Még élunk!

Elnézést kérek minden egyes olvasótól , hogy már hetek óta nem írtam. Ennek legfőbb oka az idő hiánya és az ifjusági órák elmaradása volt. Időközben megkezdődött az iskola, és ötön tértünk vissza e tiszteletet parancsoló intézménybe: Péter 12.osztályba, Sámuel és én 11.-be, Salomé 8.-ba, Norbi 7.-be.
Az ősz kezdetével pedig ,,hivatalosakká'' váltak az ifiórák. Ezt azért írom így, mert normális esetben nyári szünet alatt az ifióra szünetel: a tavalyi nyarat ez jellemezte, ám idén nyáron ragaszkodtunk az ifjusági órák megtartásához.
Fél év után újból folytatjuk a családlátogatás. Csorja testvérnél hagytuk abba márciusban, és szeptember első vasárnapján nála is kezdtük ujból.Még aznap este meglátogattuk Knott Margit testvérnőt, aki gyülekezetünk legidősebb tagja, aki nem más, mint Norbi nagymamája. Testvérnőnk 88 éves, de Krisztus erős. Idős kora ellenére is énekelgeti a régi karénekeket, amelyeket valószínűleg fiatal korában tanult. Mi is csatlakoztunk hozzá az éneklésben és tanultunk egy Pál apostollal kapcsolatos éneket.
Egy hét múlva néhányan elmentünk a Hargitára, ahol a székely testvérekkel hálát adtunk az Úrnak kimondhatatlan áldásaiért.
Ezt követő vasárnap Ildikót látogattuk meg, aki már rég óta nem volt ifjusági órán. Családja vendégszeretettel fogadott minket, áldott beszélgetésünk volt. aznap délután szolgát az ifjuság. Talán pünkösd óta nem szolgáltunk, de jó volna elérni, hogy ezután minden vasárnap jó volna megvalósítani egy -egy szolgálatot.
HAMAROSAN még írok.

Az ifjuság szerepe....

Ma délután összejövetel volt a gyülekezetben, ahol Máté Miklós testvér szolgált.(Ő 30 ezelőtt volt háromszéki körzet lekipásztora, a 80-as években távozott innen). Az igeheírdetésbe azt is belefoglalta, hogy milyen jó volt régebben a fiatalokkal missziózni, és hogy milyen hatásos volt az ő munkájuk. Elmesélte, hogy egy három tagú gyülekezet 2 év alatt 29 tagra szeporodott, mert az Úr megáldotta a fiatalok munkáját.
Sokszor én is így látom, hogy ifjuságban az erő, de a mi erőnk még sem elégséges, oda Isten ereje is kell, hogy áldás legyen a végzett munkán. Ma este javasolt imatéma volt, hogy gyülekezetünk ifjusága, amely időközben hanyatlani kezdett és passzívvá válni, megtalálhassa az ő szerepét, az ő evangélizáló módszerét, amellyel lelkeket menthet.
Nekem már ötletem is támadt, hogyan kéne betöltenünk szerepünket. Kérlek olvassátok el figyelmesen és mondjatok véleményt róla.: minden pénteken egy-két éneket választanánk, amit vasárnap elénekelnénk a gyülekezet előtt, és azt jól begyakorolnánk, ezek mellé egy-két szavalatot, bizonyságtevést is beszúrnánk. Ilyen jellegük szolgálatunk kéne legyen a gyülekezetben.
Egy másik módszer a csoportos összejövetelek módszere: vasárnap délután közös istentiszteletek helyett csoprtos istentiszteleteket tartanánk testvérek házánál: Minden gyülekezeti helyre egy-egy fiatalt küldenénk, hogy az vezesse az alkalmat. Nem családonként lenne tartva az istentisztelet, mivelhogy nem lenne annyi szolgálat tevő. 5-6 os csoportokra gondolok, esetleg kissé nagyobb létszámuakra, főleg olyan helyeken, ahol idős vagy gyenge egészségi állapotban levő testvér(nő) van, aki nem tud eljönni az imaházba. Talán beugornának a szomszédok is!
Harmadik és talán a legfontosabb( talán első helyre kellett volna tegyem): az életünkkel evangélizálni, másképp a megemlített módszerek nem lesznek hatással.
Ezért imádkozni kell. Köszönjük az imatámogatást!