2010. november 30., kedd

Kitartás - Célbajutás

Az Úr Jézus Krisztus kegyelmének tartom, azt hogy lelkipásztor testvérem megkért arra, hogy írjak az ifjúság blogjába. Megpróbálom rövidre fogni azt, amiről most írni szeretnék. Tizenhárom, illetve van már annak tizennégy éves is, amikor döntöttem Krisztus mellett elfogadva az Ő hívását. Látom, hogy az elmúlt idő alatt Isten sokat kellet formálja az életem, annak céljából, hogy az életem Neki tetsző legyen. Sőt, még nagyon sokat kell még formáljon ezután is. 
Sok mélységet éltem már meg az életemben, főleg a megtérésem utáni időszakban, de mindig kiemelt Atyám abból az állapotból. Úgy látom, hogy Isten a hívő ember életébe megenged nehéz helyzeteket, mivel célja van velük reánk nézve. Ha kitartunk ezekben a helyzetekben az Úr újabb áldásokkal lep meg a mi vigasztalásunkra.
Ahogy mindinkább közelebb jutunk Istenünkhöz, a mi ellenségünk, a gonosz sem marad tétlen és a "próba -mélységeket" úgy próbálja bemutatni és velünk elhitetni, mint amelyekből nincs kiút. Emellett reménytelenségbe próbál hajszolni, negatív gondolatokat, érzéseket felhasználva, mint ahogy tapasztaltam az elmúlt években. Azonban valami újat is tanultam az utóbbi brassói "mini" ifjúsági konferencián. Amikor mindent másként látok, vagy érzek (negatív értelemben) akkor is annak ellenkezőjét tegyem, és olyan jó, megnyugtató az a tudat, hogy mégis van tovább. Ebben szeretnék kitartani, mivel a prédikációkból azt hallottam, hogy a mélységben is átvezet az Úr. Megengedi ugyan a nehézségeket, hogy belekerüljünk, de annál nagyobb áldást fogunk átélni, ha minél inkább ragaszkodunk Hozzá. Ezzel a tudattal kívánok előre menni félre téve minden akadályt, és megkörnyékező bűnt.
Kik olvassátok eme bizonyságtételt kívánom, sőt biztatom arra, hogy tartsatok ki a "keskeny" úton, alárendelve szíveteket Isten Lelkének. Hadd éljünk Urunknak tetsző életet. Akik pedig még nem fogadtátok el az Úr Jézus Krisztust személyes megváltótoknak és uratoknak, kívánom, hogy tegyétek meg mihamarabb.
Isten legyen kegyelmes és irgalmas továbbra is mindannyiunkhoz.

Szakács Annamária

Nincsenek megjegyzések: