Beszéltem már anni minenről, ami lényegesen megváltoztathatná az ifjusági órák minőségét. DE sajnos rá kellett, hogy jöjjek arra, hogy minden előbbi felsorolt mellékes vagy nem kivitelezhető, hogyha egy bizonyos dolog hiányzik: a teljes odaszántság Krisztusnak. Valamennyi fiatalnak meg kell hallnia önmagának. De még emellett, fel kell vennie a Krisztus keresztjét is.
Ha nincs odaszántság Krisztus iránt, akkor az ifióra lehet egy fajta kultúrklub, vagy éppen szórakoztató show, vagy erkölcsös párkereső klub, stb. de nem lesz az istentisztelet helye.
Sajnos ezzel lesz a legtöbb harcunk. De minek akarunk mi még többet megtudni Krisztusról és az Ő akaratáról, he nem szánjuk magunkat teljesen oda neki?
Igen, vannak olyan alkalmak minden ifjuságban, ahol a megfáradott fiatalok odaszánják magukat Krisztusnak. Látszik az imájukon a teljes odaszánás vágya, de egy hét múlva ugyanolyan megalkuvásokkal térnek vissz ifiórára. Nem lehet akárhogy nekilátni az odaszánásnak sem. Nem jó elbizakodni és pillanatnyi érzésektől áthatva menni tovább, abban a hitben, hogy most már nem lesz semmi baj. Könnyen ellehet esni, mert nagyon ravasz a világ, és persze, mi is gyengék vagyunk.
Jó volna, hogy az odaszánó imák elhangzása után az ifjuság erősebb tagjai minden segitségüket felajánlanák a frissen döntést hozó fiataloknak, és nyomon követnék azok lelki fejlődését. Jó volna, hogyha a döntést hozó fiatalok gyakrabban találkoznának egymással, egymásért imádkoznának, megosztanák egymással tapasztalataikat. Jó volna ezután sem magunknak élni, hanem kinyilni egymás előtt.
Nem várhatunk semmilyen előremenetelt, ha nincs odaszánás az életünkben.
2010. december 16., csütörtök
2010. december 2., csütörtök
Milyen lehet az ideális ifjúság?2.rész
2. Ha egy ificsoporthoz tartozol, tudnod kell, hogy vannak kötelezetteségeid is. Igazán boldog lehetsz, ha egy ilyen csoporthoz tartozol. Bizony, sok áldásban részesülhetsz. Csupán csak füledet kell nagyra nyitsd, és máris árad az áldás az igén keresztül. Jó dolog kapni, igaz? De még annál is jobb szolgálni, és feladatot vállalni az ifin belül.
Kisebb ifjuságoknál nagyon könnyen meglátszik, ha valaki nem végzi a feladatát. Ilyenkor vannak, akik magukra kell vállalják a másik egyén feledatkörét, hogy ezen a területen az ifjusági óra ne szenvedjen kárt. Van olyan ifjuság is, ahol minden tevékenységet az ifivezető végez, a többiek pedig csak hallgatók, résztvevők, fogyasztók.
A mai társadalom egyre inkább fogyasztó-beállitottságú, és ez a beállitottság beszivárgott a gyülekezetekbe, megfertőzve sok közösségi légkört. Ma már kevesebb ember akar szolgálni. Jobb a kiszolgálás. És ez a jelenség főleg a szabadság éveiben bomtakozott ki. Amikor tilosak voltak az összejövetelek, akkor nagyobb szolgálati készség volt a testvérekben. Ma, amikor már mindent szabad, jobb szeretjük élvezni a magunk nyugalmát.
Nem csak felnőtt testvérek hibája ez, hanem fiataloké is. Sokat számit az otthoni keresztény nevelés is, de főleg az, hogy a fiatal mennyire jutott közel Krisztushoz. Ha valóban közel kerülünk Hozzá, akkor világossá válik előttünk, hogy akármennyire is jólesik a kiszolgálás, nekünk vállalnunk kell a szolgálatot egymás iránt, ez pedig valóban nem könnyű.
Jó volna nemcsak elméletileg megvizsgálni ezt a kérdést, hanem gyakorlatilag is. Mivel szolgálhat egy fiatal az ifiórán belül?
1. Imára való buzditással: Egy időben azt gyakoroltuk Kovásznán, hogy minden péntekre más-más fiatal készült buzditással. Volt aki alaposabban felkészült, volt készen megtalálta valahol a buzditás anyagát, de mindenképpen hasznosnak látszott az ilyen jellegű szolgálat. Nem tudom, hogy mostanában miképp gyakorolják ezt az otthoniak. Volt egy időszak, amikor ezt a gyakorlatot már nem folytattuk, mert állandóan megfeledkeztünk róla. Be jó lenne mindig ébernek és józannak lenni.
2.Bátoritással, bizonyságtétellel: Mindannyiunknak szüksége van bátoritásra, hogyha elcsüggedünk. Sokszor próbáljuk ezt elrejteni magunkban, de akármennyire is próbáljuk takargatni, meglátják a körülöttünk levők. Ilyenkor nagyon jól esik az embernek, ha valaki bátoritja őt. De még magának a bátoritónak is jól esik, hogy segithet a megfáradottnak. Sokszor van bennünk egy szégyenlősség, hogy vajon elfogadja a bátoritásomat, vagy vajon állok én úgy lelkileg, hogy bátorithatom őt. Ezek a kérdések könnyen jelentkezhetnek, de ügyelnünk kell, hogy ezek miatt ne akadályoztasson meg a bátoritás. Ha tudatában vagy annak, hogy valamit nem rendeztél az Úr előtt, járulj elébe és rendezd ügyedet. Nem érdemes az embernek marcangolnia magát, hogy miképpen is áll most. Ha valami súlyos, rendezni való dolog van az életében, az mindenképpen meglátszik. Ha bátoritanod kell, sohase gondolj arra, hogy miként fogadják!Végzed el a feladatodat, a többi már nem rajtad múlik!
3.Az is egyféle szolgálat, ha meghallgatod és felfigyelsz arra, amivel a társad készült.Hiszen ezzel értékeled az ő szolgálatát. Nagyon sok szolgálattevő megfárad, hogyha látja, hogy sokakat nem érdekli az, amivel készült. Hogyan értékeled azt, hogyha valaki igével bátorit téged? Érted teszi. Mivel foglalkozol, miközben az alkalom vezetője próbál hozzád szólni: vajon társaddal beszélgetsz? Ne lehet két felé figyelni.
4.Az is szolgálat, ha részt veszel az egyik fiatal által megszervezett szolgálatban. Már lassan egy éve, hogy Csaba testvér engem bizott meg, hogy szervezzem meg a február eleji szolgálatot. én úgy gondoltam, hogy előadhatnánk egy jelenetet, mely a bizonyságtevésről és a Krisztus iránti hűségről szólna. Eleinte mindenki benne volt. Ahogy teltek múltak az alkalmak, többször is átvettük a jelenetet. Egy alkalommal lelkipásztor testvérünknek hamarabb távoznia kellett, igy a próbában magunkra maradtunk. Igy sajnos a fegyelem egy kicsit felhigult. Többször is abba kellett hagyjuk a próbát, mert valamilyen baki miatt elnettük magunkat. Később azt történt, hogy az egyik fontos szereplő megúnta a próbát, és félrevonult az mp4-sével, hogy zenét hallgasson. Akkor már betelt a pohár- szépen elköszöntem a többiektől és mentem haza. Egyebként még aznap este kaptam egy üzenetet az illetőtől:,,Csak annyit hogy bocs. Ja és nem szerepelek." Ilyenkor úgymond szent harag szokott költözni a szivembe. Kicsit eletekintettem attól, hogy az illető még a tinédzser éveiben jár, amikor nagyon nehéz stabilnak maradni, de úgy gondoltam, hogy ez azért mégis túlzás. Vasárnap mégis megtörtént a békekötés. Ennek ellenére a jelenetet nem adtuk elé. Jobb is volt igy. Mi a tanulság? Részemről az, hogy a megszervezett szolgálat ne teher legyen a fiatalok számára. Viszont ha valamit megigérsz, azt teljesitsed, és ne add fel csak azért, mert pillantnyilag máshoz van kedved.
(Folytatódik)
Zágoni János
Kisebb ifjuságoknál nagyon könnyen meglátszik, ha valaki nem végzi a feladatát. Ilyenkor vannak, akik magukra kell vállalják a másik egyén feledatkörét, hogy ezen a területen az ifjusági óra ne szenvedjen kárt. Van olyan ifjuság is, ahol minden tevékenységet az ifivezető végez, a többiek pedig csak hallgatók, résztvevők, fogyasztók.
A mai társadalom egyre inkább fogyasztó-beállitottságú, és ez a beállitottság beszivárgott a gyülekezetekbe, megfertőzve sok közösségi légkört. Ma már kevesebb ember akar szolgálni. Jobb a kiszolgálás. És ez a jelenség főleg a szabadság éveiben bomtakozott ki. Amikor tilosak voltak az összejövetelek, akkor nagyobb szolgálati készség volt a testvérekben. Ma, amikor már mindent szabad, jobb szeretjük élvezni a magunk nyugalmát.
Nem csak felnőtt testvérek hibája ez, hanem fiataloké is. Sokat számit az otthoni keresztény nevelés is, de főleg az, hogy a fiatal mennyire jutott közel Krisztushoz. Ha valóban közel kerülünk Hozzá, akkor világossá válik előttünk, hogy akármennyire is jólesik a kiszolgálás, nekünk vállalnunk kell a szolgálatot egymás iránt, ez pedig valóban nem könnyű.
Jó volna nemcsak elméletileg megvizsgálni ezt a kérdést, hanem gyakorlatilag is. Mivel szolgálhat egy fiatal az ifiórán belül?
1. Imára való buzditással: Egy időben azt gyakoroltuk Kovásznán, hogy minden péntekre más-más fiatal készült buzditással. Volt aki alaposabban felkészült, volt készen megtalálta valahol a buzditás anyagát, de mindenképpen hasznosnak látszott az ilyen jellegű szolgálat. Nem tudom, hogy mostanában miképp gyakorolják ezt az otthoniak. Volt egy időszak, amikor ezt a gyakorlatot már nem folytattuk, mert állandóan megfeledkeztünk róla. Be jó lenne mindig ébernek és józannak lenni.
2.Bátoritással, bizonyságtétellel: Mindannyiunknak szüksége van bátoritásra, hogyha elcsüggedünk. Sokszor próbáljuk ezt elrejteni magunkban, de akármennyire is próbáljuk takargatni, meglátják a körülöttünk levők. Ilyenkor nagyon jól esik az embernek, ha valaki bátoritja őt. De még magának a bátoritónak is jól esik, hogy segithet a megfáradottnak. Sokszor van bennünk egy szégyenlősség, hogy vajon elfogadja a bátoritásomat, vagy vajon állok én úgy lelkileg, hogy bátorithatom őt. Ezek a kérdések könnyen jelentkezhetnek, de ügyelnünk kell, hogy ezek miatt ne akadályoztasson meg a bátoritás. Ha tudatában vagy annak, hogy valamit nem rendeztél az Úr előtt, járulj elébe és rendezd ügyedet. Nem érdemes az embernek marcangolnia magát, hogy miképpen is áll most. Ha valami súlyos, rendezni való dolog van az életében, az mindenképpen meglátszik. Ha bátoritanod kell, sohase gondolj arra, hogy miként fogadják!Végzed el a feladatodat, a többi már nem rajtad múlik!
3.Az is egyféle szolgálat, ha meghallgatod és felfigyelsz arra, amivel a társad készült.Hiszen ezzel értékeled az ő szolgálatát. Nagyon sok szolgálattevő megfárad, hogyha látja, hogy sokakat nem érdekli az, amivel készült. Hogyan értékeled azt, hogyha valaki igével bátorit téged? Érted teszi. Mivel foglalkozol, miközben az alkalom vezetője próbál hozzád szólni: vajon társaddal beszélgetsz? Ne lehet két felé figyelni.
4.Az is szolgálat, ha részt veszel az egyik fiatal által megszervezett szolgálatban. Már lassan egy éve, hogy Csaba testvér engem bizott meg, hogy szervezzem meg a február eleji szolgálatot. én úgy gondoltam, hogy előadhatnánk egy jelenetet, mely a bizonyságtevésről és a Krisztus iránti hűségről szólna. Eleinte mindenki benne volt. Ahogy teltek múltak az alkalmak, többször is átvettük a jelenetet. Egy alkalommal lelkipásztor testvérünknek hamarabb távoznia kellett, igy a próbában magunkra maradtunk. Igy sajnos a fegyelem egy kicsit felhigult. Többször is abba kellett hagyjuk a próbát, mert valamilyen baki miatt elnettük magunkat. Később azt történt, hogy az egyik fontos szereplő megúnta a próbát, és félrevonult az mp4-sével, hogy zenét hallgasson. Akkor már betelt a pohár- szépen elköszöntem a többiektől és mentem haza. Egyebként még aznap este kaptam egy üzenetet az illetőtől:,,Csak annyit hogy bocs. Ja és nem szerepelek." Ilyenkor úgymond szent harag szokott költözni a szivembe. Kicsit eletekintettem attól, hogy az illető még a tinédzser éveiben jár, amikor nagyon nehéz stabilnak maradni, de úgy gondoltam, hogy ez azért mégis túlzás. Vasárnap mégis megtörtént a békekötés. Ennek ellenére a jelenetet nem adtuk elé. Jobb is volt igy. Mi a tanulság? Részemről az, hogy a megszervezett szolgálat ne teher legyen a fiatalok számára. Viszont ha valamit megigérsz, azt teljesitsed, és ne add fel csak azért, mert pillantnyilag máshoz van kedved.
(Folytatódik)
Zágoni János
Milyen lehet az ideális ifjúság?1.rész
Isten kegyelméből, a múlt hétvégén hazalátogathattam Kovásznára. Mivel már rég nem voltam ifjúsági órán az otthoniakkal, márv vártam a szombat délutánt. Sajnos nem voltunk jelen teljes létszámban. Egyesek nem értek haza, és volt olyan személy is, akinek épp más tennivalója akadt. Igy a szokásosnál kevesebben gyúltünk össze. Sokkal többen voltunk az októberi látogatásom alkalmával.
Már jó ideje, hogy a marosvásárhelyi ifi alkalmait látogatom. Hiányzanak az otthoniak, jó volna azt is látni, hogy miként haladnak előre. Nagy meglepetés számomra az, hogy most a blogot javarészt ők szerkesztik.Ez egy lehetőség arra, hogy még inkább növekedjen bennünk a közösségtudat, az Istennek való odaszántság, valamint az egymás épitésének vágya.
Mig látom a keresztény ifjuságokat, felteszem a kérdést, hogy milyen kell legen egy minden szempontból megfelő ifjuság? Mig a kérdésre való feleleten elmélkedek, eszembe jut, hogy melyek azok a hiányosságok, veszélyek, negativ tényezők, amelyek tönktretehetnek egy ifjusági alkalmat. Szeretném, ha az eddig tapasztaltak alapján bemutathatnám néhány meglátásomat az ifjuságokkal kapcsolatban.
1. Fontos tudni azt, hogy miért járunk ifjusági órára. Okkal és céllal kell odamenjünk. Ha ez a két tényező nem meghatározott, értelmetlen az alkalom látogatása. Nem szoltunk csak úgy elmenni valahova, vagy csak azért, hogy ott legyünk. Lehet, hogy ez még sokunkban nem tisztult le.
Fontos tudni, hogy az ok és a cél mennyire Isten szerinti. Hallottam én már olyat, hogy hivő fiuk csak azért járnak ifjusági órákra, hogy lányokkal találkozhassanak. Vannak olyanok, akik jól érzik magukat az alkalmakon. Egyesek csak tartozni akarnak valahová, vagy éppen kiváncsiságból mennek el. Vajon ezek közül melyik Isten szerinti? Ki megy azért ifjuságira, mert szüksége van az Úr és fiatal testvérei jelenlétére? Talán akadnak olvasóim között olyanok is, akiket felbosszant az üzenetem. Én nem látom helyesnek, hogy csak lányok miatt, vagy a másik nem esetében a fiuk miatt menjünk ifjusági órára. Nem szeretnék mélyen ebbe a témába avatkozni, mert még éretlen vagyok hozzá, inkább szeretném azt üzenni, hogy ,, minden féltett kincsnél jobban őrizd a szivedet".
Ne csupán a jó légkör miatt járjunk ifiórára. a fiatalok nagy része rendelkezik humorérzékkel, és egy jóizű vicc, egy poén képes derűt csalni az egész ifjuság arcára. De jó ezt mértékletesen gyakorolni. Tapasztaltam, hogy olyan alkalmakon, ahol inkább az egymás nevettetése áll a központban, jól érzi magát ugyan az ember, de az ige félretevődik, a témától pedig olyan messzire kerülünk, hogy onnan már nehéz visszakanyarodni a központi gondolathoz. Vannak olyan alkalmak, ahol az ifivezetők valóságos show-t tartanak. Nagy népszerűségnekm örvenjdenek, akárcsak alkalmaik. De kinek kell egy olyan alkalmon, ahol a fiatalok bűnüket bánva, összetörve, sirva jönnek Isten elé kegyelemért? Nem inkább a szentségről kellene szóljon az ifjusági óra, mint a jókedvről. Az az igazi jókedv, amely a bűnből való felszabadulás után tapasztalható. nem lesz ott szükség semmilyen ,,jókedv-csinálóra".
Jó dolog az ifihez tartozni, de annál jobb ha valaki Krisztushoz tartozik, bár ez nem mindig a nevetésről szól. Jó dolog, ha valaki kiváncsiságból látogatja az ifialkalmakat,de annál jobb, ha inkább az teszi kiváncsivá: hogy élhetne még jobban Isten akarata szerint.
Zágoni János
Már jó ideje, hogy a marosvásárhelyi ifi alkalmait látogatom. Hiányzanak az otthoniak, jó volna azt is látni, hogy miként haladnak előre. Nagy meglepetés számomra az, hogy most a blogot javarészt ők szerkesztik.Ez egy lehetőség arra, hogy még inkább növekedjen bennünk a közösségtudat, az Istennek való odaszántság, valamint az egymás épitésének vágya.
Mig látom a keresztény ifjuságokat, felteszem a kérdést, hogy milyen kell legen egy minden szempontból megfelő ifjuság? Mig a kérdésre való feleleten elmélkedek, eszembe jut, hogy melyek azok a hiányosságok, veszélyek, negativ tényezők, amelyek tönktretehetnek egy ifjusági alkalmat. Szeretném, ha az eddig tapasztaltak alapján bemutathatnám néhány meglátásomat az ifjuságokkal kapcsolatban.
1. Fontos tudni azt, hogy miért járunk ifjusági órára. Okkal és céllal kell odamenjünk. Ha ez a két tényező nem meghatározott, értelmetlen az alkalom látogatása. Nem szoltunk csak úgy elmenni valahova, vagy csak azért, hogy ott legyünk. Lehet, hogy ez még sokunkban nem tisztult le.
Fontos tudni, hogy az ok és a cél mennyire Isten szerinti. Hallottam én már olyat, hogy hivő fiuk csak azért járnak ifjusági órákra, hogy lányokkal találkozhassanak. Vannak olyanok, akik jól érzik magukat az alkalmakon. Egyesek csak tartozni akarnak valahová, vagy éppen kiváncsiságból mennek el. Vajon ezek közül melyik Isten szerinti? Ki megy azért ifjuságira, mert szüksége van az Úr és fiatal testvérei jelenlétére? Talán akadnak olvasóim között olyanok is, akiket felbosszant az üzenetem. Én nem látom helyesnek, hogy csak lányok miatt, vagy a másik nem esetében a fiuk miatt menjünk ifjusági órára. Nem szeretnék mélyen ebbe a témába avatkozni, mert még éretlen vagyok hozzá, inkább szeretném azt üzenni, hogy ,, minden féltett kincsnél jobban őrizd a szivedet".
Ne csupán a jó légkör miatt járjunk ifiórára. a fiatalok nagy része rendelkezik humorérzékkel, és egy jóizű vicc, egy poén képes derűt csalni az egész ifjuság arcára. De jó ezt mértékletesen gyakorolni. Tapasztaltam, hogy olyan alkalmakon, ahol inkább az egymás nevettetése áll a központban, jól érzi magát ugyan az ember, de az ige félretevődik, a témától pedig olyan messzire kerülünk, hogy onnan már nehéz visszakanyarodni a központi gondolathoz. Vannak olyan alkalmak, ahol az ifivezetők valóságos show-t tartanak. Nagy népszerűségnekm örvenjdenek, akárcsak alkalmaik. De kinek kell egy olyan alkalmon, ahol a fiatalok bűnüket bánva, összetörve, sirva jönnek Isten elé kegyelemért? Nem inkább a szentségről kellene szóljon az ifjusági óra, mint a jókedvről. Az az igazi jókedv, amely a bűnből való felszabadulás után tapasztalható. nem lesz ott szükség semmilyen ,,jókedv-csinálóra".
Jó dolog az ifihez tartozni, de annál jobb ha valaki Krisztushoz tartozik, bár ez nem mindig a nevetésről szól. Jó dolog, ha valaki kiváncsiságból látogatja az ifialkalmakat,de annál jobb, ha inkább az teszi kiváncsivá: hogy élhetne még jobban Isten akarata szerint.
Zágoni János
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)