Beszéltem már anni minenről, ami lényegesen megváltoztathatná az ifjusági órák minőségét. DE sajnos rá kellett, hogy jöjjek arra, hogy minden előbbi felsorolt mellékes vagy nem kivitelezhető, hogyha egy bizonyos dolog hiányzik: a teljes odaszántság Krisztusnak. Valamennyi fiatalnak meg kell hallnia önmagának. De még emellett, fel kell vennie a Krisztus keresztjét is.
Ha nincs odaszántság Krisztus iránt, akkor az ifióra lehet egy fajta kultúrklub, vagy éppen szórakoztató show, vagy erkölcsös párkereső klub, stb. de nem lesz az istentisztelet helye.
Sajnos ezzel lesz a legtöbb harcunk. De minek akarunk mi még többet megtudni Krisztusról és az Ő akaratáról, he nem szánjuk magunkat teljesen oda neki?
Igen, vannak olyan alkalmak minden ifjuságban, ahol a megfáradott fiatalok odaszánják magukat Krisztusnak. Látszik az imájukon a teljes odaszánás vágya, de egy hét múlva ugyanolyan megalkuvásokkal térnek vissz ifiórára. Nem lehet akárhogy nekilátni az odaszánásnak sem. Nem jó elbizakodni és pillanatnyi érzésektől áthatva menni tovább, abban a hitben, hogy most már nem lesz semmi baj. Könnyen ellehet esni, mert nagyon ravasz a világ, és persze, mi is gyengék vagyunk.
Jó volna, hogy az odaszánó imák elhangzása után az ifjuság erősebb tagjai minden segitségüket felajánlanák a frissen döntést hozó fiataloknak, és nyomon követnék azok lelki fejlődését. Jó volna, hogyha a döntést hozó fiatalok gyakrabban találkoznának egymással, egymásért imádkoznának, megosztanák egymással tapasztalataikat. Jó volna ezután sem magunknak élni, hanem kinyilni egymás előtt.
Nem várhatunk semmilyen előremenetelt, ha nincs odaszánás az életünkben.
2010. december 16., csütörtök
2010. december 2., csütörtök
Milyen lehet az ideális ifjúság?2.rész
2. Ha egy ificsoporthoz tartozol, tudnod kell, hogy vannak kötelezetteségeid is. Igazán boldog lehetsz, ha egy ilyen csoporthoz tartozol. Bizony, sok áldásban részesülhetsz. Csupán csak füledet kell nagyra nyitsd, és máris árad az áldás az igén keresztül. Jó dolog kapni, igaz? De még annál is jobb szolgálni, és feladatot vállalni az ifin belül.
Kisebb ifjuságoknál nagyon könnyen meglátszik, ha valaki nem végzi a feladatát. Ilyenkor vannak, akik magukra kell vállalják a másik egyén feledatkörét, hogy ezen a területen az ifjusági óra ne szenvedjen kárt. Van olyan ifjuság is, ahol minden tevékenységet az ifivezető végez, a többiek pedig csak hallgatók, résztvevők, fogyasztók.
A mai társadalom egyre inkább fogyasztó-beállitottságú, és ez a beállitottság beszivárgott a gyülekezetekbe, megfertőzve sok közösségi légkört. Ma már kevesebb ember akar szolgálni. Jobb a kiszolgálás. És ez a jelenség főleg a szabadság éveiben bomtakozott ki. Amikor tilosak voltak az összejövetelek, akkor nagyobb szolgálati készség volt a testvérekben. Ma, amikor már mindent szabad, jobb szeretjük élvezni a magunk nyugalmát.
Nem csak felnőtt testvérek hibája ez, hanem fiataloké is. Sokat számit az otthoni keresztény nevelés is, de főleg az, hogy a fiatal mennyire jutott közel Krisztushoz. Ha valóban közel kerülünk Hozzá, akkor világossá válik előttünk, hogy akármennyire is jólesik a kiszolgálás, nekünk vállalnunk kell a szolgálatot egymás iránt, ez pedig valóban nem könnyű.
Jó volna nemcsak elméletileg megvizsgálni ezt a kérdést, hanem gyakorlatilag is. Mivel szolgálhat egy fiatal az ifiórán belül?
1. Imára való buzditással: Egy időben azt gyakoroltuk Kovásznán, hogy minden péntekre más-más fiatal készült buzditással. Volt aki alaposabban felkészült, volt készen megtalálta valahol a buzditás anyagát, de mindenképpen hasznosnak látszott az ilyen jellegű szolgálat. Nem tudom, hogy mostanában miképp gyakorolják ezt az otthoniak. Volt egy időszak, amikor ezt a gyakorlatot már nem folytattuk, mert állandóan megfeledkeztünk róla. Be jó lenne mindig ébernek és józannak lenni.
2.Bátoritással, bizonyságtétellel: Mindannyiunknak szüksége van bátoritásra, hogyha elcsüggedünk. Sokszor próbáljuk ezt elrejteni magunkban, de akármennyire is próbáljuk takargatni, meglátják a körülöttünk levők. Ilyenkor nagyon jól esik az embernek, ha valaki bátoritja őt. De még magának a bátoritónak is jól esik, hogy segithet a megfáradottnak. Sokszor van bennünk egy szégyenlősség, hogy vajon elfogadja a bátoritásomat, vagy vajon állok én úgy lelkileg, hogy bátorithatom őt. Ezek a kérdések könnyen jelentkezhetnek, de ügyelnünk kell, hogy ezek miatt ne akadályoztasson meg a bátoritás. Ha tudatában vagy annak, hogy valamit nem rendeztél az Úr előtt, járulj elébe és rendezd ügyedet. Nem érdemes az embernek marcangolnia magát, hogy miképpen is áll most. Ha valami súlyos, rendezni való dolog van az életében, az mindenképpen meglátszik. Ha bátoritanod kell, sohase gondolj arra, hogy miként fogadják!Végzed el a feladatodat, a többi már nem rajtad múlik!
3.Az is egyféle szolgálat, ha meghallgatod és felfigyelsz arra, amivel a társad készült.Hiszen ezzel értékeled az ő szolgálatát. Nagyon sok szolgálattevő megfárad, hogyha látja, hogy sokakat nem érdekli az, amivel készült. Hogyan értékeled azt, hogyha valaki igével bátorit téged? Érted teszi. Mivel foglalkozol, miközben az alkalom vezetője próbál hozzád szólni: vajon társaddal beszélgetsz? Ne lehet két felé figyelni.
4.Az is szolgálat, ha részt veszel az egyik fiatal által megszervezett szolgálatban. Már lassan egy éve, hogy Csaba testvér engem bizott meg, hogy szervezzem meg a február eleji szolgálatot. én úgy gondoltam, hogy előadhatnánk egy jelenetet, mely a bizonyságtevésről és a Krisztus iránti hűségről szólna. Eleinte mindenki benne volt. Ahogy teltek múltak az alkalmak, többször is átvettük a jelenetet. Egy alkalommal lelkipásztor testvérünknek hamarabb távoznia kellett, igy a próbában magunkra maradtunk. Igy sajnos a fegyelem egy kicsit felhigult. Többször is abba kellett hagyjuk a próbát, mert valamilyen baki miatt elnettük magunkat. Később azt történt, hogy az egyik fontos szereplő megúnta a próbát, és félrevonult az mp4-sével, hogy zenét hallgasson. Akkor már betelt a pohár- szépen elköszöntem a többiektől és mentem haza. Egyebként még aznap este kaptam egy üzenetet az illetőtől:,,Csak annyit hogy bocs. Ja és nem szerepelek." Ilyenkor úgymond szent harag szokott költözni a szivembe. Kicsit eletekintettem attól, hogy az illető még a tinédzser éveiben jár, amikor nagyon nehéz stabilnak maradni, de úgy gondoltam, hogy ez azért mégis túlzás. Vasárnap mégis megtörtént a békekötés. Ennek ellenére a jelenetet nem adtuk elé. Jobb is volt igy. Mi a tanulság? Részemről az, hogy a megszervezett szolgálat ne teher legyen a fiatalok számára. Viszont ha valamit megigérsz, azt teljesitsed, és ne add fel csak azért, mert pillantnyilag máshoz van kedved.
(Folytatódik)
Zágoni János
Kisebb ifjuságoknál nagyon könnyen meglátszik, ha valaki nem végzi a feladatát. Ilyenkor vannak, akik magukra kell vállalják a másik egyén feledatkörét, hogy ezen a területen az ifjusági óra ne szenvedjen kárt. Van olyan ifjuság is, ahol minden tevékenységet az ifivezető végez, a többiek pedig csak hallgatók, résztvevők, fogyasztók.
A mai társadalom egyre inkább fogyasztó-beállitottságú, és ez a beállitottság beszivárgott a gyülekezetekbe, megfertőzve sok közösségi légkört. Ma már kevesebb ember akar szolgálni. Jobb a kiszolgálás. És ez a jelenség főleg a szabadság éveiben bomtakozott ki. Amikor tilosak voltak az összejövetelek, akkor nagyobb szolgálati készség volt a testvérekben. Ma, amikor már mindent szabad, jobb szeretjük élvezni a magunk nyugalmát.
Nem csak felnőtt testvérek hibája ez, hanem fiataloké is. Sokat számit az otthoni keresztény nevelés is, de főleg az, hogy a fiatal mennyire jutott közel Krisztushoz. Ha valóban közel kerülünk Hozzá, akkor világossá válik előttünk, hogy akármennyire is jólesik a kiszolgálás, nekünk vállalnunk kell a szolgálatot egymás iránt, ez pedig valóban nem könnyű.
Jó volna nemcsak elméletileg megvizsgálni ezt a kérdést, hanem gyakorlatilag is. Mivel szolgálhat egy fiatal az ifiórán belül?
1. Imára való buzditással: Egy időben azt gyakoroltuk Kovásznán, hogy minden péntekre más-más fiatal készült buzditással. Volt aki alaposabban felkészült, volt készen megtalálta valahol a buzditás anyagát, de mindenképpen hasznosnak látszott az ilyen jellegű szolgálat. Nem tudom, hogy mostanában miképp gyakorolják ezt az otthoniak. Volt egy időszak, amikor ezt a gyakorlatot már nem folytattuk, mert állandóan megfeledkeztünk róla. Be jó lenne mindig ébernek és józannak lenni.
2.Bátoritással, bizonyságtétellel: Mindannyiunknak szüksége van bátoritásra, hogyha elcsüggedünk. Sokszor próbáljuk ezt elrejteni magunkban, de akármennyire is próbáljuk takargatni, meglátják a körülöttünk levők. Ilyenkor nagyon jól esik az embernek, ha valaki bátoritja őt. De még magának a bátoritónak is jól esik, hogy segithet a megfáradottnak. Sokszor van bennünk egy szégyenlősség, hogy vajon elfogadja a bátoritásomat, vagy vajon állok én úgy lelkileg, hogy bátorithatom őt. Ezek a kérdések könnyen jelentkezhetnek, de ügyelnünk kell, hogy ezek miatt ne akadályoztasson meg a bátoritás. Ha tudatában vagy annak, hogy valamit nem rendeztél az Úr előtt, járulj elébe és rendezd ügyedet. Nem érdemes az embernek marcangolnia magát, hogy miképpen is áll most. Ha valami súlyos, rendezni való dolog van az életében, az mindenképpen meglátszik. Ha bátoritanod kell, sohase gondolj arra, hogy miként fogadják!Végzed el a feladatodat, a többi már nem rajtad múlik!
3.Az is egyféle szolgálat, ha meghallgatod és felfigyelsz arra, amivel a társad készült.Hiszen ezzel értékeled az ő szolgálatát. Nagyon sok szolgálattevő megfárad, hogyha látja, hogy sokakat nem érdekli az, amivel készült. Hogyan értékeled azt, hogyha valaki igével bátorit téged? Érted teszi. Mivel foglalkozol, miközben az alkalom vezetője próbál hozzád szólni: vajon társaddal beszélgetsz? Ne lehet két felé figyelni.
4.Az is szolgálat, ha részt veszel az egyik fiatal által megszervezett szolgálatban. Már lassan egy éve, hogy Csaba testvér engem bizott meg, hogy szervezzem meg a február eleji szolgálatot. én úgy gondoltam, hogy előadhatnánk egy jelenetet, mely a bizonyságtevésről és a Krisztus iránti hűségről szólna. Eleinte mindenki benne volt. Ahogy teltek múltak az alkalmak, többször is átvettük a jelenetet. Egy alkalommal lelkipásztor testvérünknek hamarabb távoznia kellett, igy a próbában magunkra maradtunk. Igy sajnos a fegyelem egy kicsit felhigult. Többször is abba kellett hagyjuk a próbát, mert valamilyen baki miatt elnettük magunkat. Később azt történt, hogy az egyik fontos szereplő megúnta a próbát, és félrevonult az mp4-sével, hogy zenét hallgasson. Akkor már betelt a pohár- szépen elköszöntem a többiektől és mentem haza. Egyebként még aznap este kaptam egy üzenetet az illetőtől:,,Csak annyit hogy bocs. Ja és nem szerepelek." Ilyenkor úgymond szent harag szokott költözni a szivembe. Kicsit eletekintettem attól, hogy az illető még a tinédzser éveiben jár, amikor nagyon nehéz stabilnak maradni, de úgy gondoltam, hogy ez azért mégis túlzás. Vasárnap mégis megtörtént a békekötés. Ennek ellenére a jelenetet nem adtuk elé. Jobb is volt igy. Mi a tanulság? Részemről az, hogy a megszervezett szolgálat ne teher legyen a fiatalok számára. Viszont ha valamit megigérsz, azt teljesitsed, és ne add fel csak azért, mert pillantnyilag máshoz van kedved.
(Folytatódik)
Zágoni János
Milyen lehet az ideális ifjúság?1.rész
Isten kegyelméből, a múlt hétvégén hazalátogathattam Kovásznára. Mivel már rég nem voltam ifjúsági órán az otthoniakkal, márv vártam a szombat délutánt. Sajnos nem voltunk jelen teljes létszámban. Egyesek nem értek haza, és volt olyan személy is, akinek épp más tennivalója akadt. Igy a szokásosnál kevesebben gyúltünk össze. Sokkal többen voltunk az októberi látogatásom alkalmával.
Már jó ideje, hogy a marosvásárhelyi ifi alkalmait látogatom. Hiányzanak az otthoniak, jó volna azt is látni, hogy miként haladnak előre. Nagy meglepetés számomra az, hogy most a blogot javarészt ők szerkesztik.Ez egy lehetőség arra, hogy még inkább növekedjen bennünk a közösségtudat, az Istennek való odaszántság, valamint az egymás épitésének vágya.
Mig látom a keresztény ifjuságokat, felteszem a kérdést, hogy milyen kell legen egy minden szempontból megfelő ifjuság? Mig a kérdésre való feleleten elmélkedek, eszembe jut, hogy melyek azok a hiányosságok, veszélyek, negativ tényezők, amelyek tönktretehetnek egy ifjusági alkalmat. Szeretném, ha az eddig tapasztaltak alapján bemutathatnám néhány meglátásomat az ifjuságokkal kapcsolatban.
1. Fontos tudni azt, hogy miért járunk ifjusági órára. Okkal és céllal kell odamenjünk. Ha ez a két tényező nem meghatározott, értelmetlen az alkalom látogatása. Nem szoltunk csak úgy elmenni valahova, vagy csak azért, hogy ott legyünk. Lehet, hogy ez még sokunkban nem tisztult le.
Fontos tudni, hogy az ok és a cél mennyire Isten szerinti. Hallottam én már olyat, hogy hivő fiuk csak azért járnak ifjusági órákra, hogy lányokkal találkozhassanak. Vannak olyanok, akik jól érzik magukat az alkalmakon. Egyesek csak tartozni akarnak valahová, vagy éppen kiváncsiságból mennek el. Vajon ezek közül melyik Isten szerinti? Ki megy azért ifjuságira, mert szüksége van az Úr és fiatal testvérei jelenlétére? Talán akadnak olvasóim között olyanok is, akiket felbosszant az üzenetem. Én nem látom helyesnek, hogy csak lányok miatt, vagy a másik nem esetében a fiuk miatt menjünk ifjusági órára. Nem szeretnék mélyen ebbe a témába avatkozni, mert még éretlen vagyok hozzá, inkább szeretném azt üzenni, hogy ,, minden féltett kincsnél jobban őrizd a szivedet".
Ne csupán a jó légkör miatt járjunk ifiórára. a fiatalok nagy része rendelkezik humorérzékkel, és egy jóizű vicc, egy poén képes derűt csalni az egész ifjuság arcára. De jó ezt mértékletesen gyakorolni. Tapasztaltam, hogy olyan alkalmakon, ahol inkább az egymás nevettetése áll a központban, jól érzi magát ugyan az ember, de az ige félretevődik, a témától pedig olyan messzire kerülünk, hogy onnan már nehéz visszakanyarodni a központi gondolathoz. Vannak olyan alkalmak, ahol az ifivezetők valóságos show-t tartanak. Nagy népszerűségnekm örvenjdenek, akárcsak alkalmaik. De kinek kell egy olyan alkalmon, ahol a fiatalok bűnüket bánva, összetörve, sirva jönnek Isten elé kegyelemért? Nem inkább a szentségről kellene szóljon az ifjusági óra, mint a jókedvről. Az az igazi jókedv, amely a bűnből való felszabadulás után tapasztalható. nem lesz ott szükség semmilyen ,,jókedv-csinálóra".
Jó dolog az ifihez tartozni, de annál jobb ha valaki Krisztushoz tartozik, bár ez nem mindig a nevetésről szól. Jó dolog, ha valaki kiváncsiságból látogatja az ifialkalmakat,de annál jobb, ha inkább az teszi kiváncsivá: hogy élhetne még jobban Isten akarata szerint.
Zágoni János
Már jó ideje, hogy a marosvásárhelyi ifi alkalmait látogatom. Hiányzanak az otthoniak, jó volna azt is látni, hogy miként haladnak előre. Nagy meglepetés számomra az, hogy most a blogot javarészt ők szerkesztik.Ez egy lehetőség arra, hogy még inkább növekedjen bennünk a közösségtudat, az Istennek való odaszántság, valamint az egymás épitésének vágya.
Mig látom a keresztény ifjuságokat, felteszem a kérdést, hogy milyen kell legen egy minden szempontból megfelő ifjuság? Mig a kérdésre való feleleten elmélkedek, eszembe jut, hogy melyek azok a hiányosságok, veszélyek, negativ tényezők, amelyek tönktretehetnek egy ifjusági alkalmat. Szeretném, ha az eddig tapasztaltak alapján bemutathatnám néhány meglátásomat az ifjuságokkal kapcsolatban.
1. Fontos tudni azt, hogy miért járunk ifjusági órára. Okkal és céllal kell odamenjünk. Ha ez a két tényező nem meghatározott, értelmetlen az alkalom látogatása. Nem szoltunk csak úgy elmenni valahova, vagy csak azért, hogy ott legyünk. Lehet, hogy ez még sokunkban nem tisztult le.
Fontos tudni, hogy az ok és a cél mennyire Isten szerinti. Hallottam én már olyat, hogy hivő fiuk csak azért járnak ifjusági órákra, hogy lányokkal találkozhassanak. Vannak olyanok, akik jól érzik magukat az alkalmakon. Egyesek csak tartozni akarnak valahová, vagy éppen kiváncsiságból mennek el. Vajon ezek közül melyik Isten szerinti? Ki megy azért ifjuságira, mert szüksége van az Úr és fiatal testvérei jelenlétére? Talán akadnak olvasóim között olyanok is, akiket felbosszant az üzenetem. Én nem látom helyesnek, hogy csak lányok miatt, vagy a másik nem esetében a fiuk miatt menjünk ifjusági órára. Nem szeretnék mélyen ebbe a témába avatkozni, mert még éretlen vagyok hozzá, inkább szeretném azt üzenni, hogy ,, minden féltett kincsnél jobban őrizd a szivedet".
Ne csupán a jó légkör miatt járjunk ifiórára. a fiatalok nagy része rendelkezik humorérzékkel, és egy jóizű vicc, egy poén képes derűt csalni az egész ifjuság arcára. De jó ezt mértékletesen gyakorolni. Tapasztaltam, hogy olyan alkalmakon, ahol inkább az egymás nevettetése áll a központban, jól érzi magát ugyan az ember, de az ige félretevődik, a témától pedig olyan messzire kerülünk, hogy onnan már nehéz visszakanyarodni a központi gondolathoz. Vannak olyan alkalmak, ahol az ifivezetők valóságos show-t tartanak. Nagy népszerűségnekm örvenjdenek, akárcsak alkalmaik. De kinek kell egy olyan alkalmon, ahol a fiatalok bűnüket bánva, összetörve, sirva jönnek Isten elé kegyelemért? Nem inkább a szentségről kellene szóljon az ifjusági óra, mint a jókedvről. Az az igazi jókedv, amely a bűnből való felszabadulás után tapasztalható. nem lesz ott szükség semmilyen ,,jókedv-csinálóra".
Jó dolog az ifihez tartozni, de annál jobb ha valaki Krisztushoz tartozik, bár ez nem mindig a nevetésről szól. Jó dolog, ha valaki kiváncsiságból látogatja az ifialkalmakat,de annál jobb, ha inkább az teszi kiváncsivá: hogy élhetne még jobban Isten akarata szerint.
Zágoni János
2010. november 30., kedd
Végtelen Adventek
VÉGTELEN ADVENTEK
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...
Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját...
És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.
Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige
Alázatosan jött le szolgálni ide.
S végigjárta minden lépését az útnak...
A próféciák is mind-mind ide futnak -
- De itt van kezdete már a másik útnak.
Később megértették, s szerte a világon,
Évente új várás indul, új karácsony.
Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,
Indulunk ismét a köznapok elébe...
A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,
De aki megérti Isten Golgotáját,
Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''
Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!
És amikor zsendül a fügefa virág:
A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!
Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,
Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.
Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn;
Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!
(R. Lukátsi Vilma: Végtelen Adventek)
Fejér Salomé
Fejér Salomé
Kitartás - Célbajutás
Sok mélységet éltem már meg az életemben, főleg a megtérésem utáni időszakban, de mindig kiemelt Atyám abból az állapotból. Úgy látom, hogy Isten a hívő ember életébe megenged nehéz helyzeteket, mivel célja van velük reánk nézve. Ha kitartunk ezekben a helyzetekben az Úr újabb áldásokkal lep meg a mi vigasztalásunkra.
Ahogy mindinkább közelebb jutunk Istenünkhöz, a mi ellenségünk, a gonosz sem marad tétlen és a "próba -mélységeket" úgy próbálja bemutatni és velünk elhitetni, mint amelyekből nincs kiút. Emellett reménytelenségbe próbál hajszolni, negatív gondolatokat, érzéseket felhasználva, mint ahogy tapasztaltam az elmúlt években. Azonban valami újat is tanultam az utóbbi brassói "mini" ifjúsági konferencián. Amikor mindent másként látok, vagy érzek (negatív értelemben) akkor is annak ellenkezőjét tegyem, és olyan jó, megnyugtató az a tudat, hogy mégis van tovább. Ebben szeretnék kitartani, mivel a prédikációkból azt hallottam, hogy a mélységben is átvezet az Úr. Megengedi ugyan a nehézségeket, hogy belekerüljünk, de annál nagyobb áldást fogunk átélni, ha minél inkább ragaszkodunk Hozzá. Ezzel a tudattal kívánok előre menni félre téve minden akadályt, és megkörnyékező bűnt.
Kik olvassátok eme bizonyságtételt kívánom, sőt biztatom arra, hogy tartsatok ki a "keskeny" úton, alárendelve szíveteket Isten Lelkének. Hadd éljünk Urunknak tetsző életet. Akik pedig még nem fogadtátok el az Úr Jézus Krisztust személyes megváltótoknak és uratoknak, kívánom, hogy tegyétek meg mihamarabb.
Isten legyen kegyelmes és irgalmas továbbra is mindannyiunkhoz.
Ahogy mindinkább közelebb jutunk Istenünkhöz, a mi ellenségünk, a gonosz sem marad tétlen és a "próba -mélységeket" úgy próbálja bemutatni és velünk elhitetni, mint amelyekből nincs kiút. Emellett reménytelenségbe próbál hajszolni, negatív gondolatokat, érzéseket felhasználva, mint ahogy tapasztaltam az elmúlt években. Azonban valami újat is tanultam az utóbbi brassói "mini" ifjúsági konferencián. Amikor mindent másként látok, vagy érzek (negatív értelemben) akkor is annak ellenkezőjét tegyem, és olyan jó, megnyugtató az a tudat, hogy mégis van tovább. Ebben szeretnék kitartani, mivel a prédikációkból azt hallottam, hogy a mélységben is átvezet az Úr. Megengedi ugyan a nehézségeket, hogy belekerüljünk, de annál nagyobb áldást fogunk átélni, ha minél inkább ragaszkodunk Hozzá. Ezzel a tudattal kívánok előre menni félre téve minden akadályt, és megkörnyékező bűnt.
Kik olvassátok eme bizonyságtételt kívánom, sőt biztatom arra, hogy tartsatok ki a "keskeny" úton, alárendelve szíveteket Isten Lelkének. Hadd éljünk Urunknak tetsző életet. Akik pedig még nem fogadtátok el az Úr Jézus Krisztust személyes megváltótoknak és uratoknak, kívánom, hogy tegyétek meg mihamarabb.
Isten legyen kegyelmes és irgalmas továbbra is mindannyiunkhoz.
Szakács Annamária
2010. november 22., hétfő
Az idő közel van
 |
| Jelenlevők |
Mostanában szombatonként tartjuk az ifjúsági órákat házanként. Azért döntöttünk így, mert szeretnénk ezzel is spórolni a gyülekezetünk számára. Így legalább nem kell befűtenünk az épületbe, és nem megy addig sem a gázóra. Emellett bensőségesebbek is a közösségi alkalmaink.
Szóval, most szombaton is találkoztunk 17 órai kezdettel. Két témáról beszélgettünk. Először az Ifjúsági vezetőség választásáról, és a jelöltekről. Ezután pedig a Jelenések könyvének a tanulmányozásához fogtunk. Az 1:1-3 versei alapján beszélgettünk bevezetésként a Jelenések könyvéről. Három fontos igazságot tanultunk meg.
- Jelenések könyve - Krisztus beszéde 1.
- Boldog az aki olvassa, hallgatja és megtartja (alkalmazza) a könyveben leírt és megértett igazságokat 2v.
- Az idő közel van
Ezekről az igazságokról beszélgetve eldöntöttük, hogy az elkövetkező két héten belül mindenki elolvassa a Jelenések könyvét. Reméljük, hogy ez sikerülni fog. Az Úr közel!
2010. szeptember 19., vasárnap
Augusztus 23, hétfő
Szép, napos reggelre ébredtünk a Teleios-házban. Kb.8 óra lehetett, amikor Csaba testvér elugrott Szentegyházára, hogy a kenyeret és más apró dolgokat beszerezhesse. Időközben megérkezett Borzási testvér az asztallal és a két paddal. Most már nem kellett szoronganunk egy asztalnál.most mindkét asztalhoz 8 személy ülhetett. Közben Mónika testvérnő tevékenykedett a konyhán. A reggelikészités feladatának nagy része reá hárult.Mindig akadt segitőtársa, aki elrendezte a tányérokat és az evőeszközöket az asztalon. Mások közben ébredeztek, vagy éppen előkészitették magukat az új napra.
9-kor mindannyian asztalhoz ülhettünk. Miután hálás szivvel elfogyasztottuk a reggelit, kaptunk egy kis szabadidőt.Ez idő alatt lehetett beszélgetni, csendességet tartani. 10 órakor újból az asztal köré ültünk. Énekeltünk, majd imával keztük meg az alkalmat. ezt követően, még mielőtt neki láttunk volna az igetanulmányozásnak,Csaba testvér lehetőséget adott nekem(Z.János), hogy olvassam el azt az igerészt, amit aznap reggel olvastam. Ahábról szólt, aki a próféták kijelentési alapján akarta megtudni, hogy mire számithat a harcban. Ezt követte a délelőtti igetanulmányunk. A Róma 1:1-17 alapján Pál jellemét tanulmányozhattuk, 4-es csoportokban. Minden csoport kapott egy feladatlapot, mely többek közt a következő kérdéseket tartalmazta:Minek nevezi magát Pál apostol, az igerész alapján soroljuk fel néhány tulajdonságát,
stb.A csoportok más-más helyekre vonultak, mig válaszoltak a feladatlap kérdéseire. 20 perc múlva visszatértünk, és elemeztük a válaszainkat. Már kb. 1 óra felé lehetett, amikor befejeztük az alkalmat.Csaba testvér emlékeztetett minket, hogy ebéd után megyünk a strandra. Közben főtt a húsleves a konyhán, amelyet kb. 30 perc múlva elfogyaszthattunk.Ezt követően elfogyasztottuk a krumplipürét is. Ezután jöhetett a desszert: különféle sütik.
A jóizű ebéd után mindenki dönthetett akarata szerint, hogy inkább jön-e úszni vagy nem. 4-en úgy döntöttek, hogy inkább maradnak. Igy 12-en keltünk útra. hála az Úrnak, mivel csapatoslag mentünk, fejenként 5 lej belépőt kellett csak fizessünk. Nemsokára már a vizben voltunk, önként vagy önkéntelenül, ugyanis Rebeka t megtréfálta Nimródot: belelökte a vizbe. Eleinte jéghidegnek tűnt a viz, aztán annyira megszoktuk, hogy alig akartunk kijönni. Miután kijöttünk a vizből, lángost és fagyit ettünk. Még adódott egy kis idő a szórakozásra, aztán kellett hazamenjünk, mert Mónika 7-re várt minket a vacsorával. Akik otthon maradtak, azoknak is áldott alkalmuk volt, hiszen együtt beszélgethettek és imádkozhattak.
A vacsora után egy kis szabadidőnk is adódott, igy lementünk röpizni a Táborba. Én és Sámuel csak szemlélők voltunk. Beszélgettünk lelki dolgokról, többek közt arról, hogy milyen állapotban van Kovászna. Sokan viccesnek találják a városunkban, hogyha okkult dolgokkal foglalkoznak, s nem látják, hogy ezek lelkileg megkötözik őket. Imádkoznunk kell a városért, hogy a megkleményedett szivek törjenek össze, és térjenek meg az Úrhoz.
A röplabdázás után hazatértünk és megtartottuk esti áhitatunkat. Elolvastuk az előirt igéket, és a magyarázatot, majd beszélgettünk egy keveset az elhivatásról, és más feltevődő kérdésekről.Ezt követően imádkoztunk.
9-kor mindannyian asztalhoz ülhettünk. Miután hálás szivvel elfogyasztottuk a reggelit, kaptunk egy kis szabadidőt.Ez idő alatt lehetett beszélgetni, csendességet tartani. 10 órakor újból az asztal köré ültünk. Énekeltünk, majd imával keztük meg az alkalmat. ezt követően, még mielőtt neki láttunk volna az igetanulmányozásnak,Csaba testvér lehetőséget adott nekem(Z.János), hogy olvassam el azt az igerészt, amit aznap reggel olvastam. Ahábról szólt, aki a próféták kijelentési alapján akarta megtudni, hogy mire számithat a harcban. Ezt követte a délelőtti igetanulmányunk. A Róma 1:1-17 alapján Pál jellemét tanulmányozhattuk, 4-es csoportokban. Minden csoport kapott egy feladatlapot, mely többek közt a következő kérdéseket tartalmazta:Minek nevezi magát Pál apostol, az igerész alapján soroljuk fel néhány tulajdonságát,
stb.A csoportok más-más helyekre vonultak, mig válaszoltak a feladatlap kérdéseire. 20 perc múlva visszatértünk, és elemeztük a válaszainkat. Már kb. 1 óra felé lehetett, amikor befejeztük az alkalmat.Csaba testvér emlékeztetett minket, hogy ebéd után megyünk a strandra. Közben főtt a húsleves a konyhán, amelyet kb. 30 perc múlva elfogyaszthattunk.Ezt követően elfogyasztottuk a krumplipürét is. Ezután jöhetett a desszert: különféle sütik.
A jóizű ebéd után mindenki dönthetett akarata szerint, hogy inkább jön-e úszni vagy nem. 4-en úgy döntöttek, hogy inkább maradnak. Igy 12-en keltünk útra. hála az Úrnak, mivel csapatoslag mentünk, fejenként 5 lej belépőt kellett csak fizessünk. Nemsokára már a vizben voltunk, önként vagy önkéntelenül, ugyanis Rebeka t megtréfálta Nimródot: belelökte a vizbe. Eleinte jéghidegnek tűnt a viz, aztán annyira megszoktuk, hogy alig akartunk kijönni. Miután kijöttünk a vizből, lángost és fagyit ettünk. Még adódott egy kis idő a szórakozásra, aztán kellett hazamenjünk, mert Mónika 7-re várt minket a vacsorával. Akik otthon maradtak, azoknak is áldott alkalmuk volt, hiszen együtt beszélgethettek és imádkozhattak.
A vacsora után egy kis szabadidőnk is adódott, igy lementünk röpizni a Táborba. Én és Sámuel csak szemlélők voltunk. Beszélgettünk lelki dolgokról, többek közt arról, hogy milyen állapotban van Kovászna. Sokan viccesnek találják a városunkban, hogyha okkult dolgokkal foglalkoznak, s nem látják, hogy ezek lelkileg megkötözik őket. Imádkoznunk kell a városért, hogy a megkleményedett szivek törjenek össze, és térjenek meg az Úrhoz.
A röplabdázás után hazatértünk és megtartottuk esti áhitatunkat. Elolvastuk az előirt igéket, és a magyarázatot, majd beszélgettünk egy keveset az elhivatásról, és más feltevődő kérdésekről.Ezt követően imádkoztunk.
2010. augusztus 27., péntek
Vasárnap, augusztus 22.
Akárcsak tavaly, az idén is megszerveztük a kovásznai ifjuság táborozását. Vasárnap délután 3- kor indultunk az imaháztól. Első uticélunk a tamásfalvi gyülekezet volt, ahol áldott alkalmunk volt. három autóval keltünk útra, 16 személlyel. (Nem szeretnénk senkit se megtéveszteni a létszámot illetően. Nincs 16 fiatal Kovásznán-bár igy lenne- csupán 7 személy képviselte az ificsoportunkat, jöttek még 11-12 éves vasárnapi iskolások is, lelkipásztorunk családja, valamint 3 hivő fiatal Brassóból: Sámuel, Ábel és Ruben).
Kb. 5 óra felé keltünk útra három teli autóval. István autójának az alja majdnem a földet érte a sok csomagtól. Ennek ellenére mégis, hittel útra keltünk. Egyik autóval vissza is kellett fordulnunk, mivel a savanyúságot az imaháznál felejtettük.De még jó, hogy Mónika testvérnő rákérdezett, hogy elhoztuk-e, mert hiányoltuk volna az ecetes uborkát.
Kb. 30 perccel később megálltunk a kézdivásárhelyi Penny marketnél, hogy a még szükséges dolgokat megvásárolhassuk. Bevásárlás után folytattuk utunkat, mig elértük a Teleios-házat, ahol tavaly is gyönyörú elményekben lehetett részünk. Már 7 óra el volt múlva, mire megérkeztünk. A megérkezést a kipakkolás és a szobákban való elhelyezkedés követte. Mivel a tavalyhoz képest 5-tel többen jöttünk, felhasználtuk a padlásszobát valamint a földszinti hálószobát is. Tavaly csak a négy emeleti szobát használtuk fel. A négyágyas szobát a leányok kapták: Annamária, Salomé, Rebeka és Bernadett. Egy másik szobába a két Sámuel került, a mellete levőbe én ( Zágoni János) és Jónathán kerültünk.Csaba testvér és felesége is az egyik emeleti szobát foglalták el. István és még két brassói fiú, Ruben és Ábel a földszinti szobát foglalták el. A padlásszobát Péter, Norbi és Nimród foglalták el.
Ezt követően a vacsora következett. Próbátunk úgy ülni az asztalhoz, hogy elférhessünk, án ennek ellenére még is szükségét láttuk egy másik asztalnak. Meglátogatott minket Borzási Gyula testvér is a táborból, aki hozott magával néhány villanykörtét és törülközőt is. Szeretettel köszöntött bennünket, s érdeklődött a szükségeink felől. Látta ő is, hogy szükségünk van egy asztalra, igy másnap reggel hozott egyet és még két padot.
A vacsora után esti áhitatot tartottunk.A Zsid 2:1-4-et olvastuk fel közösen. A felolvasott igék alapján arról beszélhettünk, hogy mennyire vagyunk éberek az Úr útján? Feltevődött az a kérdés is, hogy miként várjuk az Úr Jézus visszajövetelét. Mindannyian be kellett látnunk, hogy az nap még eszünkbe se jutott, hogy Ő visszajöhet. Az áhitot ima követte, ami után egyesek aludni tértek, mások filmet nézni, vagy játszani, beszélgetni. Néhányan tovább énekeltünk. Mivel az volt az első éjszakánk, fel voltunk rá készülve, hogy nem nagyon fogunk aludni. Mindannyian az új napot vártuk.
Kb. 5 óra felé keltünk útra három teli autóval. István autójának az alja majdnem a földet érte a sok csomagtól. Ennek ellenére mégis, hittel útra keltünk. Egyik autóval vissza is kellett fordulnunk, mivel a savanyúságot az imaháznál felejtettük.De még jó, hogy Mónika testvérnő rákérdezett, hogy elhoztuk-e, mert hiányoltuk volna az ecetes uborkát.
Kb. 30 perccel később megálltunk a kézdivásárhelyi Penny marketnél, hogy a még szükséges dolgokat megvásárolhassuk. Bevásárlás után folytattuk utunkat, mig elértük a Teleios-házat, ahol tavaly is gyönyörú elményekben lehetett részünk. Már 7 óra el volt múlva, mire megérkeztünk. A megérkezést a kipakkolás és a szobákban való elhelyezkedés követte. Mivel a tavalyhoz képest 5-tel többen jöttünk, felhasználtuk a padlásszobát valamint a földszinti hálószobát is. Tavaly csak a négy emeleti szobát használtuk fel. A négyágyas szobát a leányok kapták: Annamária, Salomé, Rebeka és Bernadett. Egy másik szobába a két Sámuel került, a mellete levőbe én ( Zágoni János) és Jónathán kerültünk.Csaba testvér és felesége is az egyik emeleti szobát foglalták el. István és még két brassói fiú, Ruben és Ábel a földszinti szobát foglalták el. A padlásszobát Péter, Norbi és Nimród foglalták el.
Ezt követően a vacsora következett. Próbátunk úgy ülni az asztalhoz, hogy elférhessünk, án ennek ellenére még is szükségét láttuk egy másik asztalnak. Meglátogatott minket Borzási Gyula testvér is a táborból, aki hozott magával néhány villanykörtét és törülközőt is. Szeretettel köszöntött bennünket, s érdeklődött a szükségeink felől. Látta ő is, hogy szükségünk van egy asztalra, igy másnap reggel hozott egyet és még két padot.
A vacsora után esti áhitatot tartottunk.A Zsid 2:1-4-et olvastuk fel közösen. A felolvasott igék alapján arról beszélhettünk, hogy mennyire vagyunk éberek az Úr útján? Feltevődött az a kérdés is, hogy miként várjuk az Úr Jézus visszajövetelét. Mindannyian be kellett látnunk, hogy az nap még eszünkbe se jutott, hogy Ő visszajöhet. Az áhitot ima követte, ami után egyesek aludni tértek, mások filmet nézni, vagy játszani, beszélgetni. Néhányan tovább énekeltünk. Mivel az volt az első éjszakánk, fel voltunk rá készülve, hogy nem nagyon fogunk aludni. Mindannyian az új napot vártuk.
Táborozás
Kb. 1 órája érkeztünk haza ötnapos táborozásunkból. Aki esetleg figyelmesebb volt, az észrevehetett néhány bejegyzést a lelkipásztorunk blogján is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lesz részletes bemutatás az ifi blogján. Szeretnénk hogy az esetleg még homályban maradt részletek, amelyek nem jelentek meg a Csaba testvér blogján, napfényre derülnének. Igy a következő bejegyzések célja, hogy minél pontosabb képet mutathassunk be a táborozásunkról.
2010. március 4., csütörtök
Tervezgetések után...
Januárban rengeteget tervezgettünk. Jó volt beszélni a megvalósítandó célokról. Az ember már-már reménykedik, hogy megvalósíthatja. Viszont semmi se valósítható meg simán, küzdelem nélkül.
Amint már említettem, egy jelenetet írtam, amit szerettem volna, hogy előadjunk az ifjusággal. Eleinte mindenkinek tetszett az ötlet, a szöveg is. Viszont nem mindenki kapta azt a szerepet, amelyiket szeretett volna játszani, éppen ezért a hozáállás sem volta megfelelő. Mivel láttam, hogy nem úgy mennek a próbák, ahogy kellene menjenek, azt mondtam: kész, én ennek a szervezésével többet nem foglalkozom. Gondolatban támadott a Sátán, hogy az ifjuság ilyen, meg olyan, mert nem képes egy szöveget megtanulni, épp ezért ne is foglalkozz velük. Az az igazság, hogy egy kicsit hagytam magam befolyásolni az önsajnálat irányába. Úgy láttam, hogy hogy megromlott az ifjusággal való kapcsolatom is. Nem éreztem jól magam azon a hétvégén. Mégis vasárnap megenyhülhettem, mert az Úr elé vittem ezt az ügyemet, megbékéltem a többiekkel. Csaba testvér buzdított minket arra, hogy menjünk el vele Udvarhelyre a következő hét péntekén, ám ennek feltétele a jól megszervezett szolgálat volt.Aznap, vasárnap este csak ötön maradtunk próbálni. A következő próbát csütörtökre terveztük, ám a hozállásunk itt sem volt megfelelő, ezt látva lelkipásztorunk azt ajánlotta, hogy maradjunk itthon. Erre egy kicsit ujból csalódni kezdtem, a Sátán ugyanazzal a csapdával próbálkozott, mint egy héttel azelőtt. Ám elhatároztam hogy másnap az ifjuság egységéről fogok beszélni a fiataloknak, hiszen egy test vagyunk. Úgy gondolom, ennek a témának a megbeszélésével kissé javult az ifi állapota.
Csaba testvér már rég említette, hogy február végén Csernátonba kellene mennünk szolgálni. Nagyrészt benne voltunk, csak az a baj, hogy nagyrészt. Volt aki huzódozott, és azt mondta , nem jön. Mégis ennek ellenére elpróbáltuk az énekeket.
Vasárnap változás történt: az az illető, aki eddig huzódozott attól, hogy Csernátonba jöjjön, meggondolta magát.Vasárnap este elég szép számban próbálhattunk. Elhatároztuk, hogy a hét minden napján próbálunk egy óracskát. Gyültünk hétfőn, kedden, szerdán, csütörtükön. Pénteken nyolcan kisértük el lelkipásztorunkat Csernátonba. Aznap este mi szolgáltunk. Egy eléggé áldott alkalmunk volt. Vasárnap evangélizációs alkalmunk volt Kovásznán, ahova eljöttek a sepsiszentgyörgyi fiatalok. Jó volt velük lenni.Az alkalom végén a kisterembe, szendvicsevés közben, a két ifjuság, arról beszélgettünk, hogy mikor lehetne egy közös ifiórát tartani? Nem beszéltünk meg pontos dátumot, de valószínűleg husvét után kerül erre sor. Ezért még imádkozni kell.
Nem tudjuk, hogy meddig lesz még ifjuságunk, de amíg van, jó volna minden időt kihasználni.
Amint már említettem, egy jelenetet írtam, amit szerettem volna, hogy előadjunk az ifjusággal. Eleinte mindenkinek tetszett az ötlet, a szöveg is. Viszont nem mindenki kapta azt a szerepet, amelyiket szeretett volna játszani, éppen ezért a hozáállás sem volta megfelelő. Mivel láttam, hogy nem úgy mennek a próbák, ahogy kellene menjenek, azt mondtam: kész, én ennek a szervezésével többet nem foglalkozom. Gondolatban támadott a Sátán, hogy az ifjuság ilyen, meg olyan, mert nem képes egy szöveget megtanulni, épp ezért ne is foglalkozz velük. Az az igazság, hogy egy kicsit hagytam magam befolyásolni az önsajnálat irányába. Úgy láttam, hogy hogy megromlott az ifjusággal való kapcsolatom is. Nem éreztem jól magam azon a hétvégén. Mégis vasárnap megenyhülhettem, mert az Úr elé vittem ezt az ügyemet, megbékéltem a többiekkel. Csaba testvér buzdított minket arra, hogy menjünk el vele Udvarhelyre a következő hét péntekén, ám ennek feltétele a jól megszervezett szolgálat volt.Aznap, vasárnap este csak ötön maradtunk próbálni. A következő próbát csütörtökre terveztük, ám a hozállásunk itt sem volt megfelelő, ezt látva lelkipásztorunk azt ajánlotta, hogy maradjunk itthon. Erre egy kicsit ujból csalódni kezdtem, a Sátán ugyanazzal a csapdával próbálkozott, mint egy héttel azelőtt. Ám elhatároztam hogy másnap az ifjuság egységéről fogok beszélni a fiataloknak, hiszen egy test vagyunk. Úgy gondolom, ennek a témának a megbeszélésével kissé javult az ifi állapota.
Csaba testvér már rég említette, hogy február végén Csernátonba kellene mennünk szolgálni. Nagyrészt benne voltunk, csak az a baj, hogy nagyrészt. Volt aki huzódozott, és azt mondta , nem jön. Mégis ennek ellenére elpróbáltuk az énekeket.
Vasárnap változás történt: az az illető, aki eddig huzódozott attól, hogy Csernátonba jöjjön, meggondolta magát.Vasárnap este elég szép számban próbálhattunk. Elhatároztuk, hogy a hét minden napján próbálunk egy óracskát. Gyültünk hétfőn, kedden, szerdán, csütörtükön. Pénteken nyolcan kisértük el lelkipásztorunkat Csernátonba. Aznap este mi szolgáltunk. Egy eléggé áldott alkalmunk volt. Vasárnap evangélizációs alkalmunk volt Kovásznán, ahova eljöttek a sepsiszentgyörgyi fiatalok. Jó volt velük lenni.Az alkalom végén a kisterembe, szendvicsevés közben, a két ifjuság, arról beszélgettünk, hogy mikor lehetne egy közös ifiórát tartani? Nem beszéltünk meg pontos dátumot, de valószínűleg husvét után kerül erre sor. Ezért még imádkozni kell.
Nem tudjuk, hogy meddig lesz még ifjuságunk, de amíg van, jó volna minden időt kihasználni.
2010. január 17., vasárnap
Tervezgetés 2010-re
Január 15.-én megtarthattuk második ifióránkat. Ez alkalommal az előttünk álló évre vonatkozó terveinket beszéltük meg. Már Újévkor arról kezdtünk el tanakodni, hogy miként érhetjük a város fiataljait, akik nem ismerik az Urat. Csaba testvérnek az az ötlete támadt, hogy havonta tartsunk egy külön alkalmat fiataloknak, mely alkalmakon filmeket nézünk és végén megbeszéljük azokat. Az első ilyen alkalom febr.26-án lesz. addig még több mint egy hónap van, de neki kell állanunk a készülődéhez.
Idén többet fogunk szolgálni, valószínűleg havonként egyszer. Csab testvér engem bizott meg az ifjusági szolgálatok megszervezésével. Szeretném ,ha idén nemcsak énekekkel, vesrekkel, bizonyságtételekkel szolgálnánk, hanem valós tényeket bemutató jelenetekkel is.Ha az Úr megsegít, és ha a többieknek sem esik nehezükre, februárban egy ,, Légy bátor megvallani" című jelenetet fogunk előadni. Utoljára 2005.karácsonyán szolgáltunk jelenettel. Az elég rég volt.Ezután d.u 6-8 között ifiórát tartunk, ezt követően egy fél órát a szolgálatokra készülünk.
Szeretnénk idén is táborozni.Újból a Teleios-házra gondoltunk, mivel felejthetetlen élményt nyújtott számunkra tavaly. Már most kezdjük a gyűjtögetést.
A megbeszélés után Csaba testvér a Róma 6:4 versét olvasta fel.,,Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk''.Alkalom adódott az önvizsgálatra. Mennyire temettük el az óembert?
Ha evangélizálni akarunk, az hiábavaló volna a felszínesen eltemetett ÉNnel. Csak is az Úr által élhetünk egy áldásokban gazdag évet.
Idén többet fogunk szolgálni, valószínűleg havonként egyszer. Csab testvér engem bizott meg az ifjusági szolgálatok megszervezésével. Szeretném ,ha idén nemcsak énekekkel, vesrekkel, bizonyságtételekkel szolgálnánk, hanem valós tényeket bemutató jelenetekkel is.Ha az Úr megsegít, és ha a többieknek sem esik nehezükre, februárban egy ,, Légy bátor megvallani" című jelenetet fogunk előadni. Utoljára 2005.karácsonyán szolgáltunk jelenettel. Az elég rég volt.Ezután d.u 6-8 között ifiórát tartunk, ezt követően egy fél órát a szolgálatokra készülünk.
Szeretnénk idén is táborozni.Újból a Teleios-házra gondoltunk, mivel felejthetetlen élményt nyújtott számunkra tavaly. Már most kezdjük a gyűjtögetést.
A megbeszélés után Csaba testvér a Róma 6:4 versét olvasta fel.,,Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk''.Alkalom adódott az önvizsgálatra. Mennyire temettük el az óembert?
Ha evangélizálni akarunk, az hiábavaló volna a felszínesen eltemetett ÉNnel. Csak is az Úr által élhetünk egy áldásokban gazdag évet.
2010. január 13., szerda
2010. január 11., hétfő
prezentacio
Sikerült közé tennem a prezentációt. Akadnak benne kisebb hibák, nincs hang, egyes videofelvételek hiányozhatnak.
2010. január 10., vasárnap
Hogyan szilvesztereztünk?
Az ifjuság szilveszteri alkalma 9 óra után kezdődött. Néhányan már 9 előtt, egyesek kilenc után érkeztek, sokan közülünk teli kézzel: töltött tojás, böff, torta stb. A szomszédból is hoztunk néhány tálca ennivalót, a Knott családtól( Ildikó testvérnő alaposan kivette a részét a sütés-főzésből). Kb. fél 10 lehetett, amikor már mindenki megérkezett.
Miután mindent kipakkoltunk az asztalokra, következett a pizzasütés. Nagy hasznát vehettük a konyhában lévő tűzhelynek és még jó néhány munkás kéznek. A Fejér-családban József szokta gyakorolni a pizzasütést, ám most ez a feladat Istvánra hárult. Az első pizza egy kicsit odaégett, pedig nem volt sokáig a sütőben. Mikor a konyhába nyitottunk egy kicsit kellemetlen szag fogadott minket. szerencsére a pizza még menthető volt, mégse volt olyan súlyosan odasülve, hogy ne lehetett volna megenni. A következő pizzánál István már elővigyázatosabb volt, ötpercenként a sülő tésztát kémlelte. Ez időben még készült néhány szendvics is.
Már eltel egy vagy két óra, amikor ráeszméltünk: az alkalmat nem imával kezdtük. Hát így mindent félbehagytunk és imádkoztunk. Utánna mintha minden másképp ment volna. Kb. fél 11ig munkálkodtunk, ezt követően leültünk és felolvastuk az esti áhítatot. Arról kezdtünk el beszélgetni, hogy kinek hogyan telt az az év. Mindenki fel kellett sorolja a legjobb és a legrosszabb élményet. Azt kell, hogy mondjam, hálásak lehetünk az Úrnak, mivel sokunknak hamarább eszébe jutott egy jó élmény, mint egy rossz. Egy áldott év volt minden szempontból. Amíg beszélgettünk, betoppantak Csaba testvérék is. Ezt követően az év elején megbeszélt dolgokat vettük át. 2009-ben, az első ifiórán mindenki elmondta az évre vonatkozó elvárásait és terveit, azokat lejegyeztem és most feleleveníthettük és megbeszéltük röviden, hogy milyen mértékben valósulhattak meg. Fél 12.kor megnézhettünk egy, az ifjuságunk történetével kapcsolatos prezentációt, amely kb egy negyed órát tartott. A prezentációt szeretném közzé tenni a blogban, ám nem tudom, hogyan lehetséges prezentációt feltölteni. Visszatekinthettünk az áldásokkal teli múltba, de nem csak a múlt volt áldott, hisszük, hogy a jelen és a jövő is az lesz.
Még mielőtt átmentünk volna az Újévbe, Csaba testvér igét olvasott fel, majd eszt követően imádkoztunk. Előre úgy terveztük, hogy megnézzük kint a tűzijátékot, ám amíg mi imádkozzunk, addig minden rakétát fellőttek. Lekéstük, de jó volt az Úrral kezdeni az Újévet. Imádkozás után kívántunk egymásnak boldog új évet. Ezt követően az étel tálalása következett. Lehetett válogatni, hiszen volt miből. A pizzák is elég jól sikerültek. Salomé két tortát is sütött, melyek nagyon izletesek voltak. Ásványvizet és gyümölcsteát ittunk. Az evés- ivással még nem ért véget az alkalom. Bibliai kvízjátékot játszottunk, amelyből kiderült, hogy jobban kellen ismerjük a Bibliát. Csaba testvér közben elálmosodott, így családjával hazatért. 2 után ujra magunkra maradtunk. A kvízjátékot abbahagytuk, és beszélgetni kezdtünk. Egymásnak kérdéseket tettünk fel, hogy jobban megismerjük egymást. Időközben szó esett arról, hogy hogyan lehetne elérni a városbeli fiatalokat. Igazi példamutató életet kell éljünk ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Kb 3:45 ig tartott a beszélgetés. Ekkorra már nagyon fáradtak voltunk, készültünk is haza, de elébb gyorsan kitakarytottuk a termet. Kb fél öt után hazaindulhattunk.
A szilveszterrel kapcsolatosan azt állapítottam meg, hogy gyorsan eltelt az idő, de ennek ellenére mégis jól telt, mert egymással lehettünk és az Úr volt velünk.
Miután mindent kipakkoltunk az asztalokra, következett a pizzasütés. Nagy hasznát vehettük a konyhában lévő tűzhelynek és még jó néhány munkás kéznek. A Fejér-családban József szokta gyakorolni a pizzasütést, ám most ez a feladat Istvánra hárult. Az első pizza egy kicsit odaégett, pedig nem volt sokáig a sütőben. Mikor a konyhába nyitottunk egy kicsit kellemetlen szag fogadott minket. szerencsére a pizza még menthető volt, mégse volt olyan súlyosan odasülve, hogy ne lehetett volna megenni. A következő pizzánál István már elővigyázatosabb volt, ötpercenként a sülő tésztát kémlelte. Ez időben még készült néhány szendvics is.
Már eltel egy vagy két óra, amikor ráeszméltünk: az alkalmat nem imával kezdtük. Hát így mindent félbehagytunk és imádkoztunk. Utánna mintha minden másképp ment volna. Kb. fél 11ig munkálkodtunk, ezt követően leültünk és felolvastuk az esti áhítatot. Arról kezdtünk el beszélgetni, hogy kinek hogyan telt az az év. Mindenki fel kellett sorolja a legjobb és a legrosszabb élményet. Azt kell, hogy mondjam, hálásak lehetünk az Úrnak, mivel sokunknak hamarább eszébe jutott egy jó élmény, mint egy rossz. Egy áldott év volt minden szempontból. Amíg beszélgettünk, betoppantak Csaba testvérék is. Ezt követően az év elején megbeszélt dolgokat vettük át. 2009-ben, az első ifiórán mindenki elmondta az évre vonatkozó elvárásait és terveit, azokat lejegyeztem és most feleleveníthettük és megbeszéltük röviden, hogy milyen mértékben valósulhattak meg. Fél 12.kor megnézhettünk egy, az ifjuságunk történetével kapcsolatos prezentációt, amely kb egy negyed órát tartott. A prezentációt szeretném közzé tenni a blogban, ám nem tudom, hogyan lehetséges prezentációt feltölteni. Visszatekinthettünk az áldásokkal teli múltba, de nem csak a múlt volt áldott, hisszük, hogy a jelen és a jövő is az lesz.
Még mielőtt átmentünk volna az Újévbe, Csaba testvér igét olvasott fel, majd eszt követően imádkoztunk. Előre úgy terveztük, hogy megnézzük kint a tűzijátékot, ám amíg mi imádkozzunk, addig minden rakétát fellőttek. Lekéstük, de jó volt az Úrral kezdeni az Újévet. Imádkozás után kívántunk egymásnak boldog új évet. Ezt követően az étel tálalása következett. Lehetett válogatni, hiszen volt miből. A pizzák is elég jól sikerültek. Salomé két tortát is sütött, melyek nagyon izletesek voltak. Ásványvizet és gyümölcsteát ittunk. Az evés- ivással még nem ért véget az alkalom. Bibliai kvízjátékot játszottunk, amelyből kiderült, hogy jobban kellen ismerjük a Bibliát. Csaba testvér közben elálmosodott, így családjával hazatért. 2 után ujra magunkra maradtunk. A kvízjátékot abbahagytuk, és beszélgetni kezdtünk. Egymásnak kérdéseket tettünk fel, hogy jobban megismerjük egymást. Időközben szó esett arról, hogy hogyan lehetne elérni a városbeli fiatalokat. Igazi példamutató életet kell éljünk ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Kb 3:45 ig tartott a beszélgetés. Ekkorra már nagyon fáradtak voltunk, készültünk is haza, de elébb gyorsan kitakarytottuk a termet. Kb fél öt után hazaindulhattunk.
A szilveszterrel kapcsolatosan azt állapítottam meg, hogy gyorsan eltelt az idő, de ennek ellenére mégis jól telt, mert egymással lehettünk és az Úr volt velünk.
2010. január 7., csütörtök
B.U.É.K
Az Úr kegyelméből egy újabb évet kezdhettünk. Sőt, egy új évtizedet is. a 2010es éveket. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az Ő kegyelme napról-napra megújul.
Utolsó bejegyzésemet Karácsony előtt tettem közzé. azóta az ünnepek is elmúltak. Szeretném bemutatni röviden, hogy hogyan teltek az év utolsó napjai.
Egy, az eddigieknél szerényebb karácsonyi ünnepünk volt, kántálás nélkül. az ifjuság nem jutott el a körzet gyülekezeteibe. De a karácsonynak még így is meg volt a maga varázsa, és rajta volt az Úr áldása. Albu Levente testvérünk is hazalátogatott. Karácsony első napján beszélt az élet egyetlen értelméről, Jézus Krisztusról. Ugyanakkor elmondta a fiatalokkal kapcsolatos tapasztalatait, akiknek evangélizált. Nem könnyű munka, amit végez. imádkoznunk kell érte.
Karácsony másodnapján nem gyűltünk össze, viszont harmadnapján igen. Ekkor is áldott alkalmunk volt.
December 29.-én az ifjuság gyűlést tartott, amelyen a közeledő szilveszterre készültünk.
yúlt össze a gyülekezet. Csaba testvér Belsazár király történetét olvasta fel a Bibliából, akit Isten egy falon megjelenő írással, üzenettel rettentett meg. A megmérettetésről beszéltünk. Vajon isten mit mondana nekünk? Híjával találtatunk? Jó volt ezzel a témával foglalkozni az év utolsó napján, és jó volt rendbe tenni az életünket még 2009-ben.
7 után véget ért az istentisztelet. Mindanyian hazamentünk. Mi, fiatalok, alig hogy hazamentünk, már jöhettünk is vissza 9 órára.
Az ifjuság szilveszterezéséről egy másik bejegyzésben szeretnék beszámolni.
Utolsó bejegyzésemet Karácsony előtt tettem közzé. azóta az ünnepek is elmúltak. Szeretném bemutatni röviden, hogy hogyan teltek az év utolsó napjai.
Egy, az eddigieknél szerényebb karácsonyi ünnepünk volt, kántálás nélkül. az ifjuság nem jutott el a körzet gyülekezeteibe. De a karácsonynak még így is meg volt a maga varázsa, és rajta volt az Úr áldása. Albu Levente testvérünk is hazalátogatott. Karácsony első napján beszélt az élet egyetlen értelméről, Jézus Krisztusról. Ugyanakkor elmondta a fiatalokkal kapcsolatos tapasztalatait, akiknek evangélizált. Nem könnyű munka, amit végez. imádkoznunk kell érte.
Karácsony másodnapján nem gyűltünk össze, viszont harmadnapján igen. Ekkor is áldott alkalmunk volt.
December 29.-én az ifjuság gyűlést tartott, amelyen a közeledő szilveszterre készültünk.
December 30-án néhányan elmentünk szánkózni a Montana szállod
a mellé, ahol egy évvel azelőtt szánkóztunk.
Az év utolsó napján 5 órára g
a mellé, ahol egy évvel azelőtt szánkóztunk.
yúlt össze a gyülekezet. Csaba testvér Belsazár király történetét olvasta fel a Bibliából, akit Isten egy falon megjelenő írással, üzenettel rettentett meg. A megmérettetésről beszéltünk. Vajon isten mit mondana nekünk? Híjával találtatunk? Jó volt ezzel a témával foglalkozni az év utolsó napján, és jó volt rendbe tenni az életünket még 2009-ben.7 után véget ért az istentisztelet. Mindanyian hazamentünk. Mi, fiatalok, alig hogy hazamentünk, már jöhettünk is vissza 9 órára.
Az ifjuság szilveszterezéséről egy másik bejegyzésben szeretnék beszámolni.
2009. december 22., kedd
Veszélyben a karácsony?- Valóban?
Pénteken csupán négyen gyűlhettünk össze. Csaba testvér se tudott megjelenni, mivel a feleségével az orvosnál volt. Mindezek ellenére próbáltunk alkalmat tartani, de mivel kevesen voltunk, úgy döntöttünk, hogy felolvasunk egy igeszakaszt és imádkozunk. sámuel kérdezte tőlem, hogy jut-e eszembe olyan igevers, amit szeretnék felolvasni. Mivel nem találtam alkalomhoz illőt, úgy döntöttem, hogy kinyitom a Bibliámat. A Biblia a 118.Zsoltárra nyíllott ki, ahol vastagított betükkel a következőket fedezhetttem fel:
| 24. | Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! |
| 25. | Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! |
| 26. | Áldott, a ki jő az Úrnak nevében Csodálkoztam, hogy pont ide nyíllott a biblia. Valóban ez az a nap, amelyen örvendeznünk kell? Azért, mert pontos az volt az a pillanat, amikor nehéz volt örúlni,. Még is azt kellett lássam, hogy minden helyzetben hálásnak kell lennem az ÚRnak, még akkor is, ha nehéz vagy lehetetlennek túnik. Nem tudom, hogy miért történtek így a dolgok, miért engedte meg Isten azt, hogy ilyen sokan lebetegedjenek, és miért rosszabbak napról napra a kilátások? Ebben a helyzetben a Sátán is jobban tud támadni. Próbál lázítani Isten ellen, amiért így alakulnak a körülmények, próbálja elvenni a kedvünket az ünnepléstől, próbál minél jobban elszomorítani, azt sugallva minduntalan, hogy bizony ez a karácsony pocsék lesz, ne is reménykedj egy jó ünnepben.Próbál megvakítani, próbálja elterelni a figyelmünket a karácsonyi ünnepeltről és születésének jelentőségéről. Feltevődik bennem a kérdés hogy miért ünnepeltem eddig, és mi állt az ünneplésem középpontjában? Be kellett lássam, hogy a kántálás és a hangulati elemek fontosabbak voltak, mint Jézus Krisztus személye. A karácsonyból Jézus Krisztus születésének boldogsága kiszorult, de a karácsonyi énekek meg a karácsonyi hangulat ezt az űrt eddig kiválóan betöltötték. És ebben változnom kell. Az Úrnak nem az az akarata, hogy tönkretegye a karácsonyunkat, azzal, hogy néhány dolgot megvont tőlünk(amelyek eddig díszesebbé tették a karácsonyt). Szeretné, hogy rájöjjünk, hogy a karácsonyt nem a hangulati elemek teszik széppé és boldoggá, hanem a Megváltó földrejöttének tudata, az ő mégérzése a mi szívünkben. Szörnyű az a születésnap, ahol az ünnepeltről elfeledkeznek a vendégek, s csak azért vesznek részt az ünnepségen, hogy jól lakjanak, és hogy csak egymással beszélgethessenek. Valahogy ilyen lett a karácsony is, amelyben Jézus Krisztussal alig törődünk. És látnom kell, hogy eddig valóban igy volt. Vasárnap délután bizonyságot is tettem az elmondottak alapján és elhatároztam, hogy nem leszek elkeseredett, ha nem lesz kántálás, karácsonyfa, négyszólamú ének, hanem a megszületett Megváltó lesz a központban. A Sátán sajnos szavamon fogott, és mindent elkövetett, hogy ez ne így történjen.Próbált elszomorítani, elvenni a kedvemet, és néha meglankadtam. Valóban ez egy harc számomra. De mégis látnom kell azt, hogy én nem jutottam Annamária sorsára, aki a korházba került. És hálát kell adnom az Úrnak, hogy ez által is megmutatta az Ő kegyelmét, hogy megőrizett a betegségtől. (Annamária hamarosan kijöhet a korházból, hála az Úrnak, nem kapta el az új vírust). Idén valószínűleg meg kell elégednünk egy szerényebb karácsonnyal, kántálás, karácsonyfa, és egyébb hangulati elmek nélkül. Talán még létszámban is megfogyatkozunk. De ez még nem jelenti azt, hogy pocsék ünnepünk lesz, sőt, valószínűleg ez lesz minden idők legjobb karácsonya, egy külsőségektől mentes igazi karácsony. |
Veszélyben a karácsony?- A kilátások
Lassan közeledik a karácsony ünnepe. Ahogy felidézem az utolsó két karácsony emlékeit, azt kell, hogy mondjam, azok voltak életem legszebb pillanatai. Gondolom nem csak nekem, hanem az egész ifinek, sőt az egész gyülekezetnek. Az Úr megáldott minket egészséggel, kedvvel, jól megszervezett alkalmakkal, és még sorolhatnám, hogy mi minden lehetett a mienk karácsonyra. Két évvel ezelőtt, sok év után, összeállott egy kántálócsoport, amellyel igyekeztünk meglátogatni minél több testvért a gyülekezetből, illetve hozzátartozókat, barátkozókat, és közölni velük az örömhírt énekek és egy aranymondás által. Nagyon áldott alkalmaink voltak.eljutottunk a körzet gyülekezeteibe, szinte teljes számmal, Kalányos Ervin testvér közbenjárásával, aki vállalta mindannyiunk szállítását. Jól megszervezett programunk volt.
2008 karácsonya még ennél is jobb volt. Ugyanolyan körülmények között, ugyanazzal az áldással, ismét alakult egy kántálócsoport, János Mónika testvérnő vezetésével. A tavalyi kántálásról részletes beszámolót olvashatnak régebbi bejegyzésekben. Megalakult a gyülekezet négyszólamú énekkara, Knott Ferenc testvér ( gyülekezetünk egyik orgonistája) vezetésével. Első énekünk a Békefejedelem volt a Gedeonita karénekesből, amelyet elénekeltünk itthon, Szörcsén és Tamásfalván, valamint Kézdivásárhelyen is. Egy eléggé aktív ünnepnek örülhettünk.
Eljött az idei év is, amely megpróbáltatásokkal kezdődött: Annamáriáék háza leégett, Feri teszvér eltörte a lábát, így sokáig nem ülhetett az orgonához, valamint az énekórák is elmaradtak, de egy kis idő elteltével újból helyreállott minden. Újból tapasztalhattuk az áldások gazdag folyóit. Az év végefelé közeledve is minden OKÉ-nak tűnt. Ám lassacskán kezdődtek a próbák. Fejér Éva testvérnő a korházba került a vérnyomása miatt. Az Úr segítségével már pénteken hazajöhetett. Múlt hét csütörtökén Mónika testvérnő is megbetegedett. A betegség a hangszálait érintette, nem tudott beszélgetni. Most már kezd javulni az állapota, de még fáj a torka. Pénteken reggel találkoztam Annamáriával is, aki egy kicsit betegnek érezte magát, közölte, hogy valószínűleg este nem jön ifire, mert minden csontja fáj. Hát valóban nem jött el, mivel édesanyjával együtt a korházba került. Manyi néni szívbetegsége miatt került a korházba, Annamária pedig magas lázzal. Tudomásom szerint Annamáriát még nem engedték ki, vért vettek tőle, mivel az orvosok a H1N1 vírusra gyanakdnak. Nem is látogathatjuk, hiszen a korháznak az a része karanténban van. Aki teheti, imádkozzon érte. Feri testvér is, akivel a múltkor hat karácsonyi éneket próbáltunk 4 szólamra, szintén lázas lett, így nem jöhetett énekórát tartani. Többen is meg vannak fázva közülünk. Valójában az ifjuságank még arra se volt ideje, hogy karácsonyi szolgálattal készüljön. Próbálunk még most megfelelő időt keresni az énekgyakorlásra, de mivel többen betegek, nem áll össze a teljes csoport. Napról-napra azt kell hogy lássuk, hogy ugyanazok a feltételek nem adatnak meg mint, az utóbbi két évben Miért? Hamarosan folytatjuk
2008 karácsonya még ennél is jobb volt. Ugyanolyan körülmények között, ugyanazzal az áldással, ismét alakult egy kántálócsoport, János Mónika testvérnő vezetésével. A tavalyi kántálásról részletes beszámolót olvashatnak régebbi bejegyzésekben. Megalakult a gyülekezet négyszólamú énekkara, Knott Ferenc testvér ( gyülekezetünk egyik orgonistája) vezetésével. Első énekünk a Békefejedelem volt a Gedeonita karénekesből, amelyet elénekeltünk itthon, Szörcsén és Tamásfalván, valamint Kézdivásárhelyen is. Egy eléggé aktív ünnepnek örülhettünk.
Eljött az idei év is, amely megpróbáltatásokkal kezdődött: Annamáriáék háza leégett, Feri teszvér eltörte a lábát, így sokáig nem ülhetett az orgonához, valamint az énekórák is elmaradtak, de egy kis idő elteltével újból helyreállott minden. Újból tapasztalhattuk az áldások gazdag folyóit. Az év végefelé közeledve is minden OKÉ-nak tűnt. Ám lassacskán kezdődtek a próbák. Fejér Éva testvérnő a korházba került a vérnyomása miatt. Az Úr segítségével már pénteken hazajöhetett. Múlt hét csütörtökén Mónika testvérnő is megbetegedett. A betegség a hangszálait érintette, nem tudott beszélgetni. Most már kezd javulni az állapota, de még fáj a torka. Pénteken reggel találkoztam Annamáriával is, aki egy kicsit betegnek érezte magát, közölte, hogy valószínűleg este nem jön ifire, mert minden csontja fáj. Hát valóban nem jött el, mivel édesanyjával együtt a korházba került. Manyi néni szívbetegsége miatt került a korházba, Annamária pedig magas lázzal. Tudomásom szerint Annamáriát még nem engedték ki, vért vettek tőle, mivel az orvosok a H1N1 vírusra gyanakdnak. Nem is látogathatjuk, hiszen a korháznak az a része karanténban van. Aki teheti, imádkozzon érte. Feri testvér is, akivel a múltkor hat karácsonyi éneket próbáltunk 4 szólamra, szintén lázas lett, így nem jöhetett énekórát tartani. Többen is meg vannak fázva közülünk. Valójában az ifjuságank még arra se volt ideje, hogy karácsonyi szolgálattal készüljön. Próbálunk még most megfelelő időt keresni az énekgyakorlásra, de mivel többen betegek, nem áll össze a teljes csoport. Napról-napra azt kell hogy lássuk, hogy ugyanazok a feltételek nem adatnak meg mint, az utóbbi két évben Miért? Hamarosan folytatjuk
2009. december 13., vasárnap
Az év vége felé közeledve...
Néhány évvel ezelőtt, amikor elkeztük tartani az ifiórákat, sokan még tinik voltunk. Hat-hetedikes, vagy nyolcadikos tanulók, akik inkább gyermekek, mint fiatalok. Most pedig azt látom, hogy a tini-kategória kezd eltűnni, viszont vannak fiatalok, akik már kilencedikesek, vagy éppen végzősök, egyetemisták, és van olyan is, aki már a harmincat is súrolja. nem csak testben növekedtünk, hanem lélekben is. Az ifjuság túlnyomó többsége megtért fiatalokból áll. Van akik még nagyon frissek, és tanulást igényelnek, valamint segítséget, van olyan is aki már évek óta az Úr gyermeke, és sajnos akad olyan is, aki még nem fogadta el az Úr Jézust személyes megváltójának. Annak ellenére, hogy többségben megtértek vagyunk, mégis szembesülünk azzal, hogy az Úrnak változtatnia kell rajtunk. Elsősorban a viselkedés terén, hogy tudjunk mértéket tartani a viccelődésből, hogy ne a komolytalanság jellemezzen bennünket, másodsorban pedig ügyelnünk kell arra, hogy meggondoltalan szavakkal ne sértsük meg egymást, ugyanakkor arra is rávilágított az Úr, hogy egymást jobban el kell fogadjuk és szeressük. Csaba testvér pénteken felhívta a figyelmünket, arra hogy szeretnünk kell egymást, és egyetértésben kell élnünk, mert ki tudja, meddig leszünk még együtt. Sajnos nem vagyunk konfliktusoktól mentesek, de hála az Úrnak, hogy a problémát mindig sikerült a megfelelő módon rendezni.
Hála az Úrnak, hogy eljött a vakáció, így jut idő jobban áttekinteni ezt az évet. Ez egy áldott év volt, talán nem is volt még ilyen áldott évünk. Bebizonyítottuk azt, hogy nem csak tervezgetni, s halogatni tudunk, hanem megvalósítani is, egy fentről jövő segítség hozzájárulásával: Az augusztus elején elehettünk táborozni a Tábor melletti TELEIOS-házba. Még egyszer szeretnénk megköszönni Borzási Gyula testvérnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta ezt a kis házat. Egy kicsit arrébb is voltunk: Szovátán és Parajdon, valamint Udvarhelyen is, (ott még májusban is jártunk, a konferencián). Itthon is áldott alkalmaink voltak. Amit hiányolok az az, hogy az idősek látogatása idén nagyon elmaradt, valamint az , hogy nem sikerült még evangélizációs összejövetelt szerveznünk kizárólagosan fiataloknak. Reméljük még adódik rá lehetőség.
Ha az Úr megengedi, idén együtt szilveszeterezünk. Az utóbbi két évben a gyülekezettel ünnepeltünk, idén kértük a gyülekezettől, hogy tarthassuk külön. A nyáron még azt terveztük, hogy a szilvesztert ott tartjuk, ahol táboroztunk, de végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az most nem valósítható meg. Remélem, hogy ez az alkalom is olyan áldott lesz, mint a három évvel ezelőtti.
Hála az Úrnak, hogy eljött a vakáció, így jut idő jobban áttekinteni ezt az évet. Ez egy áldott év volt, talán nem is volt még ilyen áldott évünk. Bebizonyítottuk azt, hogy nem csak tervezgetni, s halogatni tudunk, hanem megvalósítani is, egy fentről jövő segítség hozzájárulásával: Az augusztus elején elehettünk táborozni a Tábor melletti TELEIOS-házba. Még egyszer szeretnénk megköszönni Borzási Gyula testvérnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta ezt a kis házat. Egy kicsit arrébb is voltunk: Szovátán és Parajdon, valamint Udvarhelyen is, (ott még májusban is jártunk, a konferencián). Itthon is áldott alkalmaink voltak. Amit hiányolok az az, hogy az idősek látogatása idén nagyon elmaradt, valamint az , hogy nem sikerült még evangélizációs összejövetelt szerveznünk kizárólagosan fiataloknak. Reméljük még adódik rá lehetőség.
Ha az Úr megengedi, idén együtt szilveszeterezünk. Az utóbbi két évben a gyülekezettel ünnepeltünk, idén kértük a gyülekezettől, hogy tarthassuk külön. A nyáron még azt terveztük, hogy a szilvesztert ott tartjuk, ahol táboroztunk, de végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az most nem valósítható meg. Remélem, hogy ez az alkalom is olyan áldott lesz, mint a három évvel ezelőtti.
2009. november 10., kedd
Bepótolni-való...
Szeptember egyik péntekén István azzal a kérdéssel jött: Hogyan kell értelmezni ezt a következő igeszakaszt:
| 9. | Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. |
| 10. | Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. |
| 11. | Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. |
| 12. | Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; |
| 13. | Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. |
| 14. | Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. |
| 15. | Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. Valójában ez egy olyan bibliai jelkép, amit eddig figyelmen kivűl hagytunk, de az igerész megértésének gondolata mindannyiunkat figyelmét felkeltette. Csaba testvér hagyta, hogy mi fiatalok megtornáztassuk az agyunkat. Így több féle válasz is született: pl. egy bizonyos tévtanító tanainak követői elpusztulnak de ő maga úgymond megmenekül, mintha túzön ment volna keresztül. ezt a gondolatot könnyen lehetett cáfolni: Tévtanítók öröklik Isten országát? A válasz egyértelmű nem. Akkor mégis mire vonatkozik az igerész? Egy hosszú érveléssorozat után megalkottuk a valódi választ. mint mindig, ez esetben is figyelembe kellett vegyük a szövegkörnyezetet. A korinthusi gyülekezetet mutatják be az I.Kor 3. bevezető versei. A gyülekezetben sajnos nincs egység, mivel a pártoskodás felütötte a fejét: Én Apollóse, te Pálé.... így a gyülekezet tagjai egymással versengeni kezdtek, a különböző pártokhoz tartozó emberek más-más nézeteket vallottak, egyk másikat téves hitűnek tekintette, szóval a testvéri közösségből egy többpártrendszerű intézmény lett.a gyülekezet nem az első szeretetre épült. Pálnak közbe kellett lépnie, hogy orvosolja a gyülekezet problémáit. először is azt kellett tisztáznia, hogy a gyülekezet fundamentuma Jézus Krisztus. Ő az alap, rá építünk. Erre az alapra lehet lehet építkezni. Na de nem mindegy, hogy milyen anyagot használunk, mivel eljön a nap, amikor az építmény túzpróbát szenved. A gyülekezet vezetői azok, akik plántáljak vagyis épitik a gyülekezetet. Nagy felelőséggel bírnak, mivel az ő szájukbók hangzik a tanítás. Az sem mindegy, hogy mit tanítanak és hogy mit vesznek alapul. az első gyülekezet korában mág nem volt meg a teljes Biblia, ezért nem Ószövetségi igéken kívül egyebet nem olvashatttak a hívők. Nem rendelkeztek azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel mi. A gyülekezet vezetői is csupán azt adhatták tovább, amit Isten Lelke kinyilatkoztatott számukra, vagy személyes tapasztalataikat. Azt kell, hogy lássuk hogy egyes tanítók bizonyos kérdésekben más-más véleménnyel voltak, s a gyülekezet népe, aki csoportosult a ,,kiszemelt" tanítók szerint, a kialakuló viták miatt nem tudott tovább haladni a hivő életben. Így a gyülekezet elég rossz állapotban volt, mivel más más építőanyagból épült fel. Egy ilyen gyülekezet nem lehet stabil a tűzpróbával szemben. Épp ezért szükséges hogy megszünjön a pártoskodás, a versengés, és hogy a gyülekezet építői közösen megbeszéljék az Úr jelenlétében azokat a dolgokat, amelyekben más-más véleményen vannak. Mert valóban eljön a próba napja, hirtelen, és vajon mi marad a gyülekezetből? Ügyelnünk kell arra, hogy az Evangélium, a Krisztus-követés legyen a központban, nem a kisebb-nagyobb véleménykülönbségek. Ahogy szemlélem a gyülekezeteket, a miénket is, azt kell hogy lássam, hogy a pártoskodás nem tisztult még ki, és sok gülekezet épp ezért nem halad előre. Nem kivánom részletezni azt, hogy hol látom a pártoskodást, nem kivánom egy hivő testvéremet se megsérteni, de lásuk be hogy nekünk ebből is meg kell térni. Tegyük félre az üres és értelmetlen vitákat, és térjünk vissza az igazi keresztyén életvitelhez: Krisztusnak élni, derűs és háborgó időben is. |
2009. november 3., kedd
Életjel
Elnézést kérek az olvasóktól, amiért közel másfél hónapig egy betűt se írtam a blogba. Mulasztásaimat szeretném bepótolni, már amennyire sikerül. A régebbi bejegyzéseket olvasva rájöttem, hogy tartozásaim is vannak az olvasókkal szemben: Az a bizonyos igerészlet megmagyarázása, valamint az angol nyelvű változat azok kedvéért, akik nem ismerik a magyar nyelvet, de viszont értik vagy beszélik az angolt( a múlt vasárnap amerikai látogatóink voltak, akkor jutott eszembe, hogy valamikor megigértem az oldal lefordítását). Jelenleg se tudom megigérni az oldal lefordítását, mivel az idő későre jár.
Hamarosan jelentkezem, de igérem, hogy nem hetek múlva.
Hamarosan jelentkezem, de igérem, hogy nem hetek múlva.
2009. szeptember 21., hétfő
Szeptember
Szeptember 1.-én hazaért Csaba testvér, akivel másnap találkoztunk is. Már türelmetlenül vártuk a hazaérkezését, mert az ifjuság csak vele teljes. Az augusztusi ifiórákon rájöttünk hogy nehéz rendet, fegyelmet tartanunk, ha nincs jelen a tapasztalt ifivezető, aki tudja mit hogyan csináljon, milyen eszközöket használjon fel, hogy az ifiórák a legjobbak legyenek.
Szeptember első péntekén az eddiginél nagyobb létszámban jelentünk meg.Jelen volt a teljes ifjuság, Csaba testvér , azonkívül már két, rég nem látott barát és testvér: egyikük Albu Levente testvér, aki az Alege Viata-nál dolgozik, missziómunkát végez a kolozsvári magyar egyetemisták körében. Levente kovásznai származású, egyetemista korában tért meg, és sokáig járt a mi gyülekezetünkbe. Mikor haza szokott jönni Kovásznára, minket is meglátogat. A másik vendégünk Anikó volt Zaboláról, aki a község iskolájában német tanárnő. Vele először májusban találkoztunk, egy vasárnap. Ő is az Úr gyermeke. azután még egy-két alkalommal eljött ifjuságira, amikor ideje is engedte. Most jó volt újra látni őt.
Levente egy kérdést tett fel, és ebből kifolyólag kezdtünk beszélgetni: Mi legnagyobb dolog, ami történhet az ember életében? Ez egy olyan kérdés, ami eddig nem nagyon jutott eszembe. Sokszor gondolkoztam, hogyan lehetne megszólítani az mebereket és bizonyságot tenni. És ez a kérdés ez elég jó kiindulópontnak látszik, mert nincs annál nagyobb dolog, hogy valaki elfogadja Jézust személyes megváltójának.
A következő pénteken egy elég jó beszélgetésünk van. Azon tanakodtunk, hogy elég-e csupán a hit ahhoz, hogy üdvözüljünk, vagy az ismeret is számít. Üdvözül-e az, aki megtért, de Isten igéjéről és tanításairól mit sem tud. Az ifiórák egyik jellemzője, hogy rengeteget érvelünk, és meglátásinkat megosztjuk egymással. A kiválasztott téma mindannyiunkat gondolkodásra késztetetett.
Az ember, ha megtér, kell tudjon arról, hogy mit lát Isten helyesnek és mit nem.Ez a tudás pedig csak is úgy valósulhat meg, ha tanulmányozza az igét, mely által ismeretet sajátít el. Üdvözülhet-e az az ember, aki megtért de nincs ismerete Isten dolgairól.
Az embernek van lelkiismerete, amellyel különbséget tud tenni jó és rossz között- volt egy ilyen hozzászólás is.És ez látható még pogány törzseknél is. Ha egy bennszülött valakit megöl, hibásnak, vétkesnek érzi magát és áldozatot mutat be az ő istenének, hogy kiengesztelhesse őt.
Ezzel egyidőben fogalmazódott meg az a kérdés , hogy mi lesz azokkal, akik nem ismerték meg az evangéliumot? Itt ugyancsak a lelkiismeretet vettük figyelmbe. azok az eberek lelkiismeret alapján fognak megítéltetni.
Az ismerettel kapcsolatban előjött a bölcsesség fogalma is. Ki a bölcs ember? ilyen feleleteket adtunk: aki idős, aki már sokat tapasztalt, aki tudja az elméletet gyakorlatban is alkalmazni. De nem ez a legpontosabb megállapítás, mert az idős ember is lehet balga, meggondoltalan, találkozhat a tapasztalt is olyan dolgokkkal, amit eddig sohasem tapasztalt. tehát a bölcs nem egyenlő a tapasztalttal, az időssel. A Biblia megmondja mi a bölcsesség.,, A bölcsesség kezdete az rnak félelme". Bevallom, egy kicsit eltértünk a kezdeti kérdésünktől, de kiderítettük, hogy az a bölcs, aki az Urat választja.
A múlt pénteken egy igerészletet vettünk alapul beszélgetésünknek, az 1 Kor 3. 9-17 -et. Arra voltunk kiváncsiak, hogy mit jelent a szalma, szén, pozdorja, ami a fundamentumra épül, és a számonkérés napján megég, de aki ezt munkálta, az pedig úgy menekül meg mint aki a tuzön ment keresztül. Ezt a témát majd külön bejegyzésben teszem közzé.
Szeptember első péntekén az eddiginél nagyobb létszámban jelentünk meg.Jelen volt a teljes ifjuság, Csaba testvér , azonkívül már két, rég nem látott barát és testvér: egyikük Albu Levente testvér, aki az Alege Viata-nál dolgozik, missziómunkát végez a kolozsvári magyar egyetemisták körében. Levente kovásznai származású, egyetemista korában tért meg, és sokáig járt a mi gyülekezetünkbe. Mikor haza szokott jönni Kovásznára, minket is meglátogat. A másik vendégünk Anikó volt Zaboláról, aki a község iskolájában német tanárnő. Vele először májusban találkoztunk, egy vasárnap. Ő is az Úr gyermeke. azután még egy-két alkalommal eljött ifjuságira, amikor ideje is engedte. Most jó volt újra látni őt.
Levente egy kérdést tett fel, és ebből kifolyólag kezdtünk beszélgetni: Mi legnagyobb dolog, ami történhet az ember életében? Ez egy olyan kérdés, ami eddig nem nagyon jutott eszembe. Sokszor gondolkoztam, hogyan lehetne megszólítani az mebereket és bizonyságot tenni. És ez a kérdés ez elég jó kiindulópontnak látszik, mert nincs annál nagyobb dolog, hogy valaki elfogadja Jézust személyes megváltójának.
A következő pénteken egy elég jó beszélgetésünk van. Azon tanakodtunk, hogy elég-e csupán a hit ahhoz, hogy üdvözüljünk, vagy az ismeret is számít. Üdvözül-e az, aki megtért, de Isten igéjéről és tanításairól mit sem tud. Az ifiórák egyik jellemzője, hogy rengeteget érvelünk, és meglátásinkat megosztjuk egymással. A kiválasztott téma mindannyiunkat gondolkodásra késztetetett.
Az ember, ha megtér, kell tudjon arról, hogy mit lát Isten helyesnek és mit nem.Ez a tudás pedig csak is úgy valósulhat meg, ha tanulmányozza az igét, mely által ismeretet sajátít el. Üdvözülhet-e az az ember, aki megtért de nincs ismerete Isten dolgairól.
Az embernek van lelkiismerete, amellyel különbséget tud tenni jó és rossz között- volt egy ilyen hozzászólás is.És ez látható még pogány törzseknél is. Ha egy bennszülött valakit megöl, hibásnak, vétkesnek érzi magát és áldozatot mutat be az ő istenének, hogy kiengesztelhesse őt.
Ezzel egyidőben fogalmazódott meg az a kérdés , hogy mi lesz azokkal, akik nem ismerték meg az evangéliumot? Itt ugyancsak a lelkiismeretet vettük figyelmbe. azok az eberek lelkiismeret alapján fognak megítéltetni.
Az ismerettel kapcsolatban előjött a bölcsesség fogalma is. Ki a bölcs ember? ilyen feleleteket adtunk: aki idős, aki már sokat tapasztalt, aki tudja az elméletet gyakorlatban is alkalmazni. De nem ez a legpontosabb megállapítás, mert az idős ember is lehet balga, meggondoltalan, találkozhat a tapasztalt is olyan dolgokkkal, amit eddig sohasem tapasztalt. tehát a bölcs nem egyenlő a tapasztalttal, az időssel. A Biblia megmondja mi a bölcsesség.,, A bölcsesség kezdete az rnak félelme". Bevallom, egy kicsit eltértünk a kezdeti kérdésünktől, de kiderítettük, hogy az a bölcs, aki az Urat választja.
A múlt pénteken egy igerészletet vettünk alapul beszélgetésünknek, az 1 Kor 3. 9-17 -et. Arra voltunk kiváncsiak, hogy mit jelent a szalma, szén, pozdorja, ami a fundamentumra épül, és a számonkérés napján megég, de aki ezt munkálta, az pedig úgy menekül meg mint aki a tuzön ment keresztül. Ezt a témát majd külön bejegyzésben teszem közzé.
2009. augusztus 30., vasárnap
Egy kis beszámoló
Szeretném bemutatni, mivel foglalkoztunk az utóbbi időben. Augusztus 7.-én, pénteken 6 órára gyültünk össze az imaháznál. A táborozók közül mindannyian ott voltunk. Ez alkalommal megtekintettük a táborozás alatt készült fényképeket. Csaba testvér gondosan kiválogatta a jó fényképeket, az elsikerülteket pedig törölte. A fényképek felelevenítették bennünk a nem is oly régi emlékeket. Sajnos, a táborozás már csak emlékként marad meg, nem hozható vissza, de még szervezhetünk egy ilyen alkalmat ezután is.
A fényképek megtekintése után Az utolsó bűnevő című filmet néztük meg. Mindannyiunkra nagy hatásssal volt, megható volt látni, hogy az Amerikában letelepült, régi hagyományait gyakorló velszi néphez eljut a tiszta evangélium, és a kis emberközösség megtér. A film az emberek bemerítésének képével zárult.
Következő pénteken egy zebrás filmet tekeintettünk meg. Csaba testvérék egy kis időre a rokonaikhoz látogattak, így magunkra maradtunk, de ettől függetlenül minden pénteken összegyúltünk.
A következő pénteken egy kicsit beszélgettünk az ifjuság állapotáról, valamint arról, hogy mik a jó ifjuság alapfeltételei.
Tegnapelőtt főtémánk a kisértés volt. Hamarosan hazajön a lelkipásztorunk, remélem már következő alkalommal ő is velünk lesz.
A fényképek megtekintése után Az utolsó bűnevő című filmet néztük meg. Mindannyiunkra nagy hatásssal volt, megható volt látni, hogy az Amerikában letelepült, régi hagyományait gyakorló velszi néphez eljut a tiszta evangélium, és a kis emberközösség megtér. A film az emberek bemerítésének képével zárult.
Következő pénteken egy zebrás filmet tekeintettünk meg. Csaba testvérék egy kis időre a rokonaikhoz látogattak, így magunkra maradtunk, de ettől függetlenül minden pénteken összegyúltünk.
A következő pénteken egy kicsit beszélgettünk az ifjuság állapotáról, valamint arról, hogy mik a jó ifjuság alapfeltételei.
Tegnapelőtt főtémánk a kisértés volt. Hamarosan hazajön a lelkipásztorunk, remélem már következő alkalommal ő is velünk lesz.
2009. augusztus 17., hétfő
Augusztus 6., csütörtök
Az olvasók bocsánatát kérem azért, hogy halogattam az utolsó napról szóló beszámolót. Nagyon letör, amikor valaminek a befejezéséről kell írnom. De csakis akkor teljes a sztori, hogyha az be is van fejezve.
Reggel szokás szerint 8 körül ébredtünk. Ezt követően reggeliztünk, amelyet egy kis imaáhitat követett. Csaba testvér egy zsoltárt olvasott fel . A zsoltár alapján hálát adtunk Istennek azért, hogy megáldotta ezt az öt röpke napot, és hogy minden úgy alakult, ahogz számítottuk, sőt még jobban.
Ezen a napon nem tartottunk bibliaórát, mivel időnk nem engedte és ki is kellett takarítanunk a házat. Felülről kezdtük a ház takarítását. Miután az ágyneműket összehajtogattuk, a szőnyegek kirázása következett, ami a fiuk dolga volt. A lányok ez idő alatt kisepregették a szobákat. A földszinten is alapos munkát végeztünk. Itt már porszívót is használtunk. A kamrából is kivettük a dolgainkat, amire pedig nem volt szükség azt kidobtuk a szemétbe, a szemetet pedig a táborba szállítottuk.
Miután a ház patyolat tiszta lett, kint hozzáfogtunk utolsó ebédünk elkészítéséhez. Egy kis miccshúst sütöttünk. Mivel lassacskán eleredt az eső, a Teleios-ház ,,tornácán" ebédeltünk meg. Ezután Mónika testvérnő feladatához hűen elmosogatott.
Kb d.u 3 órakor indulhatunk el. Megálltunk a tábornál, hogy tegyük le a maradék szemetet, valamint a tányérokat, poharakat. közben láttuk , hogy aegyre többen érkeznek a zene7 -re. Fél 4 után a tábort is elhagytuk.
Előre azt terveztük, hogy megállunk Csíkszeredában és egyet fagyizunk, de az eső miatt meggondoltuk magunkat. Ám tervünkkel még se hagytunk fel. Kézdivásárhelyen felkestük a For You pizzázót, ahol fagylaltot is tudtunk rendelni. Miutána fagyinkat elfogy
asztottuk, még nem siettünk haza. Úgy gondoltuk, hogy készítünk néhány csoportképet.
Ezt követően indultunk is. Már csak 3 falu választott el Kovásznától. Kovászna előtt, Zabolán megálltunk, hogy tegyük le Nimródot. A Kalányos család szeretettel fogadott bennünket. Nimród eközben előkerítette pónilovát, Jimmy-t, aki már m
egint elcsatangolt. A csoport egy része elindult hazafelé, mások még maradtak egy keveset roma testvéreinknél. kb este 7 felé érkeztünk haza.
Az Úr megáldotta kegyelmével ezt a néhány napot, amely számunkra emlékezetes marad. Reméljük, hogy év végén még elmehetünk erre a helyre.
Reggel szokás szerint 8 körül ébredtünk. Ezt követően reggeliztünk, amelyet egy kis imaáhitat követett. Csaba testvér egy zsoltárt olvasott fel . A zsoltár alapján hálát adtunk Istennek azért, hogy megáldotta ezt az öt röpke napot, és hogy minden úgy alakult, ahogz számítottuk, sőt még jobban.
Ezen a napon nem tartottunk bibliaórát, mivel időnk nem engedte és ki is kellett takarítanunk a házat. Felülről kezdtük a ház takarítását. Miután az ágyneműket összehajtogattuk, a szőnyegek kirázása következett, ami a fiuk dolga volt. A lányok ez idő alatt kisepregették a szobákat. A földszinten is alapos munkát végeztünk. Itt már porszívót is használtunk. A kamrából is kivettük a dolgainkat, amire pedig nem volt szükség azt kidobtuk a szemétbe, a szemetet pedig a táborba szállítottuk.
Miután a ház patyolat tiszta lett, kint hozzáfogtunk utolsó ebédünk elkészítéséhez. Egy kis miccshúst sütöttünk. Mivel lassacskán eleredt az eső, a Teleios-ház ,,tornácán" ebédeltünk meg. Ezután Mónika testvérnő feladatához hűen elmosogatott.
Kb d.u 3 órakor indulhatunk el. Megálltunk a tábornál, hogy tegyük le a maradék szemetet, valamint a tányérokat, poharakat. közben láttuk , hogy aegyre többen érkeznek a zene7 -re. Fél 4 után a tábort is elhagytuk.
Előre azt terveztük, hogy megállunk Csíkszeredában és egyet fagyizunk, de az eső miatt meggondoltuk magunkat. Ám tervünkkel még se hagytunk fel. Kézdivásárhelyen felkestük a For You pizzázót, ahol fagylaltot is tudtunk rendelni. Miutána fagyinkat elfogy
asztottuk, még nem siettünk haza. Úgy gondoltuk, hogy készítünk néhány csoportképet.Ezt követően indultunk is. Már csak 3 falu választott el Kovásznától. Kovászna előtt, Zabolán megálltunk, hogy tegyük le Nimródot. A Kalányos család szeretettel fogadott bennünket. Nimród eközben előkerítette pónilovát, Jimmy-t, aki már m
egint elcsatangolt. A csoport egy része elindult hazafelé, mások még maradtak egy keveset roma testvéreinknél. kb este 7 felé érkeztünk haza.Az Úr megáldotta kegyelmével ezt a néhány napot, amely számunkra emlékezetes marad. Reméljük, hogy év végén még elmehetünk erre a helyre.
2009. augusztus 9., vasárnap
Augusztus 5., szerda
A mai napon kicsit később ébredtünk. Ki kellett pihennünk a keddi nap fáradalmait.9 körül már a csoport nagy része ébren volt és a reggeli is készült. Hamarosan asztalhoz ülhettünk.Miután hálát adtunk, jóízúen fogyasztottuk a reggelit. A délelőtti imaáhítatot István tartotta, és az És 1:10-18 alapján buzdított minket imára.Egy gyönyörú igéretet kaptunk: ,, ha búneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek". Olyan jó bízni Isten megbocsátó kegyelmében. A bibliaórán Csaba testvér Ráhábról beszélt, egy parázna asszonyról, aki megtért és tiszta hittel nézett fel Istenre. Isten sokszor azokat az embereket használja fel, akik megvetettek, akiket lenéznek.Játszodtunk egy játékot is. Csaba testvér mindenki hátára ragsztott egy kis cetlit, mely tartalmazta az illető személy egy tulajdonságát. A személy, akinek ki kellett találnia a hátán levő tulajdonságot, kellet válasszon ekét személyt, akik a tulajdonságát körülirták. Ez játék jelképezte a mai társadalmat: sokszor az emberek megragadják valamelyik tulajdonságunkat, és az alapján ilyennek meg olyannak itélnek. Ráháb, a parázna, Jákób, a csaló, Jónás, az engedetlen stb. még folytathatnám. sajnos nem tölthettünk sok időt ennél a témánál, mert a Táborban már vártak az ebéddel. Jól esett egy kis leves, mert azt már két napja nem ettünk. Ízletes volt a második fogás is. Desszertként dinnyét ettünk. Miután megebédeltünk, nem futottunk vissza a Teleios-házhoz, mivel Csaba testvérék ki akarták próbálni a wireless-internetet a testvérem laptopj
án. Az ifjuság többi része addig kivette a részét a játékból: trambulin, hinta, röplabda. kis idő múlva játszhattunk egy kis röplabda mérkőzést. Kellet egy kis idő, míg mindenki beléjött a játékba, mert otthon nem gyakoroljuk ezt a sportot, ráadásul nagyon sokan közülünk kezdők voltak. Kb. 2 órányit játszodtunk. A végén egyre többen kezdetk leszállni a pályáról, így nem láttuk értelmét a játék folytatásának. Ezt követően mindenki a maga útjára lépettt: egyesek pingpongozni mentek, egyesek vissza a Teleios-házhoz, mások az internethez. A csapat nagy része 5 órára ért vissza. Erre az estére terveztük a bográcsost. Hamar neki is láttunk a munkának. Mivel a múlt nap esett , válogatni kellett egy kis száraz fát. Pokrócokat terítettünk ki, mivel nem volt szabadtéri asztalunk. Csaba testvért volt a főszakács. 
Már nemegyszer bízonyította gasztronómiai képességeit. Hamarosan elkészült a bográcsos, amit jóízűen fogyasztottunk. Közben 
beszélgettünk a függőségről: dohányzás, ital.A vacsora után volt egy kis futóverseny is. Ezt követően bevonultunk a házikóba, és készültünk megnézni a ,,Zarándok" útja című filmet. a film nagyon jól ábrázolta a hívő ember harcait, a félrelépést és következményeit, a hűséget és a reménységet, és a kitartás eredményét, az örök életet. Miután megnéztük a filmet, egy keveset még beszélgettünk a film kapcsán. Megbeszéltük a másnapi teendőnket. Lassacskán gondolnunk kellett a hazatérésre. Ez volt az utolsó itt töltött estén, így igyekeztünk azt kihsználni.Idejében lefektünk.
Hamarosan elmesélem az utolsó nap élményeit is.
án. Az ifjuság többi része addig kivette a részét a játékból: trambulin, hinta, röplabda. kis idő múlva játszhattunk egy kis röplabda mérkőzést. Kellet egy kis idő, míg mindenki beléjött a játékba, mert otthon nem gyakoroljuk ezt a sportot, ráadásul nagyon sokan közülünk kezdők voltak. Kb. 2 órányit játszodtunk. A végén egyre többen kezdetk leszállni a pályáról, így nem láttuk értelmét a játék folytatásának. Ezt követően mindenki a maga útjára lépettt: egyesek pingpongozni mentek, egyesek vissza a Teleios-házhoz, mások az internethez. A csapat nagy része 5 órára ért vissza. Erre az estére terveztük a bográcsost. Hamar neki is láttunk a munkának. Mivel a múlt nap esett , válogatni kellett egy kis száraz fát. Pokrócokat terítettünk ki, mivel nem volt szabadtéri asztalunk. Csaba testvért volt a főszakács. 
Már nemegyszer bízonyította gasztronómiai képességeit. Hamarosan elkészült a bográcsos, amit jóízűen fogyasztottunk. Közben 
beszélgettünk a függőségről: dohányzás, ital.A vacsora után volt egy kis futóverseny is. Ezt követően bevonultunk a házikóba, és készültünk megnézni a ,,Zarándok" útja című filmet. a film nagyon jól ábrázolta a hívő ember harcait, a félrelépést és következményeit, a hűséget és a reménységet, és a kitartás eredményét, az örök életet. Miután megnéztük a filmet, egy keveset még beszélgettünk a film kapcsán. Megbeszéltük a másnapi teendőnket. Lassacskán gondolnunk kellett a hazatérésre. Ez volt az utolsó itt töltött estén, így igyekeztünk azt kihsználni.Idejében lefektünk.Hamarosan elmesélem az utolsó nap élményeit is.
2009. augusztus 7., péntek
Augusztus 4., kedd
Csodálatosan szép napra ébredtünk. Legtöbbünk már 7 óra után felébredt, volt, aki már kinn ült a tornácon, vagy a kert végében levő padokon. Én is kihasználtam az időt, egyet sétáltam a kertben, elmentem egész a kapuig, közben csendben lehettem Istennel. Mikorra visszaértem, leültem Csaba testvér és Annamária mellé, akikkel megosztottuk egymás gondjait, terheit, úgymond testvéri órát tartottunk. Majdnem lekéstük a reggelit, de hála az Úrnak, nekünk is maradt hely és étel az asztalnál. Akárcsak tegnap, a reggelit most is egyórás szünet követte, mialatt el lehetett mosogatni és felkészülni az áhitatra. A reggeli áhitatot énekekkel kezdtük, István vezetett minket gitárral.Néhány ének után Annamária olvasott fel a 37-es és 50.Zsoltárból. Az általa választott igeversek Isten azon igéreteit sugározták, miszerint ő megtart a nyomorúság idején, ha segítségül hívjuk az ő nevét. Ezt követően imádkoztunk. Ezt követte a bibliaóra, melynek témája ugyancsak a hazugsághoz kapcsolódott. Jákób történetével foglalkoztunk. Az alkalom elején eléggé nyomott hangulat volt, mindenki aludt el. Éppen ezért kimentünk a friss levegőre egyet játszani.Miután felébredtünk, nekiláttunk a témának.Megvizsgáltuk Rebeka viszonyulását Jákóbhoz, Jákób hazugságának következményeit, arról tanakodtunk, hogy isten akarata volt-e, hogy az Ő terve hazugság által valósuljon meg. Elég heves vitákba bocsátkoztunk, érveltünk-cáfoltunk, volt is miről. Áldott alkalmunk volt.
Mikor imával befejeztük az alkalmunkat, mindenki nekilátott pakkolni, öltözködni, készülődni a szovátai útra. Egy kis idő múlva el is indulhattunk az Úr kegyelméből.Egy keveset megálltunk Szentegyházán tankolni, majd Udvarhelyen is egy kis időre. Csodálatosan szép tájakon mentünk keresztül. Az erdők egymást követték. A jó utakon elég gyorsan tudtunk haladni. Korondon vigyáznunk kellet, mivel rengetegen jártak az úton és és
az útszélen. Parajdon is lassabban közlekedtünk. Végül megérkeztünk Szovátára, mely a mi kis fúrdővűrosunkra hasonlított néhány szálloda nevében mint pl a Hefaistos, vagy a Caprioara. Sokszor nem is csodálkozom, hogy a túristák összekeverik a két várost. Szovátafürdőn is elégge le volt blokkálva a forga
lom, mivel rengetegen jöttek erre a csodálatos helyre. Végül mégiscsak feljutottunk a szállodákhoz, melyekhez már közel volt a Medve-tó. A tervünk az volt, hogy úszkáljunk egyet a Medve-tóban. Le is mentünk a strandra, hogy belépőt vegyünk, ám az árat egy kicsit sokalltuk.Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy közeli pizzériába, megebédelünk, majd azután meglátjuk, mit csinálunkNem tudtuk biztosan, hogy milyen mély a Medve-tó, hol lehet fürödni. Mónika testvérnő felhívta
a szüleit, akik nemrég itt nyaraltak, ők azt mondták, hogy van egy nagyon mély, valamint egy kb 1 m mélységű szakasza is. Bár a sós vízben nem fenyeget senkit se az elmerülés veszélye. Eleget tanakodtunk, végül úgy döntöttünk, hogy Parajdon is megnézhetjük a strandot, s még lehet, olcsóbban megúsznánk. A finom pizza elfogyasztása után visszatértünk Parajdra. A strandhoz közel leparkoltunk, és utánanéztünk a belépő árának. Ahogy reméltük, itt 5 lejjel olcsóbba került a jegy. Ám nem az volt az elsődleges célunk, hogy úszkáljunk. szerettünk volna lemenni a sóbányába, mert néhány nagyon köhögtünk az utóbbi napokban. Sajnos nem tudtunk lemenni, mivel valamilyen meghibásodás történt, valószínűleg az áramvezetékekkel, így úgy döntöttünk, hogy úszkálunk egyet a helyi strand sós vízében. A levegő hőmérséklete 30 fok volt, a vízé 28. Mikor bementünk, éreztük, hogy ez másabb a tegnapi termálfürdőnél. A víz kegyetlenül sós, csípi a sebeinket, ha szemünkbe kerül, mar, mégis nyugodtan elengedhettük magunkat, nem sülyedtünk le. Jól éreztük magunkat a vizben, de sajnos onnan is el kellett jönnünk. Az ég hamarosan beborult, és villámlani kezdett, a távolban zuhogott az eső. Mindannyian kijöttünk, és velünk együtt sok más ember, mindenki menekülni akart a vihar elől. Miután elvettünk a cuccainkat, autóba szálltunk, és igyekeztünk haza a teleios-házhoz. Elég csúnya idő kapott el bennünket. Csak úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. Fújt a szél. Mégis megőrizett minket az Úr. Székelyszentlélek előtt a fehér Dacia ablaktörlői összeakadtak, s mivel így veszélyes volt tovább haladni. Megállotunk a falusi útelágazás előtti parkolóba. István kiszállott a zuhogó esőben, hogy a meglazult csavart meghúzhassa az ablaktörlőn. Péter hallva, hogy mi történt, visszafordult és segítséget nyújtott Istvánnak. Végül elindultunk. Néhány km-rel arrébb Csaba testvérékkel is találkoztunk, akik épp megálltak egy borvízkútnál. Mindannyian feltöltöttük az üvegeinket, és folytattuk utunkat. El kell mondanom, hogy a borvíz eléggé benzinszagú volt, az ize is kissé furcsa, de vannak akik már regóta ezt a vizet isszák, úgy hogy mi is mertünk belőle inni. Homoródfürdőn a csapat egy része megállt a Lobogó Panziónál, ám István, én és Annamária igyekeztünk, haza mivel mindannyian át voltunk ázva. Mire hazaértünk a Teleios-házhoz, már nem is nagyon esett az eső. Egy félóra múlva a másik két autó is megérkezett. Kb. már 8 óra volt, mire mindenki haza ért. Sámuel és Péter elhatározták, hogy készítenek egy kevés sültkrumplit. eközben Csaba
testvérnek lehetősége adódott, hogy a bátyám laptopját megtekintse kivülről-belülről. Eközben Péter krumplit hámozott és szeletelt, Samu pedig a konyhán tevékenykedett. A többiek hol itt, hol ott voltunk. Néhányan társasjátékokat játszodtunk. Közben elkészült sz első tál krumpli, melyet néhányan hamar el is pusztítottunk. Az nap este csak az kapott vacsorát, aki kért..Nagyon elhúztuk az időt, már majdnem egy óra volt, mikor lefeküdtünk. Tekintettel arra, hogy eléggé fárasztó napunk volt és hogy az időt is elhúztuk, megegyeztünk, hogy reggel 9-ig aludhatunk. Lassacskán lefeküdtünk és elaludtunk.
2009. augusztus 6., csütörtök
Augusztus 3., hétfő
Egy ragyogó, napsütésés napra ébredt a kovásznai ifjuság. Egyesek napra készen már 6 körül felébretek. Én 7 után keltem fel és egy sétát tettem az óriási kertben a fák között. Ahogy a fák között sétáltam, Csaba testvért pillantottam meg a kapunál, aki bizonyára reggeli csendességét tartotta. Igyekeztem távol maradni. Egy idő múlva észrevett és magához hívott. Egy csigát m
utatott, aki elég nehezen haladt a kavicsos úton. Gondoltom ez egy gazdagabb csiga volt, mert valamivel nagyobb háza volt, mint társainak. Ahogy a csiga mozgását szemléltük, Csaba testvér megkérdezte hogy szerintem mennyi idő kell ennek a csigának , hogy elmenjen a kert túlsó végéig?Elmondta, hogy a hivő ember is ilyen nehézkesen halad a cél felé. Sokszor kell jöjjön egy kéz ami felemel és tovább visz a célhoz, és ami megőriz a kárhozat lejtőjétől.Csaba testvér azt is megmutatta hogy kell a makk kalapjával fütyülni. Mikorra beértünk, már a reggeli készült, sokan ébren voltak, és készültek asztalhoz ülni.Körülbelül fél 9-kor meg is kezdtük a reggelit.Ezt követően kaptunk egy negyedórai szabadidőt,mely idő alatt el lehetett mosogatni, ki lehetett takarítani az asztal körül. Nem sokkal később imaáhítattal folytatódott a progr
amunk. A Mt 17:1-5 versek alapján buzdítottam a fiatalokat imára. Hálát adtunk, hogy feljöhettünk a megdicsőülés hegyére, és néhány napot eltölthetünk távol a világ zajától. Kértük az Urat, hogy hadd leplezhessük le az ő dicsőségét ezen a helyen, és hogy valóban jól érezzük magunkat. Ezt követően énekeket énekltünk, mitán Csaba testvér felolvasta az 51. Zsoltárt, dávid búnbánó imáját. A felolvasott igékből kiindulva, a hazugságról és a bűn rejtegetéséről beszéltünk. Egy játékot is játszodtunk: Három személy elmondott egy-egy történetet az életéből, és meg kellett állapítsuk, hogy a három személy közül ki mondott hazugságot. Ebből a játékból is kiderült, hogy sokszor nehéz észrevenni a hazugságot. Dávid elhallgatta az ő tetteit, és hogy ki ne derüljön az igazság, egyre jobban belemászott a bűnös tettekbe.Nátán próféta szavai mégis megtették a hatást.Megbánta bűneit, összetört és bocsűnatot kért. Előjött a kisértés témája is. Dávid már ott hibázott, hogy Jeruzsálemben maradt. Így nem tudta megakadályozni, hogy meg nem lássa Betsabét. Mégis ott követte el a legnagyobb hibát, hogy kezdett érdeklődni utána. Sokszor nem tudjuk megakadályozni, hogy a madár elszálljon a fejünk fölött, de hogy fészket rakjon, azt már igen.Mindig a második lépés a döntő. Megállunk vagy megyünk tovább. Önvizsgálatot tartottunk és arra jöttünk rá, hogy milyen könnyen szokássá válhat a bocsánatkérés, amelyből sokszor kimarad a bűnbánat. Az a délelőtt egy megújulási lehetősé volt mindannyiunk számára. a délelőtti alkalom befejeztével újabb szabadidőt kaptunk. Néhányan lementek Szentegyházára bevásárolni, a többiek pihenőt tartottunk.1 óra előtt elindultunk egy kis ösvényen a tábor felé, hogy elfogyasszuk ebédünket. Útközben megláttuk Veress Barnabás sírját. Úgy döntöttünk, vissszafelé jövet meg is állunk annál.Az ebéd finom volt, a második fogás is. Volt dinnye is. Miután megebédeltünk, megindultunk a Teleios-ház felé. Megálltunk Barnabás sírjánál, melynek egyszerűsége lenyúgözött. Milyen sok embernek márványsírja, egyeseknek ékszerekkel diszített sírja és mégsem győztesek. Ez az egyszerú sír mégis egy győztesrúl beszélt, kinek élete áldás volt az emberek számára.Hamarosan visszaértünk a házhoz, ahol átöltöztünk fürdőruhába és megindultunk a másfél km-re levő termálfürdőre. Mikor megérkeztünk pokrócainkat leterítettük a fűre és mindannyian a medencéhez siettünk. A 25 fokos víz eléggé kellemes volt. Sokan voltak már a vízben, a szélén és a közepén is, de hála az Úrnak, nekünk is jutott még hely. Legtöbben közülünk azt állították, hogy nem tudnak úszni. Néhányan el is sajátítottak egy kis uszóleckét, akik ebben már jártasak voltak. A maradék, úszni nem tudó társaság a medence szélén maradt, hisz ott is lehetett élvezni a langyos vizet. Miután mindiannyian kijöttünk a medencéből, pokrócainkhoz mentünk, hogy megtörülközzünk és megszáradjunk. Ezt követően vettünk egy-egy lángost. Mivel az ég lassan beborult, igyekeztünk visszaérni a táborozóhelyünkre, hogy megsüthessük a szalonnánkat, ami aznap esti vacsoránkat képezte. Épp, hogy megsült a szalonna, eleredt az eső . Így vacsoránkat odabenn fejeztük be.
Közös megegyezéssel eldöntöttük, hogy aznap este megnézzünk a ,,Mr.Bean nyaral" című filmet. Elég sokat nevettünk rajta.
Lassan már este felé járt az idő. Most már igazán fáradtak voltunk, így készültünk lefeküdni. Egyesek azon vitatkoztak, mint legyen a másnapi utazás Parajdra és Szovátára.A többiek szobánkba tértünk, beszélgettünk, imádkoztunk. Eltelt a hétfői nap is.
Augusztus 2., vasárnap
Miután mindannyian részt vettünk délután a tamásfalvi istentiszteleten, nekivágtunk uticélunknak. 3 kocsi, 11 személy. Kb. este 7 körül érkeztünk meg a táborhoz, ahonnan Csaba testvér elkérte a kulcsot.Egy negyed kmnyire befordultunk egy kerítéssel körülvett területre, melyen szebbnél szebb fenyők, bokrok, makkfák sorakoztak. A bekerített terület túlsó végén volt a Teleios-ház, amely maga szépségével és egszerúségével fogadott bennünket. Mikor az ajtót kinyitottuk, egy kis konyha volt tárult elénk tűzhellyel, kagylóval, balra egy kamra és egy fürdőszoba, teljes felszereléssel.A konyhától jobbra gy ajtó vezetett át a nappaliba, ahol néhány fotel, egy nagy asztal, kisebb asztalok voltak találhatóak, valamint egy kissé meredek lépcső mely a hálószobák felé vezetett. Hamarosan kikémleltük az emeletet is. 3 kétágyas szoba, és egy négyágyas, valamint egy padlásszoba. Miután megtekintettük a házat, kezdtük kipakkolni a dolgainkat, ezt követően kiosztottuk a szobákat. Kalányos Nimród, kinek a szülei nem rég merítkeztek be, utolsó percen döntötte el hogy velünk jön, így matracát az egyik fiúszobába helyeztük el. Mónika testvérnő nem engedte, hogy a padláson aludjunk, mivel az nem volt előkészítve, viszont a többi szoba igen. A négyágyas szobát a lányok kapták, mert pontosan négyen voltak: Mónika, Annamária, salomé és Rebeka.Ildikó nem tudott jönni.Az egyik szoba Péteré, Norbié és Nimródé lett, egy másik Csaba testvéré és Sámuelé, a lányok szobájával szembenit én és István kaptuk.
Miután csomagjainkat elrendeztük, néhányan a kikapcsolódás utját választották, míg a többiek a vacsorakészítését. Kitettük a tányérokat, kanlakat, késeket, villákat, teát készítettünk. Mónika testvérnő szeletelő gépet is hozott, mellyel felszeleteltük a szalámit, sajtot, így nem kellet se a kezünket se a kés élét fárasszuk. Lassacskán megtelt az asztal étellel, valamint a körülötte levő székek is éhes szájakkal. Elénekeltünk egy hálaadó éneket, ezután egy valaki közülünk imádkozott. Az ima után elfogyasztottuk a finom vacsorát.Mivel kissé fáradtak voltunk, Csaba testvér ajánlotta, hogy feküdjünk le. Mindannyian szobánkba vonultunk, és próbáltunk pihenni, egyesek zuhanyozni készültek. István elővette a gitárját, és énekeket kezdett el rajta játszani. Én is csatlakoztam hozzá és énekeltem. Hamarosan Annamária is csatlakozott az énekhez, és néhány ének után ajánlotta, hogy tartsunk mi néhányan esti csendességet. Másokat is megkérdeztünk, hogy csatlakoznának-e, végül mindannyian levonultunk a nappaliba és együttesent tartottunk áhitatot: Énekeltünk, igét olvastunk és imádkoztunk. Lassan már az idő 11 felé járt, mégis egyre jobban fokozódott a zaj és a mozgás. Egyeseken úgy látszott, hogy nem is fáradtak, mivel semmiképpen sem akartak vagy tudtak aludni.Néhányan pizsamapartit akartak rendezni.Voltunk, akik megkiséreltük az alvást, ám csak a kesőbbi órákban tudtunk csak elszenderülni. Egyesek csak 3 órát aludtak . általában így van ez, ha új környezetbe kerül az ember.
Ám az igazi táborozás csak másnap kezdődött.
Beszámoló az ifjúság táborozásáról
Mikor Csaba testvér Kovásznára költözött, kezdett érdeklődni a gyülekezet negyedrészét kitevő tizenévesek iránt, valamint fontosnak tartotta, hogy ifjúsági kört hozzon létre ezekből a fiatalokból. 2005 májusában megtarthattuk első ifjusági óránkat. Ahogy telt az idő, 2005 nyarán szóba hoztuk a közös táborozás témáját, bár pontos elhatározásunk nem volt, hogy hova, mikor, ki és hogyan. Tavaly is sátorozni szerettünk volna, ám ez se sikerültA műlt áv vége felé Csaba testvér beszámolt arról, hogy elmehetnénk Gyergyólibánra táborozni,ugyanis Novák testvér nyaralóját kibérelhetnénk egy néhány napra. Ez a terv eléggé megerősödött bennünk, s már be is jegyeztük augusztus elejére. Az udvarhelyi konfin Csaba testvér találkozott Novák Zsolt testvérrel, aki beleegyezett a tervünkbe. Vártuk is hoggy jöjjön el a nyár. Július közepén kiderült, hogy mégsem ott fogunk táborozni, ugyanis ott ugyanabban az időpontban egy másik csoport táborozik.Csaba testvér ezután ajánlotta a Tábor közelében levő Teleios-házat, amely után már érdeklődött Borzási testvértől.Első említésre megoszlottak a vélemények, egyeseknek tetszett az ajánlat, másoknak nem. Mégis mindegyikünk belátta, hogy nincs más választásunk, máshvá nem mehetünk, s úgyanakkor arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a házacska minden szempontból megfelelő (meleg víz, konyha, meleg étel, fürdőszobák, ágyak) .Sokat imádkoztunk, hogy le tudjuk a házat foglalni, és időben beszerzni a szükséges dolgokat.
Isten kegyelméből múlt szerdán kibérelhettük a Teleios-házat, amelyben augusztus 2-től csütörtök délutánig együtt táborozhattunk. szeretném most naponként elmesélni, mivel és hogyan telt el ez a szűk 5 nap, és hogy milyen sok áldás fért belé.
Isten kegyelméből múlt szerdán kibérelhettük a Teleios-házat, amelyben augusztus 2-től csütörtök délutánig együtt táborozhattunk. szeretném most naponként elmesélni, mivel és hogyan telt el ez a szűk 5 nap, és hogy milyen sok áldás fért belé.
2009. július 26., vasárnap
Kempingezni készülünk
Elnézést, hogy már régóta nem írtam semmit a blogba.Szeretném összegezni az elmúlt néhány hét eseményeit: június végén újból pityóka tokányt készítettünk kinnt a friss levegőn. Csaba testvér volt a fő szakács, aki nagyon jól ért a tokány készítéséhez. Mikor a tokány megfőtt, tálaltuk, hálát adtunk, s még melegében elfogyasztottuk. A baj csak az volt, hogy mindenkinek csak egy kevés jutott. Na, de fő a mértékletesség. Sokszor olyan könnyen figyelmen kivül hagyjuk a helyes táplálkozást, nem vesszük észre, hogy össze-vissza zabálás bizony nem tesz jót se a testünknek , se a lelkünknek. Vajon miért? Nem tesz jót a testünknek, mert emésztési gondokat okoz. a gyomornak is szüksége van egy napi időbeosztásra, mert neki sincs ideje mindent megemészteni.
Lelki értelemben pedig a testközpontúság állapotába esünk vissza, amely állapotban voltunk megtérésünk előtt. Ugye, ezt senki se szeretné tapasztalni. Ne hagyjuk, hogy testünk kivánságai uralkodjanak rajtunk.
A következő hetekben ifjusági óráinkon ,,H.Müller : Már e földön boldog lehetsz" című könyvből olvastunk fejezeteket.Ez a könyv arra tanít, hogyan lehetünk boldogak, mint Isten megváltott gyermekei. Beszéltünk az engedelmességről, és annak 3 jellemzőjéről: 1. szívből jövőnek kell lenni, 2.teljesnek kell lennie 3.első szóra kell engedelmeskedni.Ugyanakkor beszélgettünk az irgalmasságról is, mely kötelessége a hívőnek.
A múlt héten egy filmet néztünk, amely tulajdonképpen egy összehasonlítás az 1890-es évekbeli puritán amerikai társadalom és jelenkor elzülött Amerikája között.( Akit érdekel, ,,Idő Változtató" címen megtalálja).
Jelenleg tervezgetünk. Kempingezni szeretnénk a Hargita Tábor mellet. Tábori hetet nem tudunk fizetni, ezért gondoltunk arra, hogy néhány napra kibéreljük a TELEIOS-házat. Reméljük sikerül ezt időben elintéznünk, de legyen meg az Úr akarata ebben is. Akik tehetik, imádkozzanak a kempingezésünkért. Már mióta tervezzük, és már nagyon szeretnénk kimozdulni.
Lelki értelemben pedig a testközpontúság állapotába esünk vissza, amely állapotban voltunk megtérésünk előtt. Ugye, ezt senki se szeretné tapasztalni. Ne hagyjuk, hogy testünk kivánságai uralkodjanak rajtunk.
A következő hetekben ifjusági óráinkon ,,H.Müller : Már e földön boldog lehetsz" című könyvből olvastunk fejezeteket.Ez a könyv arra tanít, hogyan lehetünk boldogak, mint Isten megváltott gyermekei. Beszéltünk az engedelmességről, és annak 3 jellemzőjéről: 1. szívből jövőnek kell lenni, 2.teljesnek kell lennie 3.első szóra kell engedelmeskedni.Ugyanakkor beszélgettünk az irgalmasságról is, mely kötelessége a hívőnek.
A múlt héten egy filmet néztünk, amely tulajdonképpen egy összehasonlítás az 1890-es évekbeli puritán amerikai társadalom és jelenkor elzülött Amerikája között.( Akit érdekel, ,,Idő Változtató" címen megtalálja).
Jelenleg tervezgetünk. Kempingezni szeretnénk a Hargita Tábor mellet. Tábori hetet nem tudunk fizetni, ezért gondoltunk arra, hogy néhány napra kibéreljük a TELEIOS-házat. Reméljük sikerül ezt időben elintéznünk, de legyen meg az Úr akarata ebben is. Akik tehetik, imádkozzanak a kempingezésünkért. Már mióta tervezzük, és már nagyon szeretnénk kimozdulni.
2009. június 27., szombat
Költemény
Szakács Annamária: Amikor minden balul sikerül
Problémáiddal úgy érzed egyedül vagy?
Úgy érzed, mindenki magadra hagy?
Eltávozik tőled néha minden barátod,
Bántó szavakkal kezelnek, hallod, látod?
Rólad az Úr mindent jól tud,
Könyörgésed Felé, mindig fel fut!
Úgy érzed, mindenki magadra hagy?
Eltávozik tőled néha minden barátod,
Bántó szavakkal kezelnek, hallod, látod?
Rólad az Úr mindent jól tud,
Könyörgésed Felé, mindig fel fut! Úgy gondolod, néked semmi sem sikerül?
Életedben mindig új probléma kerül?
Testvéredtől is gyakran csak rosszat kapsz?
Nincsen senki, akiben megbízhatsz?
Évről-évre nehezebb a próba?
Talán azt gondolod hiába vársz
a legfőbb jóra.
Életedben mindig új probléma kerül?
Testvéredtől is gyakran csak rosszat kapsz?
Nincsen senki, akiben megbízhatsz?
Évről-évre nehezebb a próba?
Talán azt gondolod hiába vársz
a legfőbb jóra.
Talán régóta vársz valódi egységre,
Vársz már rég igazi testvérre.
Még nem történt semmi, még minden úgy van?
Tudd meg sok minden történik a világban.
Van viszont valaki, aki nem változik soha,
AKI megoldást, kiutat ad.
Ez Krisztus, a te gondviselőd, megtartód,
Ő Maga.
Vársz már rég igazi testvérre.
Még nem történt semmi, még minden úgy van?
Tudd meg sok minden történik a világban.
Van viszont valaki, aki nem változik soha,
AKI megoldást, kiutat ad.
Ez Krisztus, a te gondviselőd, megtartód,
Ő Maga.
2009. június 14., vasárnap
Kirándulás a Csipkésben
Május 22.-én, pénteken kirándulni voltunk a Csipkésben, amely Zabola mellett van. Ez egy kiváló hely a táborozásra, a kempingezésre, egyesek nyaralóházakat is építettek ide. Amerre a szem ellát, csupa erdő, tisztás, akárcsak a Tündérvölgyben.
Nemcsak magunkra voltunk, hanem néhány egy gyülekeztünket látogató roma család és rokonsága is elkisért bennünket. Mivel a fiuk elegendően voltak, összeállott két focicsapat, és így egy meccsre került sor a csipkési sportpályán. Az asszonyok és gyermekek sem unatkoztak, különböző játékokat játszottak. Később néhányan elindultunk, hog előkészítsük a vacsorát. Tüzet raktunk, amajd hozzáláttunk a szalonna- és a miccssütéshez, az asszonyok addig kenyeret szeleteltek, és elkészítették a salátát. Összegyűlt roma emberek igazi vendégszeretettel viszonyultak hozzánk, kinálgattak minduntalan.Így senki sem maradt éhen.
Csodálkozom, hogyan férhet ennyi kedvesség, baratság és szeretet ezekbe a sötétetebb bőrü emberekbe, akiket javarészt a fehérbőrüek lenéznek és gyűlölnek.Miért nem viszonyulnak gyúlölettel hozzánk? Ezek az emberek kapcsolatba kerültek az igével, és néhányan döntöttek is az Úr Jézus mellett. Kinyították szívüket a képmutatás nélküli szeretetnek, hogy az betölthesse őket és hogy szeretni tudjanak.
Ma, június 14.-én bemerítés volt a gyülekezetünkben.A bemerítkezők nem fehér emberek voltak, hanem 4 sötétebb bőrű ember. Velük kirándultunk 3 héttel ezelőtt. Már lassan két és fél éve járnak a gyülekezetbe, döntöttek az Úr Jézus mellett, és nem egy próbában volt részük az utóbbi időben( mikor egyik vasárnap elindultak az istentiszteletre, Zabola és Kovászna között egy fiatal ember figyelmetlenségből kiugrott az autójuk elé.Szerencsére nem lett különösebb probléma, az Úr megőrizte azt az embert. Ma bizonyságot tettek hitükről, megtérésükről, és a hullámsírba is követték az Úr Jézust. A rokonságukból sokan eljöttek, és néhányan döntöttek az Úr mellett.
Nem szabad valakit azért megvetnünk, mert nem fehér a bőre színe. Isten nem személyválogató.
Nemcsak magunkra voltunk, hanem néhány egy gyülekeztünket látogató roma család és rokonsága is elkisért bennünket. Mivel a fiuk elegendően voltak, összeállott két focicsapat, és így egy meccsre került sor a csipkési sportpályán. Az asszonyok és gyermekek sem unatkoztak, különböző játékokat játszottak. Később néhányan elindultunk, hog előkészítsük a vacsorát. Tüzet raktunk, amajd hozzáláttunk a szalonna- és a miccssütéshez, az asszonyok addig kenyeret szeleteltek, és elkészítették a salátát. Összegyűlt roma emberek igazi vendégszeretettel viszonyultak hozzánk, kinálgattak minduntalan.Így senki sem maradt éhen.
Csodálkozom, hogyan férhet ennyi kedvesség, baratság és szeretet ezekbe a sötétetebb bőrü emberekbe, akiket javarészt a fehérbőrüek lenéznek és gyűlölnek.Miért nem viszonyulnak gyúlölettel hozzánk? Ezek az emberek kapcsolatba kerültek az igével, és néhányan döntöttek is az Úr Jézus mellett. Kinyították szívüket a képmutatás nélküli szeretetnek, hogy az betölthesse őket és hogy szeretni tudjanak.
Ma, június 14.-én bemerítés volt a gyülekezetünkben.A bemerítkezők nem fehér emberek voltak, hanem 4 sötétebb bőrű ember. Velük kirándultunk 3 héttel ezelőtt. Már lassan két és fél éve járnak a gyülekezetbe, döntöttek az Úr Jézus mellett, és nem egy próbában volt részük az utóbbi időben( mikor egyik vasárnap elindultak az istentiszteletre, Zabola és Kovászna között egy fiatal ember figyelmetlenségből kiugrott az autójuk elé.Szerencsére nem lett különösebb probléma, az Úr megőrizte azt az embert. Ma bizonyságot tettek hitükről, megtérésükről, és a hullámsírba is követték az Úr Jézust. A rokonságukból sokan eljöttek, és néhányan döntöttek az Úr mellett.
Nem szabad valakit azért megvetnünk, mert nem fehér a bőre színe. Isten nem személyválogató.
2009. június 4., csütörtök
2009. május 15., péntek
Rövid beszámoló
A következő sorokban az elmúlt két hét eseményeiről fogok beszámolni:
Május 4.-én anyáknapját tartottunk a kovásznai gyülekezetben. a nagyterem megtelt emberekkel, főleg édesanyákkal, hiszen az ő napjukat énekeltük.Az igét Kis Ottó lekipásztor hírdette, a 2 Móz 2.-ből. Áldott alkalmunk volt, a gyermekek szolgáltak, megtekinthettünk egy prezentációt, melyek a vasárnapiskolások régi, kisgyermekkori képeit szemlélhettük, és tanui lehettünk annak, hogy mennyit nőttek azóta. Mindegyikük hívő édesanyával rendelkezik, akik nem csak tejjel, kenyérrel, hanem hittel is táplálták.
Május 9.-én majdnem a teljes ifjusággal eljutottunk a székelyudvarhelyi konferenciára, ahol valóban többet tudtunk meg a szeretetről, a párválasztásról. Nagyon megható volt Tóth Attila lelkipásztor beszéde a szertetről s be kellett lássam, hogy a szeretet terén valóban gyenge vagyok, és meg újulnom benne( a szerkeztő megjegyzése). A szabad tevékenység ideje alatt a kis csapat sétált egyet a város központjában, a parkban. Mindannyiunknak tetszett a város, a szép és tágas imaház, valamint a találkozás régi ismerősökkel.Este 9-körül indultunk haza, fél 1-re itthon is voltunk. Igaz másnap fáradtak voltunk.
Ma elég kevesen voltunk, hiszen mindenkinek meg volt a ,,saját dolga": egyeseknek takarítás, másoknak tanulás (mindezeket fel tudja használni a Sátán akadályként, hogy elfordítson az igétől és a közösséggyakorlástól). Akik kevesen összegyúltünk ébredésért imádkoztunk, a gyülekezet helyreállásáért, a román és a magyar gyülekezet közti viszony erősödéséért, a román lelkipásztorért és munkájáért valamint azért hogy legyünk mértékletesek és gyakoroljunk önmegtagadást életünkben.Sajnos nagyon elterjedt a ,,jóléti kereszténység".
Szükségünk van arra, hogy minél többen bekapcsolódjanak ebbe az ,,imacsoportba".
Május 4.-én anyáknapját tartottunk a kovásznai gyülekezetben. a nagyterem megtelt emberekkel, főleg édesanyákkal, hiszen az ő napjukat énekeltük.Az igét Kis Ottó lekipásztor hírdette, a 2 Móz 2.-ből. Áldott alkalmunk volt, a gyermekek szolgáltak, megtekinthettünk egy prezentációt, melyek a vasárnapiskolások régi, kisgyermekkori képeit szemlélhettük, és tanui lehettünk annak, hogy mennyit nőttek azóta. Mindegyikük hívő édesanyával rendelkezik, akik nem csak tejjel, kenyérrel, hanem hittel is táplálták.
Május 9.-én majdnem a teljes ifjusággal eljutottunk a székelyudvarhelyi konferenciára, ahol valóban többet tudtunk meg a szeretetről, a párválasztásról. Nagyon megható volt Tóth Attila lelkipásztor beszéde a szertetről s be kellett lássam, hogy a szeretet terén valóban gyenge vagyok, és meg újulnom benne( a szerkeztő megjegyzése). A szabad tevékenység ideje alatt a kis csapat sétált egyet a város központjában, a parkban. Mindannyiunknak tetszett a város, a szép és tágas imaház, valamint a találkozás régi ismerősökkel.Este 9-körül indultunk haza, fél 1-re itthon is voltunk. Igaz másnap fáradtak voltunk.
Ma elég kevesen voltunk, hiszen mindenkinek meg volt a ,,saját dolga": egyeseknek takarítás, másoknak tanulás (mindezeket fel tudja használni a Sátán akadályként, hogy elfordítson az igétől és a közösséggyakorlástól). Akik kevesen összegyúltünk ébredésért imádkoztunk, a gyülekezet helyreállásáért, a román és a magyar gyülekezet közti viszony erősödéséért, a román lelkipásztorért és munkájáért valamint azért hogy legyünk mértékletesek és gyakoroljunk önmegtagadást életünkben.Sajnos nagyon elterjedt a ,,jóléti kereszténység".
Szükségünk van arra, hogy minél többen bekapcsolódjanak ebbe az ,,imacsoportba".
2009. május 1., péntek
Nem adom fel...
Szűk 3 hónap telt el az utolsó bejegyzés óta: Ahogy a blogokat olvasgattam, mindenütt valami újat fedeztem fel, mindegyiket átjárta már a tavasz, az újjákezdés, a megújulás szelleme, ellenben a mienk még mindig hibernál. Fell kell ébredni!
Február óta a következők történtek: a vasárnapi iskolai terem, amely helyet ad az ifjusági alkalmaknak, megújult.Minden hónap első vasárnapján gyújtünk a gyülekezeti épület felújítására, és az összegyúlt pénz egy részét a a kis term felújítására költöttük. Le van téve a parkett, új termopán ablak van szalagfüggönnyel, valamint újrameszelt fal.A terem egy kicsit vesztett a családiasságából, mivel a régi fotelek helyett most csak padokat s székeket találhatunk, így minden olyan, mint a nagyteremben.
Időközben a Knott család is nekilátott az újonnan vásárolt ház átépítéséhez: A fiatalság egy része (főleg a Fejér-fiúk) rendesen kiveszik a részüket a munkában. A Knott család háza közvetlenül az imaház mellett található, a volt, utca sarkán levő házuk helyén hamarosan bevásárlóközpont fog létesülni.
Nem az a célom, hogy panaszkodjak de a tavaszi ébredéssel az ifjusági alkalmaknak is ébredniük kéne.Az ünnepeket követő események után az alkalmaink veszítettek a tartalmasságukból, egyre kevesebben jönnek el, és Csaba testvér se ér rá bizonyos okok miatt (ott van neki a székelyföldi bibliaiskola, valamint éhány roma testvér bemerítésre való felkészítése). Hiányoljuk őt az alkalmakról, mert ő még rendet tud tartani köztünk.Annamária aki a legidősebb köztünk pótolta Csaba testvért, alkalmakat vezetett, de elég kevesen jöttek el ilyenkor. Szükséges Csaba testvér ,,visszajövetele" mert ő tekintéllyel rendelkezik, ő tud irányítani. Minden egyes ifjuságnak ajánlom, hogy ne mérgesítse az ifi vezetőt, nehogy annak el menjen a kedve a vezetéstől. Mi kovásznaiak, sokszor túlzásba visszük a viccelődést, a poénkodást. Bárcsak mértékletesség jellemezne bennünket minden tekintetben!
De ennek ellenére nem adom fel a reménykedést az én Uramban, aki segíteni fog az alkalmas időben!
Február óta a következők történtek: a vasárnapi iskolai terem, amely helyet ad az ifjusági alkalmaknak, megújult.Minden hónap első vasárnapján gyújtünk a gyülekezeti épület felújítására, és az összegyúlt pénz egy részét a a kis term felújítására költöttük. Le van téve a parkett, új termopán ablak van szalagfüggönnyel, valamint újrameszelt fal.A terem egy kicsit vesztett a családiasságából, mivel a régi fotelek helyett most csak padokat s székeket találhatunk, így minden olyan, mint a nagyteremben.
Időközben a Knott család is nekilátott az újonnan vásárolt ház átépítéséhez: A fiatalság egy része (főleg a Fejér-fiúk) rendesen kiveszik a részüket a munkában. A Knott család háza közvetlenül az imaház mellett található, a volt, utca sarkán levő házuk helyén hamarosan bevásárlóközpont fog létesülni.
Nem az a célom, hogy panaszkodjak de a tavaszi ébredéssel az ifjusági alkalmaknak is ébredniük kéne.Az ünnepeket követő események után az alkalmaink veszítettek a tartalmasságukból, egyre kevesebben jönnek el, és Csaba testvér se ér rá bizonyos okok miatt (ott van neki a székelyföldi bibliaiskola, valamint éhány roma testvér bemerítésre való felkészítése). Hiányoljuk őt az alkalmakról, mert ő még rendet tud tartani köztünk.Annamária aki a legidősebb köztünk pótolta Csaba testvért, alkalmakat vezetett, de elég kevesen jöttek el ilyenkor. Szükséges Csaba testvér ,,visszajövetele" mert ő tekintéllyel rendelkezik, ő tud irányítani. Minden egyes ifjuságnak ajánlom, hogy ne mérgesítse az ifi vezetőt, nehogy annak el menjen a kedve a vezetéstől. Mi kovásznaiak, sokszor túlzásba visszük a viccelődést, a poénkodást. Bárcsak mértékletesség jellemezne bennünket minden tekintetben!
De ennek ellenére nem adom fel a reménykedést az én Uramban, aki segíteni fog az alkalmas időben!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)