2008. június 22., vasárnap

Ildikóról

Ildikó egy 20 éves lány, aki Annamária legjobb barátnője. Nemrég kezdett el járni ifjusági alkalmainkra. Habár ő és családja katolikus, édesanyja és nagymamája nem tiltották el tőle hogy jöjjön a baptista imaházba. Ezért is hálát kell adnunk az Úrnak.
Ildikót nemrég egy váratlan baleset érte. Eltörte a lábát. Ez a balesete az ágyához bilincselte. Így már régóta nem jöhetett el ifjusági órára. Két héttel ezelőtt meglátogattuk, mivel vágyott utánunk. Édesanyja és idős nagymamája szeretettel fogadtak bennünket, és tüstént Ildikó ágyához irányítottak. Nagyon örült Ildikó, akárcsak a család többi része. Annamária vigasztalta őt egy igerésszel, azután imádkoztunk. Jó kedv vett erőt Ildikón, s a végén sajnálta, hogy el kell menjünk.
Az ifjuság egy része ma is megy látogatóba. Én ( János) Nem tudok menni, mivel Csaba testvér megkért, hogy menjek vele Tamásfalvára. Kérlek imádkozzatok mindkét alkalomért. Imádkozzatok azért, hogy Ildikó befogadja szívébe az Úr Jézust!

2008. június 13., péntek

Péntek 13

Június 13, péntek. Kissé borús volt a reggel, de végül is kiderült. Iskolai évzáró napja. Diákok és tanárok szülők, öltönyös alakok... Könnyen elképzelhető. Öröm és nevetés, jókedv. Pedig péntek 13 van.
Vannak olyan emberek akik ma nem mernek kimozdulni házukból, mert félnek, hogy valami a fejükbe esik , vagy elgázolja őket egy autó, vagy éppen valaki leszurja őket..... még sorolhatnám. Nem veszik észre, hogy félelmük abszolut képtelenségekből származik, az emberi elme fantáziájából.
Ne higgy a babonáknak. Semmi jel nem utal arra, hogy ez a nap szerencsétlen lesz. Saját tapasztalatomból tudom, hogy nem az , hiszen az Úr végtelenül gazdag áldásaival indult: hajnalban friss eső esett, jó tanulmányi eredményeink lettek, visszajött az életkedvünk.
Kedves olvasó. Ne higgy a babonakban. Menj ki nyugodtan a házadból. Menj az Úr házába. Azon a helyen biztosra érezni fogod, hogy az Úr veled van, még Péntek 13.-án is. Légy bátor és erős!

2008. június 7., szombat

Kicsengetés - Fejér István

A mai napon volt István kicsengetése. Hála az Úrnak, sikeresen elvégezte a 12 osztály. De most jön még a java: az egyetem. Kolozsvárra szeretne menni architekturara. Nagyon jól tervez, született tehetség.
Biztosan lesznek nehéz pillanatai is. Ki lesz, aki átsegíti őt élete nehézségein?
A legjobb segítség azÚr, még István számára is.
De ki is ez az István, akiről beszélek. Ő egy 19 éves vidám, alázatos fiú. Hivő szülők gyermeke
(édesapját, Fejér Sanyi bácsit valószínűleg ismeritek is). Hat testvére van, akikkel nagyon jól kijön
(még hugával, Saloméval is). Tavaly az ifjuság résztvett a sepsiszentgyörgyi konfin, itt adta át István a szívét az Úr Jézusnak.
István mindig mókás, humoros srác, nagyon szeret pingpongozni, gitározni, rajzolni. Nem hanyagolja el társait, mindig gondol reájuk. Macskájáról (Timóteusról-igy neveztük el) is megfelelőképpen gondoskodik.
Érettségi előtt áll ifjú testvérünk. Imádkoznunk kell érte, hogy sikeresen vizsgázzon, és, hogy sikerüljön bejutnia az egyetemre.
Egy újabb ifju repül ki a családi fészekből, ideiglenesen az ifjuságból is. Szárnyra kell a jövő felé. Ne felejtsünk el érte imádkozni!

2008. június 4., szerda

M történt a régi ifjusággal?

10 évvel ezelőtt, még Kaszta Áron testvér munkálkodásának idején volt gyülekezetünknek volt egy kis ifjúsági csoportja: Fejér Ruth, Fejér Dániel, Fejér Teofil, Fejér József, Chelbezán Mihály, Chelbezán Tímea, és Szakács Annamária alkották. Egy eléggé aktív ifjúságról van szó, amelyik nagy szerepet vállalt a missziózás terén is. Áron testvér, vezetőjük, rendkívüli vezetőképességgel rendelkezett, és egybe tudta hangolni a fiatalok tevékenységét. 2002-ben, Áron testvér körzetünkből való távozásakor az ifjúság ugymond ,,felbomlott''. Nem volt már vezetőjük.
A régi ifjuságból ketten hozzátartoznak a mai ifjúsághoz, amelyet lelkipásztorunk, János Csaba testvér 2005-ben megalapított: Józsi és Annamária. De mi történt a többi fiatallal? Ruti férjhez ment egy fiatal szatmári testvérhez és már régota Szatmáron él; Dani külföldön dolgozik, akárcsak öccse, Teofil. Timi jelenleg Budapesten tartózkodik, dolgozik és tanul, elég ritkán jön haza. Bátyja, Misi itt van Kovásznán, itt dolgozik, de mióta édesanyja itthagyta a gyülekezetet, és átment a reformátusokhoz, azóta ő se jár közösségünkbe. 7-ből 2 maradt. Ez a sorsa a kisvárosi ifjúságoknak, mivel nincs a közelben egyetem, és ilyenkor több időre távolabb vannak a gyülekezettől. Városunk, Kovászna, habár hires fürdőváros, mégis egy parányi Sodoma, ahol nehéz embereket téríteni. Ha az ifjak elhagyják a várost, a gyülekezetnek egyszer s mindenkorra befellegzett.
A jelenlegi helyzetet tekintem. Most van egy szép, vidám ifjusági csoportunk. Jlenleg minden oké. De mi lesz majd, ha egyetemre kerülünk. István, az egyik Fejér-fiu hamarosan érettségizik és tovább megy egyetemre, következő évben még egy, azután kettő. A gyülekezet elég kicsi, könnyen kihalhat.
Ébredésért imádkoztam. Bár megadná az Úr, hogy gyülekezetünk létszáma gyarapodjék. Ti is imádkozzatok. Legyen ez számotokra egy imatéma.