Tegnap én (János) és Sámuel már 5:45-kor ott voltunk az imaháznál. Samu Ildikó biciklijét javította, ugyanis annak nem volt jó a fékje. Ildi egy lejtős úton lakik, ahol muszáj igényelni a féket ( csak felfelé nem).
Kb. 7 órakor megjött Annamária édesanyjával és Ildikóval. Samuval egy kicsit elbujtunk a garázsba, reméltük, hogz megkeresnek minket, de bementek és elkezdtek énekeln, Annamária gi tározott. Egy félóra múlva megjött Teo is, aki egy pingpong-meccs után vágyott. Nem maradt sokat, mivel egy telefonhívás miatt távoznia kellett.
Időközben Annamária is észrevett és hívogatott be minket. Eszébe jutott, hogy el kell mennie tejért. Ildikó is csatlakozott hozzá. Én meg Samu ezidő altt beszélgettünk elől a csapnál és egrist(köszméte) habzsoltunk. Mire Annamária visszajött, már kilenc is elmúlt, és mivel nem volt lámpám kénytelen voltam hazajönni.
Nem úgy jött össze az alkalom, mint hétfőn este. Csaba tetsvérnek dolga volt, István vizsgázik, József se szabad, Péter sem tudott eljönni, Salomé is otthon maradt, Norbi is. És egy másik dolog is meglepett: Annamária édesanyja az ifjusági órán. Nem mondom, hogy semmi keresni valója ott, de azért 67 éves korában az ember tapasztalt, tudja, hogy hol a helye, hogy melyik a korosztálya. Manyi néni szeret a fiatalok között lenni, de a fiatalok szeretnek sokszor csak maguk között lenni. Reméljük ezt ő is megérti.
1 megjegyzés:
Kedves János
Elolvastam a bejegyzésedet. Úgy gondolom, hogy a saját, vagy mások szívének állapotát az említett személyek iránt nem szabad belekeverni ebbe az ifjúsági bloggba (javaslom, hogy "azt" részt töröld ki), mert nem mindenki érez úgy irántuk, ahogy te vagy esetleg mások. Ha pedig egyesek szívében mégis van neheztelés, azok Istennel és azokkal kell rendezzék, akikkel szemben problémájuk van.
Megjegyzés küldése