteáról. Csaba testvér kis családja is csatlakozott hozzánk a 2007 évbe való átmenetelkor. Imádkozva értük meg a 2007-et. Miután Csaba testvérék hazamentek, kis cetlikre leírtuk terveinket ez évre, hogy aztám elővegyük és lássuk mi valósul meg.Folytatjuk!

Az ifjüság története-2.rész

2008-03-28T12:26:00.000-07:00

Csaba testvérrel tervezgettük, hogy elmegyünk valamerre sátorozni, hogy együtt legyünk egy pár napig, de ez nem valósult meg. De mégis az Úr kirendelt számunkra egy szép napot, amelyet kihasználtunk kirándulásra. Ez 2005 szeptemberében volt. Hozzánk csatlakoztak a gyerekek, és néhány fiatalos természetű testvér is, akik gyönyörködnek a természet szépségében. Szalonnát sütöttünk, falatoztunk, imádkoztunk, kóboroltunk.Nagyon jó volt.
B. Annamáriát egy fél évig nem láttuk. Egyszer halljuk a hírt, hogy elhunyt az édesapja. Lehetséges, hogy azért hiányzott, mert beteg édesapját ápolta. A temetés utáni első héten édesanyjával eljött az imaházba. Újból aktívan kezdte látogatni az ifiórákat. Ennek örültünk teljes szívünkből.
2006 nyarán arra a következtetésre jutottunk hogy jó lesz az imaházat felújítani, valamicskét símitani rajta. Van az imaházban egy kis terem, azt akartuk átalakítani imateremmé, nyári időszakra. Elhatároztuk, hogy lemeszeljük a kis termet és a padlásszobát átalakítjuk irodává. Volt munka elég. Bár a meszelés és festés megtörtént, mégis a kis terem nincs berendezve, és az irodában nincs fűtés, így Csaba testvér még ma is otthoni irodáját használja. De még változhat a helyzet.
Hamarosan folytatjuk!

Az ifjúság története-1.rész

2008-03-22T05:31:00.000-07:00

Jelenlegi ifjúságunk 3 évvel ezelőtt, 2005 májusában jött létre. Hosszú éveken keresztül nem volt tartva ifi óra a gyülekezetben. Hála az Urnak, hogy János Csaba testvér kezdeményezésére
a fiatal generáció létrehozhatta ezt a csoportot.
2005 májusában tartottuk az első órát. Csaba testvér a fiatalság körében felvetődő problémákról beszélt, és kikérdezte a mi vélemenyünket is. Második alkalommal a házába hívott fel minket, ahol pünkösdre készültünk, ugyanakkor megmutatta, hogyan képzelte el a gyülekezet honlapját. Sajnos
a honlap egy kicsit még késik....Első óráinkon kicsivel többen voltunk az ificsoportban: buzgó, eleven ifjú volt Ghioane Hunor, aki most a szentgyörgyi ifiben van (az a fő, hogy ott is az Urat szolgálja). Volt egy fiatal lány is Papolcról, Bóné Annamária, aki jelen volt a legelső óráinkon. Egy jó
ismerősünk, Bogyó Lóri is aktívan látogatta az órákat, szerette a focit (minden alkalommal volt egy meccs).
Júniusban egy közös programot szerveztünk a vasárnapi iskolásokkal, gyereknap keretén belül, és megnéztük a ,, József, a király'' című rajzfilmet.
A nyár bibliaolvasással és sportokkal telt el. Elő-előfordult hogy néha elsírta magát az ég, és vizesen mentünk haza. De megérte megázni.
Aztán jött az ősz. Arról majd később beszélek.

Nagypéntek

2008-03-21T00:35:00.000-07:00

Krisztus meghalt a mi bűneinkért Ez a köszönési forma illene a MAI naphoz. Hiszen a kereszten bevégzett szent munkára emlékezünk ma meg. Krisztus meghalt a mi bűneinkért? Mit mond neked ez a mondat? Talán természetesnek tűnik, vagy azt mondod: Jól tette!
Képzelted-e valaha magadat az Ő helyébe. Mennyire fájhatott neki amint vasszegeket vertek az Ő kezébe. És amikor a kereszten függött, látva a nagy sokaságot, a gúnyolódókat, és a vele együtt érzőket?
Értékelnünk kell a Megváltó kereszt halálát, és el kell fogadnunk őt személyes Megváltónkká. Megtetted-e ezt a lépést? Hiába tartasz böjtöt, ha nincs személyes Megváltód!

Egy kis beszámoló

2008-03-13T06:49:00.000-07:00

Múlt pénteken megadatott számunkra az a lehetőség, hogy a mi fiatalok, meglátogassuk Csorja
Sanyi bácsit, egy idős embert a gyülekezetünkből. Csorja bácsi 75 éves, kedves, mosolygós arcú
idős bácsi. Egyedül él otthonában, kis szobájában. Hála az Úrnak, hogy szerető szomszédok veszik körül, akik kisegítik őt mindennapjaiban.
Szóval pénteken kis csapatunk megindult a Petőfi utcába, amely utca végében lakik idős testvérünk. Annamária magával hozta a kincsnek számító gitárját, hogy az éneklést hangulatossá tegyük. Mikor megérkeztünk, Csorja testvér arcán az öröm jelei látszottak. Ott létünk alatt sokat énekeltünk, beszélgettünk, majd a végén közösen imádkoztunk.
Mikor az alkalom befejeződött, Fejér Sándor testvér jött fel kocsival , és elmentünk a kézdivásárhelyi gyülibe, ahol evangélizációs alkalmat tartott a gyülekezet, s meg hívott vendégként a jól ismert id.Veress Ernő bácsi prédikált. Erről még írok, de most rövid tájékoztatómat zárom, mivel kifutottam az időből.

Egy új nap

2008-03-13T06:41:00.000-07:00

Egy új nap Isten áldásából. Az Ő kegyelméből ma is élhetünk. Az ember hálás kéne legyen
a megáldott mindennapokért, az új napért. Te hogyan értékeled a mai, március 13.-i napot? Talán babonás hiedelemmel szerencsétlennek véled? Ne feledd el, hogy jó léted az Úrnak köszönhető.

Hát igen!

2008-03-06T10:05:00.000-08:00

Eltelt egy újabb hét. Suli, stressz, sóvárgás, stb. : a mindennapok alliterációja. Kifáradt az ember, testileg- lelkileg. Mit tehet? Talán jajgasson? Gondolom rájöttél, hogy ez nem nem megoldás. Ismerd meg a nyugalom forrását: Jézus Krisztust!

Változások

2008-03-01T01:46:00.000-08:00

Ez a blog már nem egyéni, hanem egy egész csoportté. Célja, hogy megismertessük magunkat veletek, hogy belássatok mindennapi életünkbe. De ha netán még közelebbről szeretnél ismerkedni, pénteken d.u. 5 órakor meglátogathatod alkalmainkat a következő címen:525200 Kovászna, Állomás utca 21. szám