Egy kis beszámoló

Szeretném bemutatni, mivel foglalkoztunk az utóbbi időben. Augusztus 7.-én, pénteken 6 órára gyültünk össze az imaháznál. A táborozók közül mindannyian ott voltunk. Ez alkalommal megtekintettük a táborozás alatt készült fényképeket. Csaba testvér gondosan kiválogatta a jó fényképeket, az elsikerülteket pedig törölte. A fényképek felelevenítették bennünk a nem is oly régi emlékeket. Sajnos, a táborozás már csak emlékként marad meg, nem hozható vissza, de még szervezhetünk egy ilyen alkalmat ezután is.
A fényképek megtekintése után Az utolsó bűnevő című filmet néztük meg. Mindannyiunkra nagy hatásssal volt, megható volt látni, hogy az Amerikában letelepült, régi hagyományait gyakorló velszi néphez eljut a tiszta evangélium, és a kis emberközösség megtér. A film az emberek bemerítésének képével zárult.
Következő pénteken egy zebrás filmet tekeintettünk meg. Csaba testvérék egy kis időre a rokonaikhoz látogattak, így magunkra maradtunk, de ettől függetlenül minden pénteken összegyúltünk.
A következő pénteken egy kicsit beszélgettünk az ifjuság állapotáról, valamint arról, hogy mik a jó ifjuság alapfeltételei.
Tegnapelőtt főtémánk a kisértés volt. Hamarosan hazajön a lelkipásztorunk, remélem már következő alkalommal ő is velünk lesz.

Augusztus 6., csütörtök

Az olvasók bocsánatát kérem azért, hogy halogattam az utolsó napról szóló beszámolót. Nagyon letör, amikor valaminek a befejezéséről kell írnom. De csakis akkor teljes a sztori, hogyha az be is van fejezve.
Reggel szokás szerint 8 körül ébredtünk. Ezt követően reggeliztünk, amelyet egy kis imaáhitat követett. Csaba testvér egy zsoltárt olvasott fel . A zsoltár alapján hálát adtunk Istennek azért, hogy megáldotta ezt az öt röpke napot, és hogy minden úgy alakult, ahogz számítottuk, sőt még jobban.
Ezen a napon nem tartottunk bibliaórát, mivel időnk nem engedte és ki is kellett takarítanunk a házat. Felülről kezdtük a ház takarítását. Miután az ágyneműket összehajtogattuk, a szőnyegek kirázása következett, ami a fiuk dolga volt. A lányok ez idő alatt kisepregették a szobákat. A földszinten is alapos munkát végeztünk. Itt már porszívót is használtunk. A kamrából is kivettük a dolgainkat, amire pedig nem volt szükség azt kidobtuk a szemétbe, a szemetet pedig a táborba szállítottuk.
Miután a ház patyolat tiszta lett, kint hozzáfogtunk utolsó ebédünk elkészítéséhez. Egy kis miccshúst sütöttünk. Mivel lassacskán eleredt az eső, a Teleios-ház ,,tornácán" ebédeltünk meg. Ezután Mónika testvérnő feladatához hűen elmosogatott.
Kb d.u 3 órakor indulhatunk el. Megálltunk a tábornál, hogy tegyük le a maradék szemetet, valamint a tányérokat, poharakat. közben láttuk , hogy aegyre többen érkeznek a zene7 -re. Fél 4 után a tábort is elhagytuk.
Előre azt terveztük, hogy megállunk Csíkszeredában és egyet fagyizunk, de az eső miatt meggondoltuk magunkat. Ám tervünkkel még se hagytunk fel. Kézdivásárhelyen felkestük a For You pizzázót, ahol fagylaltot is tudtunk rendelni. Miutána fagyinkat elfogyasztottuk, még nem siettünk haza. Úgy gondoltuk, hogy készítünk néhány csoportképet.
Ezt követően indultunk is. Már csak 3 falu választott el Kovásznától. Kovászna előtt, Zabolán megálltunk, hogy tegyük le Nimródot. A Kalányos család szeretettel fogadott bennünket. Nimród eközben előkerítette pónilovát, Jimmy-t, aki már megint elcsatangolt. A csoport egy része elindult hazafelé, mások még maradtak egy keveset roma testvéreinknél. kb este 7 felé érkeztünk haza.
Az Úr megáldotta kegyelmével ezt a néhány napot, amely számunkra emlékezetes marad. Reméljük, hogy év végén még elmehetünk erre a helyre.

Augusztus 5., szerda

A mai napon kicsit később ébredtünk. Ki kellett pihennünk a keddi nap fáradalmait.9 körül már a csoport nagy része ébren volt és a reggeli is készült. Hamarosan asztalhoz ülhettünk.Miután hálát adtunk, jóízúen fogyasztottuk a reggelit. A délelőtti imaáhítatot István tartotta, és az És 1:10-18 alapján buzdított minket imára.Egy gyönyörú igéretet kaptunk: ,, ha búneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek". Olyan jó bízni Isten megbocsátó kegyelmében. A bibliaórán Csaba testvér Ráhábról beszélt, egy parázna asszonyról, aki megtért és tiszta hittel nézett fel Istenre. Isten sokszor azokat az embereket használja fel, akik megvetettek, akiket lenéznek.Játszodtunk egy játékot is. Csaba testvér mindenki hátára ragsztott egy kis cetlit, mely tartalmazta az illető személy egy tulajdonságát. A személy, akinek ki kellett találnia a hátán levő tulajdonságot, kellet válasszon ekét személyt, akik a tulajdonságát körülirták. Ez játék jelképezte a mai társadalmat: sokszor az emberek megragadják valamelyik tulajdonságunkat, és az alapján ilyennek meg olyannak itélnek. Ráháb, a parázna, Jákób, a csaló, Jónás, az engedetlen stb. még folytathatnám. sajnos nem tölthettünk sok időt ennél a témánál, mert a Táborban már vártak az ebéddel. Jól esett egy kis leves, mert azt már két napja nem ettünk. Ízletes volt a második fogás is. Desszertként dinnyét ettünk. Miután megebédeltünk, nem futottunk vissza a Teleios-házhoz, mivel Csaba testvérék ki akarták próbálni a wireless-internetet a testvérem laptopján. Az ifjuság többi része addig kivette a részét a játékból: trambulin, hinta, röplabda. kis idő múlva játszhattunk egy kis röplabda mérkőzést. Kellet egy kis idő, míg mindenki beléjött a játékba, mert otthon nem gyakoroljuk ezt a sportot, ráadásul nagyon sokan közülünk kezdők voltak. Kb. 2 órányit játszodtunk. A végén egyre többen kezdetk leszállni a pályáról, így nem láttuk értelmét a játék folytatásának. Ezt követően mindenki a maga útjára lépettt: egyesek pingpongozni mentek, egyesek vissza a Teleios-házhoz, mások az internethez. A csapat nagy része 5 órára ért vissza. Erre az estére terveztük a bográcsost. Hamar neki is láttunk a munkának. Mivel a múlt nap esett , válogatni kellett egy kis száraz fát. Pokrócokat terítettünk ki, mivel nem volt szabadtéri asztalunk. Csaba testvért volt a főszakács. Már nemegyszer bízonyította gasztronómiai képességeit. Hamarosan elkészült a bográcsos, amit jóízűen fogyasztottunk. Közben beszélgettünk a függőségről: dohányzás, ital.A vacsora után volt egy kis futóverseny is. Ezt követően bevonultunk a házikóba, és készültünk megnézni a ,,Zarándok" útja című filmet. a film nagyon jól ábrázolta a hívő ember harcait, a félrelépést és következményeit, a hűséget és a reménységet, és a kitartás eredményét, az örök életet. Miután megnéztük a filmet, egy keveset még beszélgettünk a film kapcsán. Megbeszéltük a másnapi teendőnket. Lassacskán gondolnunk kellett a hazatérésre. Ez volt az utolsó itt töltött estén, így igyekeztünk azt kihsználni.Idejében lefektünk.
Hamarosan elmesélem az utolsó nap élményeit is.

Augusztus 4., kedd

Csodálatosan szép napra ébredtünk. Legtöbbünk már 7 óra után felébredt, volt, aki már kinn ült a tornácon, vagy a kert végében levő padokon. Én is kihasználtam az időt, egyet sétáltam a kertben, elmentem egész a kapuig, közben csendben lehettem Istennel. Mikorra visszaértem, leültem Csaba testvér és Annamária mellé, akikkel megosztottuk egymás gondjait, terheit, úgymond testvéri órát tartottunk. Majdnem lekéstük a reggelit, de hála az Úrnak, nekünk is maradt hely és étel az asztalnál. Akárcsak tegnap, a reggelit most is egyórás szünet követte, mialatt el lehetett mosogatni és felkészülni az áhitatra. A reggeli áhitatot énekekkel kezdtük, István vezetett minket gitárral.Néhány ének után Annamária olvasott fel a 37-es és 50.Zsoltárból. Az általa választott igeversek Isten azon igéreteit sugározták, miszerint ő megtart a nyomorúság idején, ha segítségül hívjuk az ő nevét. Ezt követően imádkoztunk. Ezt követte a bibliaóra, melynek témája ugyancsak a hazugsághoz kapcsolódott. Jákób történetével foglalkoztunk. Az alkalom elején eléggé nyomott hangulat volt, mindenki aludt el. Éppen ezért kimentünk a friss levegőre egyet játszani.Miután felébredtünk, nekiláttunk a témának.Megvizsgáltuk Rebeka viszonyulását Jákóbhoz, Jákób hazugságának következményeit, arról tanakodtunk, hogy isten akarata volt-e, hogy az Ő terve hazugság által valósuljon meg. Elég heves vitákba bocsátkoztunk, érveltünk-cáfoltunk, volt is miről. Áldott alkalmunk volt.
Mikor imával befejeztük az alkalmunkat, mindenki nekilátott pakkolni, öltözködni, készülődni a szovátai útra. Egy kis idő múlva el is indulhattunk az Úr kegyelméből.Egy keveset megálltunk Szentegyházán tankolni, majd Udvarhelyen is egy kis időre. Csodálatosan szép tájakon mentünk keresztül. Az erdők egymást követték. A jó utakon elég gyorsan tudtunk haladni. Korondon vigyáznunk kellet, mivel rengetegen jártak az úton és és az útszélen. Parajdon is lassabban közlekedtünk. Végül megérkeztünk Szovátára, mely a mi kis fúrdővűrosunkra hasonlított néhány szálloda nevében mint pl a Hefaistos, vagy a Caprioara. Sokszor nem is csodálkozom, hogy a túristák összekeverik a két várost. Szovátafürdőn is elégge le volt blokkálva a forgalom, mivel rengetegen jöttek erre a csodálatos helyre. Végül mégiscsak feljutottunk a szállodákhoz, melyekhez már közel volt a Medve-tó. A tervünk az volt, hogy úszkáljunk egyet a Medve-tóban. Le is mentünk a strandra, hogy belépőt vegyünk, ám az árat egy kicsit sokalltuk.Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy közeli pizzériába, megebédelünk, majd azután meglátjuk, mit csinálunkNem tudtuk biztosan, hogy milyen mély a Medve-tó, hol lehet fürödni. Mónika testvérnő felhívta a szüleit, akik nemrég itt nyaraltak, ők azt mondták, hogy van egy nagyon mély, valamint egy kb 1 m mélységű szakasza is. Bár a sós vízben nem fenyeget senkit se az elmerülés veszélye. Eleget tanakodtunk, végül úgy döntöttünk, hogy Parajdon is megnézhetjük a strandot, s még lehet, olcsóbban megúsznánk. A finom pizza elfogyasztása után visszatértünk Parajdra. A strandhoz közel leparkoltunk, és utánanéztünk a belépő árának. Ahogy reméltük, itt 5 lejjel olcsóbba került a jegy. Ám nem az volt az elsődleges célunk, hogy úszkáljunk. szerettünk volna lemenni a sóbányába, mert néhány nagyon köhögtünk az utóbbi napokban. Sajnos nem tudtunk lemenni, mivel valamilyen meghibásodás történt, valószínűleg az áramvezetékekkel, így úgy döntöttünk, hogy úszkálunk egyet a helyi strand sós vízében. A levegő hőmérséklete 30 fok volt, a vízé 28. Mikor bementünk, éreztük, hogy ez másabb a tegnapi termálfürdőnél. A víz kegyetlenül sós, csípi a sebeinket, ha szemünkbe kerül, mar, mégis nyugodtan elengedhettük magunkat, nem sülyedtünk le. Jól éreztük magunkat a vizben, de sajnos onnan is el kellett jönnünk. Az ég hamarosan beborult, és villámlani kezdett, a távolban zuhogott az eső. Mindannyian kijöttünk, és velünk együtt sok más ember, mindenki menekülni akart a vihar elől. Miután elvettünk a cuccainkat, autóba szálltunk, és igyekeztünk haza a teleios-házhoz. Elég csúnya idő kapott el bennünket. Csak úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. Fújt a szél. Mégis megőrizett minket az Úr. Székelyszentlélek előtt a fehér Dacia ablaktörlői összeakadtak, s mivel így veszélyes volt tovább haladni. Megállotunk a falusi útelágazás előtti parkolóba. István kiszállott a zuhogó esőben, hogy a meglazult csavart meghúzhassa az ablaktörlőn. Péter hallva, hogy mi történt, visszafordult és segítséget nyújtott Istvánnak. Végül elindultunk. Néhány km-rel arrébb Csaba testvérékkel is találkoztunk, akik épp megálltak egy borvízkútnál. Mindannyian feltöltöttük az üvegeinket, és folytattuk utunkat. El kell mondanom, hogy a borvíz eléggé benzinszagú volt, az ize is kissé furcsa, de vannak akik már regóta ezt a vizet isszák, úgy hogy mi is mertünk belőle inni. Homoródfürdőn a csapat egy része megállt a Lobogó Panziónál, ám István, én és Annamária igyekeztünk, haza mivel mindannyian át voltunk ázva. Mire hazaértünk a Teleios-házhoz, már nem is nagyon esett az eső. Egy félóra múlva a másik két autó is megérkezett. Kb. már 8 óra volt, mire mindenki haza ért. Sámuel és Péter elhatározták, hogy készítenek egy kevés sültkrumplit. eközben Csaba testvérnek lehetősége adódott, hogy a bátyám laptopját megtekintse kivülről-belülről. Eközben Péter krumplit hámozott és szeletelt, Samu pedig a konyhán tevékenykedett. A többiek hol itt, hol ott voltunk. Néhányan társasjátékokat játszodtunk. Közben elkészült sz első tál krumpli, melyet néhányan hamar el is pusztítottunk. Az nap este csak az kapott vacsorát, aki kért..Nagyon elhúztuk az időt, már majdnem egy óra volt, mikor lefeküdtünk. Tekintettel arra, hogy eléggé fárasztó napunk volt és hogy az időt is elhúztuk, megegyeztünk, hogy reggel 9-ig aludhatunk. Lassacskán lefeküdtünk és elaludtunk.

Augusztus 3., hétfő

Egy ragyogó, napsütésés napra ébredt a kovásznai ifjuság. Egyesek napra készen már 6 körül felébretek. Én 7 után keltem fel és egy sétát tettem az óriási kertben a fák között. Ahogy a fák között sétáltam, Csaba testvért pillantottam meg a kapunál, aki bizonyára reggeli csendességét tartotta. Igyekeztem távol maradni. Egy idő múlva észrevett és magához hívott. Egy csigát mutatott, aki elég nehezen haladt a kavicsos úton. Gondoltom ez egy gazdagabb csiga volt, mert valamivel nagyobb háza volt, mint társainak. Ahogy a csiga mozgását szemléltük, Csaba testvér megkérdezte hogy szerintem mennyi idő kell ennek a csigának , hogy elmenjen a kert túlsó végéig?Elmondta, hogy a hivő ember is ilyen nehézkesen halad a cél felé. Sokszor kell jöjjön egy kéz ami felemel és tovább visz a célhoz, és ami megőriz a kárhozat lejtőjétől.
Csaba testvér azt is megmutatta hogy kell a makk kalapjával fütyülni. Mikorra beértünk, már a reggeli készült, sokan ébren voltak, és készültek asztalhoz ülni.Körülbelül fél 9-kor meg is kezdtük a reggelit.Ezt követően kaptunk egy negyedórai szabadidőt,mely idő alatt el lehetett mosogatni, ki lehetett takarítani az asztal körül. Nem sokkal később imaáhítattal folytatódott a programunk. A Mt 17:1-5 versek alapján buzdítottam a fiatalokat imára. Hálát adtunk, hogy feljöhettünk a megdicsőülés hegyére, és néhány napot eltölthetünk távol a világ zajától. Kértük az Urat, hogy hadd leplezhessük le az ő dicsőségét ezen a helyen, és hogy valóban jól érezzük magunkat. Ezt követően énekeket énekltünk, mitán Csaba testvér felolvasta az 51. Zsoltárt, dávid búnbánó imáját. A felolvasott igékből kiindulva, a hazugságról és a bűn rejtegetéséről beszéltünk. Egy játékot is játszodtunk: Három személy elmondott egy-egy történetet az életéből, és meg kellett állapítsuk, hogy a három személy közül ki mondott hazugságot. Ebből a játékból is kiderült, hogy sokszor nehéz észrevenni a hazugságot. Dávid elhallgatta az ő tetteit, és hogy ki ne derüljön az igazság, egyre jobban belemászott a bűnös tettekbe.Nátán próféta szavai mégis megtették a hatást.Megbánta bűneit, összetört és bocsűnatot kért. Előjött a kisértés témája is. Dávid már ott hibázott, hogy Jeruzsálemben maradt. Így nem tudta megakadályozni, hogy meg nem lássa Betsabét. Mégis ott követte el a legnagyobb hibát, hogy kezdett érdeklődni utána. Sokszor nem tudjuk megakadályozni, hogy a madár elszálljon a fejünk fölött, de hogy fészket rakjon, azt már igen.Mindig a második lépés a döntő. Megállunk vagy megyünk tovább. Önvizsgálatot tartottunk és arra jöttünk rá, hogy milyen könnyen szokássá válhat a bocsánatkérés, amelyből sokszor kimarad a bűnbánat. Az a délelőtt egy megújulási lehetősé volt mindannyiunk számára. a délelőtti alkalom befejeztével újabb szabadidőt kaptunk. Néhányan lementek Szentegyházára bevásárolni, a többiek pihenőt tartottunk.1 óra előtt elindultunk egy kis ösvényen a tábor felé, hogy elfogyasszuk ebédünket. Útközben megláttuk Veress Barnabás sírját. Úgy döntöttünk, vissszafelé jövet meg is állunk annál.Az ebéd finom volt, a második fogás is. Volt dinnye is. Miután megebédeltünk, megindultunk a Teleios-ház felé. Megálltunk Barnabás sírjánál, melynek egyszerűsége lenyúgözött. Milyen sok embernek márványsírja, egyeseknek ékszerekkel diszített sírja és mégsem győztesek. Ez az egyszerú sír mégis egy győztesrúl beszélt, kinek élete áldás volt az emberek számára.
Hamarosan visszaértünk a házhoz, ahol átöltöztünk fürdőruhába és megindultunk a másfél km-re levő termálfürdőre. Mikor megérkeztünk pokrócainkat leterítettük a fűre és mindannyian a medencéhez siettünk. A 25 fokos víz eléggé kellemes volt. Sokan voltak már a vízben, a szélén és a közepén is, de hála az Úrnak, nekünk is jutott még hely. Legtöbben közülünk azt állították, hogy nem tudnak úszni. Néhányan el is sajátítottak egy kis uszóleckét, akik ebben már jártasak voltak. A maradék, úszni nem tudó társaság a medence szélén maradt, hisz ott is lehetett élvezni a langyos vizet. Miután mindiannyian kijöttünk a medencéből, pokrócainkhoz mentünk, hogy megtörülközzünk és megszáradjunk. Ezt követően vettünk egy-egy lángost. Mivel az ég lassan beborult, igyekeztünk visszaérni a táborozóhelyünkre, hogy megsüthessük a szalonnánkat, ami aznap esti vacsoránkat képezte. Épp, hogy megsült a szalonna, eleredt az eső . Így vacsoránkat odabenn fejeztük be.
Közös megegyezéssel eldöntöttük, hogy aznap este megnézzünk a ,,Mr.Bean nyaral" című filmet. Elég sokat nevettünk rajta.
Lassan már este felé járt az idő. Most már igazán fáradtak voltunk, így készültünk lefeküdni. Egyesek azon vitatkoztak, mint legyen a másnapi utazás Parajdra és Szovátára.A többiek szobánkba tértünk, beszélgettünk, imádkoztunk. Eltelt a hétfői nap is.

Augusztus 2., vasárnap

Miután mindannyian részt vettünk délután a tamásfalvi istentiszteleten, nekivágtunk uticélunknak. 3 kocsi, 11 személy. Kb. este 7 körül érkeztünk meg a táborhoz, ahonnan Csaba testvér elkérte a kulcsot.Egy negyed kmnyire befordultunk egy kerítéssel körülvett területre, melyen szebbnél szebb fenyők, bokrok, makkfák sorakoztak. A bekerített terület túlsó végén volt a Teleios-ház, amely maga szépségével és egszerúségével fogadott bennünket. Mikor az ajtót kinyitottuk, egy kis konyha volt tárult elénk tűzhellyel, kagylóval, balra egy kamra és egy fürdőszoba, teljes felszereléssel.A konyhától jobbra gy ajtó vezetett át a nappaliba, ahol néhány fotel, egy nagy asztal, kisebb asztalok voltak találhatóak, valamint egy kissé meredek lépcső mely a hálószobák felé vezetett. Hamarosan kikémleltük az emeletet is. 3 kétágyas szoba, és egy négyágyas, valamint egy padlásszoba. Miután megtekintettük a házat, kezdtük kipakkolni a dolgainkat, ezt követően kiosztottuk a szobákat. Kalányos Nimród, kinek a szülei nem rég merítkeztek be, utolsó percen döntötte el hogy velünk jön, így matracát az egyik fiúszobába helyeztük el. Mónika testvérnő nem engedte, hogy a padláson aludjunk, mivel az nem volt előkészítve, viszont a többi szoba igen. A négyágyas szobát a lányok kapták, mert pontosan négyen voltak: Mónika, Annamária, salomé és Rebeka.Ildikó nem tudott jönni.Az egyik szoba Péteré, Norbié és Nimródé lett, egy másik Csaba testvéré és Sámuelé, a lányok szobájával szembenit én és István kaptuk.
Miután csomagjainkat elrendeztük, néhányan a kikapcsolódás utját választották, míg a többiek a vacsorakészítését. Kitettük a tányérokat, kanlakat, késeket, villákat, teát készítettünk. Mónika testvérnő szeletelő gépet is hozott, mellyel felszeleteltük a szalámit, sajtot, így nem kellet se a kezünket se a kés élét fárasszuk. Lassacskán megtelt az asztal étellel, valamint a körülötte levő székek is éhes szájakkal. Elénekeltünk egy hálaadó éneket, ezután egy valaki közülünk imádkozott. Az ima után elfogyasztottuk a finom vacsorát.Mivel kissé fáradtak voltunk, Csaba testvér ajánlotta, hogy feküdjünk le. Mindannyian szobánkba vonultunk, és próbáltunk pihenni, egyesek zuhanyozni készültek. István elővette a gitárját, és énekeket kezdett el rajta játszani. Én is csatlakoztam hozzá és énekeltem. Hamarosan Annamária is csatlakozott az énekhez, és néhány ének után ajánlotta, hogy tartsunk mi néhányan esti csendességet. Másokat is megkérdeztünk, hogy csatlakoznának-e, végül mindannyian levonultunk a nappaliba és együttesent tartottunk áhitatot: Énekeltünk, igét olvastunk és imádkoztunk. Lassan már az idő 11 felé járt, mégis egyre jobban fokozódott a zaj és a mozgás. Egyeseken úgy látszott, hogy nem is fáradtak, mivel semmiképpen sem akartak vagy tudtak aludni.Néhányan pizsamapartit akartak rendezni.Voltunk, akik megkiséreltük az alvást, ám csak a kesőbbi órákban tudtunk csak elszenderülni. Egyesek csak 3 órát aludtak . általában így van ez, ha új környezetbe kerül az ember.
Ám az igazi táborozás csak másnap kezdődött.

Beszámoló az ifjúság táborozásáról

Mikor Csaba testvér Kovásznára költözött, kezdett érdeklődni a gyülekezet negyedrészét kitevő tizenévesek iránt, valamint fontosnak tartotta, hogy ifjúsági kört hozzon létre ezekből a fiatalokból. 2005 májusában megtarthattuk első ifjusági óránkat. Ahogy telt az idő, 2005 nyarán szóba hoztuk a közös táborozás témáját, bár pontos elhatározásunk nem volt, hogy hova, mikor, ki és hogyan. Tavaly is sátorozni szerettünk volna, ám ez se sikerültA műlt áv vége felé Csaba testvér beszámolt arról, hogy elmehetnénk Gyergyólibánra táborozni,ugyanis Novák testvér nyaralóját kibérelhetnénk egy néhány napra. Ez a terv eléggé megerősödött bennünk, s már be is jegyeztük augusztus elejére. Az udvarhelyi konfin Csaba testvér találkozott Novák Zsolt testvérrel, aki beleegyezett a tervünkbe. Vártuk is hoggy jöjjön el a nyár. Július közepén kiderült, hogy mégsem ott fogunk táborozni, ugyanis ott ugyanabban az időpontban egy másik csoport táborozik.Csaba testvér ezután ajánlotta a Tábor közelében levő Teleios-házat, amely után már érdeklődött Borzási testvértől.Első említésre megoszlottak a vélemények, egyeseknek tetszett az ajánlat, másoknak nem. Mégis mindegyikünk belátta, hogy nincs más választásunk, máshvá nem mehetünk, s úgyanakkor arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a házacska minden szempontból megfelelő (meleg víz, konyha, meleg étel, fürdőszobák, ágyak) .Sokat imádkoztunk, hogy le tudjuk a házat foglalni, és időben beszerzni a szükséges dolgokat.
Isten kegyelméből múlt szerdán kibérelhettük a Teleios-házat, amelyben augusztus 2-től csütörtök délutánig együtt táborozhattunk. szeretném most naponként elmesélni, mivel és hogyan telt el ez a szűk 5 nap, és hogy milyen sok áldás fért belé.