Veszélyben a karácsony?- Valóban?

Pénteken csupán négyen gyűlhettünk össze. Csaba testvér se tudott megjelenni, mivel a feleségével az orvosnál volt. Mindezek ellenére próbáltunk alkalmat tartani, de mivel kevesen voltunk, úgy döntöttünk, hogy felolvasunk egy igeszakaszt és imádkozunk. sámuel kérdezte tőlem, hogy jut-e eszembe olyan igevers, amit szeretnék felolvasni. Mivel nem találtam alkalomhoz illőt, úgy döntöttem, hogy kinyitom a Bibliámat. A Biblia a 118.Zsoltárra nyíllott ki, ahol vastagított betükkel a következőket fedezhetttem fel:

24.	Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
25.	Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
26.	Áldott, a ki jő az Úrnak nevében Csodálkoztam, hogy pont ide nyíllott a biblia. Valóban ez az a nap, amelyen örvendeznünk kell? Azért, mert pontos az volt az a pillanat, amikor nehéz volt örúlni,. Még is azt kellett lássam, hogy minden helyzetben hálásnak kell lennem az ÚRnak, még akkor is, ha nehéz vagy lehetetlennek túnik. Nem tudom, hogy miért történtek így a dolgok, miért engedte meg Isten azt, hogy ilyen sokan lebetegedjenek, és miért rosszabbak napról napra a kilátások? Ebben a helyzetben a Sátán is jobban tud támadni. Próbál lázítani Isten ellen, amiért így alakulnak a körülmények, próbálja elvenni a kedvünket az ünnepléstől, próbál minél jobban elszomorítani, azt sugallva minduntalan, hogy bizony ez a karácsony pocsék lesz, ne is reménykedj egy jó ünnepben.Próbál megvakítani, próbálja elterelni a figyelmünket a karácsonyi ünnepeltről és születésének jelentőségéről. Feltevődik bennem a kérdés hogy miért ünnepeltem eddig, és mi állt az ünneplésem középpontjában? Be kellett lássam, hogy a kántálás és a hangulati elemek fontosabbak voltak, mint Jézus Krisztus személye. A karácsonyból Jézus Krisztus születésének boldogsága kiszorult, de a karácsonyi énekek meg a karácsonyi hangulat ezt az űrt eddig kiválóan betöltötték. És ebben változnom kell. Az Úrnak nem az az akarata, hogy tönkretegye a karácsonyunkat, azzal, hogy néhány dolgot megvont tőlünk(amelyek eddig díszesebbé tették a karácsonyt). Szeretné, hogy rájöjjünk, hogy a karácsonyt nem a hangulati elemek teszik széppé és boldoggá, hanem a Megváltó földrejöttének tudata, az ő mégérzése a mi szívünkben. Szörnyű az a születésnap, ahol az ünnepeltről elfeledkeznek a vendégek, s csak azért vesznek részt az ünnepségen, hogy jól lakjanak, és hogy csak egymással beszélgethessenek. Valahogy ilyen lett a karácsony is, amelyben Jézus Krisztussal alig törődünk. És látnom kell, hogy eddig valóban igy volt. Vasárnap délután bizonyságot is tettem az elmondottak alapján és elhatároztam, hogy nem leszek elkeseredett, ha nem lesz kántálás, karácsonyfa, négyszólamú ének, hanem a megszületett Megváltó lesz a központban. A Sátán sajnos szavamon fogott, és mindent elkövetett, hogy ez ne így történjen.Próbált elszomorítani, elvenni a kedvemet, és néha meglankadtam. Valóban ez egy harc számomra. De mégis látnom kell azt, hogy én nem jutottam Annamária sorsára, aki a korházba került. És hálát kell adnom az Úrnak, hogy ez által is megmutatta az Ő kegyelmét, hogy megőrizett a betegségtől. (Annamária hamarosan kijöhet a korházból, hála az Úrnak, nem kapta el az új vírust). Idén valószínűleg meg kell elégednünk egy szerényebb karácsonnyal, kántálás, karácsonyfa, és egyébb hangulati elmek nélkül. Talán még létszámban is megfogyatkozunk. De ez még nem jelenti azt, hogy pocsék ünnepünk lesz, sőt, valószínűleg ez lesz minden idők legjobb karácsonya, egy külsőségektől mentes igazi karácsony.

Veszélyben a karácsony?- A kilátások

Lassan közeledik a karácsony ünnepe. Ahogy felidézem az utolsó két karácsony emlékeit, azt kell, hogy mondjam, azok voltak életem legszebb pillanatai. Gondolom nem csak nekem, hanem az egész ifinek, sőt az egész gyülekezetnek. Az Úr megáldott minket egészséggel, kedvvel, jól megszervezett alkalmakkal, és még sorolhatnám, hogy mi minden lehetett a mienk karácsonyra. Két évvel ezelőtt, sok év után, összeállott egy kántálócsoport, amellyel igyekeztünk meglátogatni minél több testvért a gyülekezetből, illetve hozzátartozókat, barátkozókat, és közölni velük az örömhírt énekek és egy aranymondás által. Nagyon áldott alkalmaink voltak.eljutottunk a körzet gyülekezeteibe, szinte teljes számmal, Kalányos Ervin testvér közbenjárásával, aki vállalta mindannyiunk szállítását. Jól megszervezett programunk volt.
2008 karácsonya még ennél is jobb volt. Ugyanolyan körülmények között, ugyanazzal az áldással, ismét alakult egy kántálócsoport, János Mónika testvérnő vezetésével. A tavalyi kántálásról részletes beszámolót olvashatnak régebbi bejegyzésekben. Megalakult a gyülekezet négyszólamú énekkara, Knott Ferenc testvér ( gyülekezetünk egyik orgonistája) vezetésével. Első énekünk a Békefejedelem volt a Gedeonita karénekesből, amelyet elénekeltünk itthon, Szörcsén és Tamásfalván, valamint Kézdivásárhelyen is. Egy eléggé aktív ünnepnek örülhettünk.
Eljött az idei év is, amely megpróbáltatásokkal kezdődött: Annamáriáék háza leégett, Feri teszvér eltörte a lábát, így sokáig nem ülhetett az orgonához, valamint az énekórák is elmaradtak, de egy kis idő elteltével újból helyreállott minden. Újból tapasztalhattuk az áldások gazdag folyóit. Az év végefelé közeledve is minden OKÉ-nak tűnt. Ám lassacskán kezdődtek a próbák. Fejér Éva testvérnő a korházba került a vérnyomása miatt. Az Úr segítségével már pénteken hazajöhetett. Múlt hét csütörtökén Mónika testvérnő is megbetegedett. A betegség a hangszálait érintette, nem tudott beszélgetni. Most már kezd javulni az állapota, de még fáj a torka. Pénteken reggel találkoztam Annamáriával is, aki egy kicsit betegnek érezte magát, közölte, hogy valószínűleg este nem jön ifire, mert minden csontja fáj. Hát valóban nem jött el, mivel édesanyjával együtt a korházba került. Manyi néni szívbetegsége miatt került a korházba, Annamária pedig magas lázzal. Tudomásom szerint Annamáriát még nem engedték ki, vért vettek tőle, mivel az orvosok a H1N1 vírusra gyanakdnak. Nem is látogathatjuk, hiszen a korháznak az a része karanténban van. Aki teheti, imádkozzon érte. Feri testvér is, akivel a múltkor hat karácsonyi éneket próbáltunk 4 szólamra, szintén lázas lett, így nem jöhetett énekórát tartani. Többen is meg vannak fázva közülünk. Valójában az ifjuságank még arra se volt ideje, hogy karácsonyi szolgálattal készüljön. Próbálunk még most megfelelő időt keresni az énekgyakorlásra, de mivel többen betegek, nem áll össze a teljes csoport. Napról-napra azt kell hogy lássuk, hogy ugyanazok a feltételek nem adatnak meg mint, az utóbbi két évben Miért? Hamarosan folytatjuk

Az év vége felé közeledve...

Néhány évvel ezelőtt, amikor elkeztük tartani az ifiórákat, sokan még tinik voltunk. Hat-hetedikes, vagy nyolcadikos tanulók, akik inkább gyermekek, mint fiatalok. Most pedig azt látom, hogy a tini-kategória kezd eltűnni, viszont vannak fiatalok, akik már kilencedikesek, vagy éppen végzősök, egyetemisták, és van olyan is, aki már a harmincat is súrolja. nem csak testben növekedtünk, hanem lélekben is. Az ifjuság túlnyomó többsége megtért fiatalokból áll. Van akik még nagyon frissek, és tanulást igényelnek, valamint segítséget, van olyan is aki már évek óta az Úr gyermeke, és sajnos akad olyan is, aki még nem fogadta el az Úr Jézust személyes megváltójának. Annak ellenére, hogy többségben megtértek vagyunk, mégis szembesülünk azzal, hogy az Úrnak változtatnia kell rajtunk. Elsősorban a viselkedés terén, hogy tudjunk mértéket tartani a viccelődésből, hogy ne a komolytalanság jellemezzen bennünket, másodsorban pedig ügyelnünk kell arra, hogy meggondoltalan szavakkal ne sértsük meg egymást, ugyanakkor arra is rávilágított az Úr, hogy egymást jobban el kell fogadjuk és szeressük. Csaba testvér pénteken felhívta a figyelmünket, arra hogy szeretnünk kell egymást, és egyetértésben kell élnünk, mert ki tudja, meddig leszünk még együtt. Sajnos nem vagyunk konfliktusoktól mentesek, de hála az Úrnak, hogy a problémát mindig sikerült a megfelelő módon rendezni.
Hála az Úrnak, hogy eljött a vakáció, így jut idő jobban áttekinteni ezt az évet. Ez egy áldott év volt, talán nem is volt még ilyen áldott évünk. Bebizonyítottuk azt, hogy nem csak tervezgetni, s halogatni tudunk, hanem megvalósítani is, egy fentről jövő segítség hozzájárulásával: Az augusztus elején elehettünk táborozni a Tábor melletti TELEIOS-házba. Még egyszer szeretnénk megköszönni Borzási Gyula testvérnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta ezt a kis házat. Egy kicsit arrébb is voltunk: Szovátán és Parajdon, valamint Udvarhelyen is, (ott még májusban is jártunk, a konferencián). Itthon is áldott alkalmaink voltak. Amit hiányolok az az, hogy az idősek látogatása idén nagyon elmaradt, valamint az , hogy nem sikerült még evangélizációs összejövetelt szerveznünk kizárólagosan fiataloknak. Reméljük még adódik rá lehetőség.
Ha az Úr megengedi, idén együtt szilveszeterezünk. Az utóbbi két évben a gyülekezettel ünnepeltünk, idén kértük a gyülekezettől, hogy tarthassuk külön. A nyáron még azt terveztük, hogy a szilvesztert ott tartjuk, ahol táboroztunk, de végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az most nem valósítható meg. Remélem, hogy ez az alkalom is olyan áldott lesz, mint a három évvel ezelőtti.