Szeptember 1.-én hazaért Csaba testvér, akivel másnap találkoztunk is. Már türelmetlenül vártuk a hazaérkezését, mert az ifjuság csak vele teljes. Az augusztusi ifiórákon rájöttünk hogy nehéz rendet, fegyelmet tartanunk, ha nincs jelen a tapasztalt ifivezető, aki tudja mit hogyan csináljon, milyen eszközöket használjon fel, hogy az ifiórák a legjobbak legyenek.
Szeptember első péntekén az eddiginél nagyobb létszámban jelentünk meg.Jelen volt a teljes ifjuság, Csaba testvér , azonkívül már két, rég nem látott barát és testvér: egyikük Albu Levente testvér, aki az Alege Viata-nál dolgozik, missziómunkát végez a kolozsvári magyar egyetemisták körében. Levente kovásznai származású, egyetemista korában tért meg, és sokáig járt a mi gyülekezetünkbe. Mikor haza szokott jönni Kovásznára, minket is meglátogat. A másik vendégünk Anikó volt Zaboláról, aki a község iskolájában német tanárnő. Vele először májusban találkoztunk, egy vasárnap. Ő is az Úr gyermeke. azután még egy-két alkalommal eljött ifjuságira, amikor ideje is engedte. Most jó volt újra látni őt.
Levente egy kérdést tett fel, és ebből kifolyólag kezdtünk beszélgetni: Mi legnagyobb dolog, ami történhet az ember életében? Ez egy olyan kérdés, ami eddig nem nagyon jutott eszembe. Sokszor gondolkoztam, hogyan lehetne megszólítani az mebereket és bizonyságot tenni. És ez a kérdés ez elég jó kiindulópontnak látszik, mert nincs annál nagyobb dolog, hogy valaki elfogadja Jézust személyes megváltójának.
A következő pénteken egy elég jó beszélgetésünk van. Azon tanakodtunk, hogy elég-e csupán a hit ahhoz, hogy üdvözüljünk, vagy az ismeret is számít. Üdvözül-e az, aki megtért, de Isten igéjéről és tanításairól mit sem tud. Az ifiórák egyik jellemzője, hogy rengeteget érvelünk, és meglátásinkat megosztjuk egymással. A kiválasztott téma mindannyiunkat gondolkodásra késztetetett.
Az ember, ha megtér, kell tudjon arról, hogy mit lát Isten helyesnek és mit nem.Ez a tudás pedig csak is úgy valósulhat meg, ha tanulmányozza az igét, mely által ismeretet sajátít el. Üdvözülhet-e az az ember, aki megtért de nincs ismerete Isten dolgairól.
Az embernek van lelkiismerete, amellyel különbséget tud tenni jó és rossz között- volt egy ilyen hozzászólás is.És ez látható még pogány törzseknél is. Ha egy bennszülött valakit megöl, hibásnak, vétkesnek érzi magát és áldozatot mutat be az ő istenének, hogy kiengesztelhesse őt.
Ezzel egyidőben fogalmazódott meg az a kérdés , hogy mi lesz azokkal, akik nem ismerték meg az evangéliumot? Itt ugyancsak a lelkiismeretet vettük figyelmbe. azok az eberek lelkiismeret alapján fognak megítéltetni.
Az ismerettel kapcsolatban előjött a bölcsesség fogalma is. Ki a bölcs ember? ilyen feleleteket adtunk: aki idős, aki már sokat tapasztalt, aki tudja az elméletet gyakorlatban is alkalmazni. De nem ez a legpontosabb megállapítás, mert az idős ember is lehet balga, meggondoltalan, találkozhat a tapasztalt is olyan dolgokkkal, amit eddig sohasem tapasztalt. tehát a bölcs nem egyenlő a tapasztalttal, az időssel. A Biblia megmondja mi a bölcsesség.,, A bölcsesség kezdete az rnak félelme". Bevallom, egy kicsit eltértünk a kezdeti kérdésünktől, de kiderítettük, hogy az a bölcs, aki az Urat választja.
A múlt pénteken egy igerészletet vettünk alapul beszélgetésünknek, az 1 Kor 3. 9-17 -et. Arra voltunk kiváncsiak, hogy mit jelent a szalma, szén, pozdorja, ami a fundamentumra épül, és a számonkérés napján megég, de aki ezt munkálta, az pedig úgy menekül meg mint aki a tuzön ment keresztül. Ezt a témát majd külön bejegyzésben teszem közzé.
