Csaba testvérrel tervezgettük, hogy elmegyünk valamerre sátorozni, hogy együtt legyünk egy pár napig, de ez nem valósult meg. De mégis az Úr kirendelt számunkra egy szép napot, amelyet kihasználtunk kirándulásra. Ez 2005 szeptemberében volt. Hozzánk csatlakoztak a gyerekek, és néhány fiatalos természetű testvér is, akik gyönyörködnek a természet szépségében. Szalonnát sütöttünk, falatoztunk, imádkoztunk, kóboroltunk.Nagyon jó volt.
B. Annamáriát egy fél évig nem láttuk. Egyszer halljuk a hírt, hogy elhunyt az édesapja. Lehetséges, hogy azért hiányzott, mert beteg édesapját ápolta. A temetés utáni első héten édesanyjával eljött az imaházba. Újból aktívan kezdte látogatni az ifiórákat. Ennek örültünk teljes szívünkből.
2006 nyarán arra a következtetésre jutottunk hogy jó lesz az imaházat felújítani, valamicskét símitani rajta. Van az imaházban egy kis terem, azt akartuk átalakítani imateremmé, nyári időszakra. Elhatároztuk, hogy lemeszeljük a kis termet és a padlásszobát átalakítjuk irodává. Volt munka elég. Bár a meszelés és festés megtörtént, mégis a kis terem nincs berendezve, és az irodában nincs fűtés, így Csaba testvér még ma is otthoni irodáját használja. De még változhat a helyzet.
Hamarosan folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése