Már egy kerek hónapja nem írtam semmit a blogba. Nem szeretném sorolni az okait, nem panaszlistának szántam blogot, hanem szeretném, hogy Isten dicsőségére legyen. Annamária bizonyságtételét nem tudom egyelőre közzé tenni, mivel a kézirat elkallódott. Restellem magam ezért, gondoltam részletenként írom be, mivel kissé nagy terjedelmű és olvasóinknak is nehezebb elolvasni, ám az Úr megmutatta, ez a módszer nem megoldás, mivel egy bizonyságtétel egységes kell hogy legyen, nem szétszort. Remélem hamarosan előkerül.
Január zökkenőmentesen telt el, nem történt semmi próbléma az ifjuságon belül. Múlt pénteken Ildokóéknál tartottuk az összejüvetelt, mivel Csaba testvér nem volt itthon, Szilágyságban evangélizált. Annamária ott is meglepett minket. Mindenki kapott egy -egy cetlit, melyeken igehelyek voltak feltüntetve. Én Ézsaiás 25:1,4, 7-10 -ben megírt igéket kaptam. Mindegyikuünk sorba kellett magyarázza, mit értett meg. Röviden leírom, én mit értettem meg:az 1.versből azt, hogy szükséges Istent dicsérnünk, mert a dicséret meg közelebb visz Istenhez. Egy dicsérettel kezdett ima sokkal bennsőségesebb, sokkal erősebb mint egy akérmilyen panaszkodó, folyton csak koldus módra kéregető ima. Kérhetsz, de elébb áldjad Őt!
Isten tanácsai vállnak csak a javunkra( megismered az Ő igéjéből).
Minden könnyünket letörli Ő- de jó lesz ott nála fenn! Hova készülsz? Ragadd meg a kegyelmet.
Az alkalom hamar véget ért néhány felmentünk a Fejér lakásba, ahol Jözsef mindannyiunkat
sültkrumplival várt.
Tegnap előtt, pénteken a rendes bibliaórai anyagot tanulmányoztuk. Gyújtjük a kincseket, de melyiket. Mi hívők , akik mennyei kincsek gyűjtésére hívattunk el, olyan sokszor beléesünk az anyagiasság csapdájába. Vegyük észre hol állunk, mert a pókháló tapad!
Februárt is az Úr kegyelmére szertenénk bízni. Kerjük az olvasókat, imádkozzanak, szükség van arra, hogy elkezdhessük a missziói munkát a városban mert ,, túl sok időt vesztettünk már el".
Zágoni János
