Újév napján este 5- kor gyültünk össze istentiszteletre, ahol Albu Levente testvér, akik egyetemisták között missziózik, a hívő élet teljességéről és annak feltételeiről beszélt. Istentisztelet után Mónika testvérnő meghívta a fiatalokat vacsorára. Nem csak a teljes ifjuság volt jelen, hanem a két vasárnapi iskolás, valamint Levente testvér is. Tiznél jóval többen voltunk.
Mónika testvérnő finom vacsorát készített, amit jóizűen fogyasztottunk. Étkezés után elnököst játszodtunk melynek lényege az, hogy légy figyelmes és ha valaki mondja a számodat vagy a rangodat( jegyző, titkár, elnök), akkor mondd te is a számodat és azonkívül egy másik játékos számát, megfelelő ritmusban, melyez az elnök ad meg, mivel ha kifutsz az időből és a ritmusból visszakerülsz az utolsó helyre.
Az ifjuság egy része tovább maradt egy rajzfilm megnézésére. késő volt egy többen is hazamentünk.
Másnap, pénteken megtartottuk első ifjusági óránkat, amelyen beszélgettünk 2009-re vonatkozó terveinkről, összegeztük a tavalyi eredményeket.
Szombat szabadnap volt.
Eljött vasárnap, jan. 4-e : Reggel szokás szerint istentiszteletre gyűltünk. Délután meglátogattuk Csorja bácsit, akivel nagyon jól elbeszélgettünk. Ez volt a vakáció utolsó napja, és sajnos , bevallom egy kis önzés volt bennem, hogy legalább ez az utolsó nap teljen jól nekem. Egyáltalán nem telt rosszul, hiszen legtöbbet a testvéreimmel lehettem.
Eljött újból az este. Istentisztelet volt. Csaba testvér családjával és Annamáriával a körzetben voltak, a többiek itthon voltunk. Minden úgy tünt hogy jól fog telni továbbra is a nap.
Istentisztelet után meglepetésszerű volt az is, hogy egy új éneket tanulhatunk meg négyszólamra. Úgy tünt, két szopránosunk, Mónika és Annamária nem jönnek. kicsit később mégis betoppantak. Így teljes volt a csapat. Próbáltuk az éneket, hol így , hol úgy ment. Igaz, nehéz volt egyeztetni , az is hogy mindenki a saját hangján énekeljen. Milyen jó ez az énekóra.De még jobb volna ha menne a tenor is- gondoltam magamban. Volt amikor úgy éreztem, nem tudom, majd megtanulom otthon vagy máskor és kezdtem lapozgatni egy könyvetmely az első világháborúban résztvevő baptista testvérek helyzetét tárta elém. Egyszer szól Feri testvér hogy énekljem én is a tenor részt, nembaj ha nem is tudom, de legalább próbáljam meg. Letettem a könyvet és próbáltam énekelni, sokszor nehéz volt fenntartani a hangot, de Feri testvér kisért az orgonával. Egyszer csak megszólal Feri testvér telefonja. Csaba testvér az . Mit akarhat. Ahogy leteszi telefont, kijelenti hogy menjünk, mert ég a ház. Ildikó testvéernő megijed: A miénk? Feri testvér válaszol: Nem, az Annamáriáéké. Néhány perc múlva a helyszínen voltunk: Tűzoltók munkálkodtak serényen. Leégett nyári konyha, füstölő ház...... Így végződött vasárnap.
2009. január 10., szombat
Ünnepi beszámoló-3.rész
Először is elnézést szeretnék kérni a testvérektől, hogy így húzom ezt a témát. Nem azért irom több részletben ezt a beszámolót mert kifogytam a témából, hanem azért hogy részletesebb, tisztább képet mutathassak a téli ünnepekről.
Dec 26.-án este Veress Bálint testvérektől elbúcsúzva hazatértünk csendes otthonainkba. A karácsonyi ünnep hivatalosan véget ért, ám a szivünkben még folytatódott. Dec 27.-én néhányan a fiatalok közül összegyültünk imádkozni, énekelni és lelki dolgokról beszélgetni, azután én és István testvérem fellátogattunk Annamáriáékhoz, ahol a korpa-kályhában elhelyeztük a betétet.
Vasárnap kisebb létszámban voltunk jelen, ahol Fejér Endre testvér beszélt a megalázkodás szükségességéről, hiszen aki felmagsztalja magát az megaláztatik, de aki megalázza magát , az felmagasztaltatik.
Délután sajnos nem tudtunk elmenni Tamásfalvára, mivel nem volt jármú, amivel lemehettünk volna. Ehelyett meglátogattuk Annamária ,, Irénke nénijét" , aki megörült a vendégeknek.
Dec 30.-án szánkózni mentünk. Sokan voltak a Montana szálló domboldalánál, ahol elég jó ,,pálya volt" a szánoknak. de ez nem volt akadály abban, hogy csúszkáljunk. Később szánainkat összekötve lejöttünk az utcánkban. A fiatalok mindenáron meg akarták látogatni édesanyámat, akit nemrég két mútéten esett keresztül. Hála az Úrnak, állapota egyre jobb. Mónika testvérnő elmondta , mit szólt hozzá aznap az Úr ( az ő blogjában megtalálható a kijelölt igerész). Mivel karácsonykor nem voltunk itt nálunk kántálni, elénekeltük a ,,Magasztaljuk Istenünket" című éneket és a ,, Békefejedelmet" 3 szólamba ( hiányzott az altosunk). Ezután meglátogattuk Teofil testvéréket, akik nem rég költöztek a Gábor Áron utcába. Megkántáltuk őket is egy román karácsonyi énekkel( bár a karácsony már eltelt). Corina (Teofil felesége) édesanyjának, Sárika néninek is énekltünk magyarul. Szegény nagyon beteg, Parkinson-kórban szenved.
Eljött az év utolsó napja. 9-re gyültünk össze (az egész gyülekezet). Énekeltünk, volt egy rövid imaóránk, miután Csaba testvér egy prezentációt mutatott be , 500 fényképpel, mely 2005 óta megtörtént eseményeket ábrázolt a gyülekezet életéből.
Mikor a prezentáció véget ért, már csak 10 perc volt hátra az évből. Odakinn már halatszott a református templom harangja, a pattogó tűzijáték. Mi eközben imádkoztunk. Az új évben a zabolai Kalányos család egy kis meglepetéssel állott elő: túzijátékot lőttek fel az imaház udvaráról. Ervin testvér fia, Nimród nagyon beléjött a petárdázásba. Egy kóbor kutyát úgy megijeszttettünk, hogy az bement az imaház előszobájába. Nem is ez volt a baj, hanem hogy nem lehetet kihajtani. Ott ült egy helyben,.Csaba testvér egy kis húsdarabbal próbálta őt kicsalogatni nem sikerült. Végül aztán kiment, nem tudom hogyan .
Ezt közös étkezés követte. Étkezés után énekeltünk néhány éneket. Fél 3 körül hazaindultunk.
Dec 26.-án este Veress Bálint testvérektől elbúcsúzva hazatértünk csendes otthonainkba. A karácsonyi ünnep hivatalosan véget ért, ám a szivünkben még folytatódott. Dec 27.-én néhányan a fiatalok közül összegyültünk imádkozni, énekelni és lelki dolgokról beszélgetni, azután én és István testvérem fellátogattunk Annamáriáékhoz, ahol a korpa-kályhában elhelyeztük a betétet.
Vasárnap kisebb létszámban voltunk jelen, ahol Fejér Endre testvér beszélt a megalázkodás szükségességéről, hiszen aki felmagsztalja magát az megaláztatik, de aki megalázza magát , az felmagasztaltatik.
Délután sajnos nem tudtunk elmenni Tamásfalvára, mivel nem volt jármú, amivel lemehettünk volna. Ehelyett meglátogattuk Annamária ,, Irénke nénijét" , aki megörült a vendégeknek.
Dec 30.-án szánkózni mentünk. Sokan voltak a Montana szálló domboldalánál, ahol elég jó ,,pálya volt" a szánoknak. de ez nem volt akadály abban, hogy csúszkáljunk. Később szánainkat összekötve lejöttünk az utcánkban. A fiatalok mindenáron meg akarták látogatni édesanyámat, akit nemrég két mútéten esett keresztül. Hála az Úrnak, állapota egyre jobb. Mónika testvérnő elmondta , mit szólt hozzá aznap az Úr ( az ő blogjában megtalálható a kijelölt igerész). Mivel karácsonykor nem voltunk itt nálunk kántálni, elénekeltük a ,,Magasztaljuk Istenünket" című éneket és a ,, Békefejedelmet" 3 szólamba ( hiányzott az altosunk). Ezután meglátogattuk Teofil testvéréket, akik nem rég költöztek a Gábor Áron utcába. Megkántáltuk őket is egy román karácsonyi énekkel( bár a karácsony már eltelt). Corina (Teofil felesége) édesanyjának, Sárika néninek is énekltünk magyarul. Szegény nagyon beteg, Parkinson-kórban szenved.
Eljött az év utolsó napja. 9-re gyültünk össze (az egész gyülekezet). Énekeltünk, volt egy rövid imaóránk, miután Csaba testvér egy prezentációt mutatott be , 500 fényképpel, mely 2005 óta megtörtént eseményeket ábrázolt a gyülekezet életéből.
Mikor a prezentáció véget ért, már csak 10 perc volt hátra az évből. Odakinn már halatszott a református templom harangja, a pattogó tűzijáték. Mi eközben imádkoztunk. Az új évben a zabolai Kalányos család egy kis meglepetéssel állott elő: túzijátékot lőttek fel az imaház udvaráról. Ervin testvér fia, Nimród nagyon beléjött a petárdázásba. Egy kóbor kutyát úgy megijeszttettünk, hogy az bement az imaház előszobájába. Nem is ez volt a baj, hanem hogy nem lehetet kihajtani. Ott ült egy helyben,.Csaba testvér egy kis húsdarabbal próbálta őt kicsalogatni nem sikerült. Végül aztán kiment, nem tudom hogyan .
Ezt közös étkezés követte. Étkezés után énekeltünk néhány éneket. Fél 3 körül hazaindultunk.
2009. január 7., szerda
Ünnepi beszámoló-2.rész
Lontiş testvéréktől elköszönve folytattuk karácsony esti szolgálatunak. Az utakon megfagyott a hó, így jót csúszkáltunk rajta. Elérkeztünk Magdi néni tömbházához. A folyósón énekeltünk, elmondtuk az igeverset és mentünk is tovább, mivel már elég késő volt. Utunk a parkon keresztül vitt el Bartók Irénke nénihez. Útközben karácsonyi miséről hazatérő emberekkel találkoztunk. Nem voltunk egyedül. Irénke néni megkántálása után a Knott család otthon maradt tagjainak énekeltünk az udvaron. Norbi elvette szánkóit, egyesek fel is pattantak a szánokra, és folytattuk utunkat az állomás felé, melynek Matild nagymamám lakik. Visszafelé ujból megálltunk Knottéknál, ahol Norbit már várták. Feri testvér ajtót nyitott Ildikó testvérnő pedig karácsonyi kaláccsal kedveskedett. Sajnos első éneklésünket nem hallották meg, így ujból énekeltünk.
Rövid beszélgetés után most már haza felé indultunk. Keveset aludtunk azon a napon. reggel felkeltünk, elmentünk az imaházba, később fél 3.- kor elindultunk Szörcsére, ahol megörvendeztettük testvéreinket. Több szolgálat hangzott el. Mi is szolgáltunk elénekeltük a négyszólamú énekünket is.
Másnap, dec 26-án rendszerint délelőtti istentiszteletre gyűltünk össze( Kiss Zoltán testvér hirdette az igét), fél 3-kor Tamásfalvára indultunk Ervin testvérékkel( Zaboláról). Ott is szolgáltunk, Csaba testvér igét hírdetett. szolgáltak a falubeli gyrekek is , nagyon szépen szavalták a karácsonyi versikéket. Tamásfalváról Kézdivásárhelyre indultunk, ahol szép alkalmat tölthettünk az ottlévő testvérekkel. Veress Bálint testvérék meghívtak minket vacsorára, így továbbmentünk Sárfalvára. Finom vacsorát kaptunk(folytatjuk)
Rövid beszélgetés után most már haza felé indultunk. Keveset aludtunk azon a napon. reggel felkeltünk, elmentünk az imaházba, később fél 3.- kor elindultunk Szörcsére, ahol megörvendeztettük testvéreinket. Több szolgálat hangzott el. Mi is szolgáltunk elénekeltük a négyszólamú énekünket is.
Másnap, dec 26-án rendszerint délelőtti istentiszteletre gyűltünk össze( Kiss Zoltán testvér hirdette az igét), fél 3-kor Tamásfalvára indultunk Ervin testvérékkel( Zaboláról). Ott is szolgáltunk, Csaba testvér igét hírdetett. szolgáltak a falubeli gyrekek is , nagyon szépen szavalták a karácsonyi versikéket. Tamásfalváról Kézdivásárhelyre indultunk, ahol szép alkalmat tölthettünk az ottlévő testvérekkel. Veress Bálint testvérék meghívtak minket vacsorára, így továbbmentünk Sárfalvára. Finom vacsorát kaptunk(folytatjuk)
2009. január 3., szombat
Ünnepi beszámoló-1.rész
Lassan az ünnepek végére értünk: Egy hosszú, szinte kéthetes időszak csak az ünnepekről szólt. Most már jöhet a munka és a tankönyv. De még mielőtt visszatérnénk fárasztó hétköznapjainkhoz , hadd meséljem el, hogyan teltek az ünnepek az ifjuság körében.
Ami nagyon furcsa volt, az az idő karácsony esti felgyorsulása. 24.-én reggel lassacskán járt az óramutató, este valósággal rohant. Mikor megérkeztem az imaházba, már lassan-lassan 5 óra volt. nem ment a négyszólamú ének, amit karácsony estére terveztünk, láttam hogy a gyerekek is kevesen vannak s nem megy olyan jól a próbájuk. Mi lesz idén a karácsonyi gyrmekhangokkal? Hogy sikerül az előadásuk. Nekünk miért nem sikerült megvalósitani a rég tervezett bábjátékot? És az idő csak múlik. Hogy lesz a kántálás?Mónika testvérnő csak azzal biztat hogy később megbeszéljük. Talán nem is lesz karácsonyesti éneklés? És immár öt óra
Endre testvér elkezdett orgonálni. Karácsonyi ének, szolgálatok, igehírdetés. Mintha oldódna a feszültség. Majd ajándékosztás egyre nyugodtabb a hangulat. Végül Mónika testvérnő összehívja a fiatalokat és megeggyezzük, hogy fél 10-kor a blokkban. Úgy tettünk, ahogy megbeszéltük. Mónika sütivel és üdítővel várt. Csaba testvér a másik szobában pihent, mert nagyon beteg volt. Hála az Úrnak, azóta meggyógyult. Még mielőtt elindultunk volna, elénekeltünk néhány éneket odabenn. aztán lementünk a tömbház elé. Először az épület jobb oldala felöl énekeltünk, aztán a tulsó oldalon. Voltak akik kiváncsian néztek minket az ablakon. Csaba testvér is kinézett, és arcán mosoly ragyogott.
Ezután jött csak a nagy kaland: elindultunk a város felső részébe kb. negyed óra múlva megállottunk Fejér Endre testvérék tömbháza mögött. 1,2,3 és ,, Magasztaljuk Istenünket". Azután az igevers következett: Ne féljetek.... Indultunk is tovább. A következő meglátogatott személy Fejér Éva tv.-nő volt, Endre testvér édesanyja, aki néhány tömbházzal arréb lakott. Mivel születésnapja is volt, felköszöntöttük. Az ő utasításainak megfelelően eljutottunk Veress testvérnő lépcsőházába ahol a folyósón megállva énekeltük el énekünket. Szegény testvérnők le van bénulva, így hozzátartozói gondozzák, akik nem hívők.
Ezt követően egy eddig ismeretlen terepen jutottunk el Annamáriáékhoz. Nagy kiterjedésű a város, rengeteg ház van és utcacska melyeken én még nem is jártam. Annamáriáékhoz érkezve, elénekeltük a karácsonyi énekeket és elmondtuk az igeverset. Annamária nagymamája volt csak otthon, biztosan pihent, Annamária édesanyja egy idős néninél volt, Annamária velünk. Rögtön Annamáriáék háza mellet van egy magas domb melynek tetején található a Montana szálló, azt követően pedig még több domb és fenyőerdő . Jég volt és sikosság és eléggé meredek is volt a domb. Néhányan egymás karjába kapaszkodva futottunk fel. Mikor már fenn voltunk, egy kicsit szórakoztunk: egyet hógolyóztunk. Elhaladtunk a szálloda mellet és a lejtős utacskán haladva megérkeztünk Ildikóék házához. Ezt követően a Lontiş családot látogattuk meg, akik a román gyülekezet tagjai. ,,O ce veste plină de bucurii" - címú éneket énekeltük el. Közel egy fél órát töltöttünk el náluk. Jó beszélgetésünk volt. 25.-e ott ért minket(folytatjuk)
Ami nagyon furcsa volt, az az idő karácsony esti felgyorsulása. 24.-én reggel lassacskán járt az óramutató, este valósággal rohant. Mikor megérkeztem az imaházba, már lassan-lassan 5 óra volt. nem ment a négyszólamú ének, amit karácsony estére terveztünk, láttam hogy a gyerekek is kevesen vannak s nem megy olyan jól a próbájuk. Mi lesz idén a karácsonyi gyrmekhangokkal? Hogy sikerül az előadásuk. Nekünk miért nem sikerült megvalósitani a rég tervezett bábjátékot? És az idő csak múlik. Hogy lesz a kántálás?Mónika testvérnő csak azzal biztat hogy később megbeszéljük. Talán nem is lesz karácsonyesti éneklés? És immár öt óra
Endre testvér elkezdett orgonálni. Karácsonyi ének, szolgálatok, igehírdetés. Mintha oldódna a feszültség. Majd ajándékosztás egyre nyugodtabb a hangulat. Végül Mónika testvérnő összehívja a fiatalokat és megeggyezzük, hogy fél 10-kor a blokkban. Úgy tettünk, ahogy megbeszéltük. Mónika sütivel és üdítővel várt. Csaba testvér a másik szobában pihent, mert nagyon beteg volt. Hála az Úrnak, azóta meggyógyult. Még mielőtt elindultunk volna, elénekeltünk néhány éneket odabenn. aztán lementünk a tömbház elé. Először az épület jobb oldala felöl énekeltünk, aztán a tulsó oldalon. Voltak akik kiváncsian néztek minket az ablakon. Csaba testvér is kinézett, és arcán mosoly ragyogott.
Ezután jött csak a nagy kaland: elindultunk a város felső részébe kb. negyed óra múlva megállottunk Fejér Endre testvérék tömbháza mögött. 1,2,3 és ,, Magasztaljuk Istenünket". Azután az igevers következett: Ne féljetek.... Indultunk is tovább. A következő meglátogatott személy Fejér Éva tv.-nő volt, Endre testvér édesanyja, aki néhány tömbházzal arréb lakott. Mivel születésnapja is volt, felköszöntöttük. Az ő utasításainak megfelelően eljutottunk Veress testvérnő lépcsőházába ahol a folyósón megállva énekeltük el énekünket. Szegény testvérnők le van bénulva, így hozzátartozói gondozzák, akik nem hívők.
Ezt követően egy eddig ismeretlen terepen jutottunk el Annamáriáékhoz. Nagy kiterjedésű a város, rengeteg ház van és utcacska melyeken én még nem is jártam. Annamáriáékhoz érkezve, elénekeltük a karácsonyi énekeket és elmondtuk az igeverset. Annamária nagymamája volt csak otthon, biztosan pihent, Annamária édesanyja egy idős néninél volt, Annamária velünk. Rögtön Annamáriáék háza mellet van egy magas domb melynek tetején található a Montana szálló, azt követően pedig még több domb és fenyőerdő . Jég volt és sikosság és eléggé meredek is volt a domb. Néhányan egymás karjába kapaszkodva futottunk fel. Mikor már fenn voltunk, egy kicsit szórakoztunk: egyet hógolyóztunk. Elhaladtunk a szálloda mellet és a lejtős utacskán haladva megérkeztünk Ildikóék házához. Ezt követően a Lontiş családot látogattuk meg, akik a román gyülekezet tagjai. ,,O ce veste plină de bucurii" - címú éneket énekeltük el. Közel egy fél órát töltöttünk el náluk. Jó beszélgetésünk volt. 25.-e ott ért minket(folytatjuk)
2009. január 1., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)