Bemerítés

Évek óta nem volt bemerítés a kovásznai gyülekezetben. A legutóbbi kilenc éve volt. De az az alkalom nem volt a legutolso, ugyanis a mai napon 3 fiatal is megvallotta hitét bemerítés által: Fejér István és Sámuel, valamint Zágoni János (én). Életünk egyik legfontosabb döntése volt, hogy elhatározzuk magunkat Jézus Krisztus követésére. Ugyanis aki bemerítkezni szándékozik, az félre kell tegyen minden akadályt az életéből, és teljes szívből el kell határozza magát erre a döntésre: Én a mai napon bemerítés előtt ezt vizsgáltam magamban, hogy valóban kész vagyok-e és mindig az a vágy fogalmazódott meg bennem: Uram, tisztits meg, hogy ne álljak felkészületlenül, ,,méltatlanul''(bár egyikünk se méltó) a medence vízébe.Az Úr készítette, a Sátán próbált a sárba süllyeszteni fehér ruhámmal együtt: János, te nem vagy igaz hívő, és meglátod mikor jön a nagy próba, otthagysz csapot-papot s visszatérsz a régi életbe. Valami ilyenforma gondolatok jöttek: DE engedjetek meg nekem egy rövid bizonyságtételt: az Úrtól bocsánatot kaptam, mivel megvallottam neki minden bűnömet( 1 János1:9), kicsiny hitemmel elfogadtam ezt az igeverset, és kértem írányítását életemre. ez megtérés volt nem színlelés. Ha elesek, megbánom, megvallom, nem hordozom a búnt magamban, nem merem és Istennek Lelke késztet megvallásra. Nem beszélek nyelveken, nem kaptam ily lelki ajándékot, de tudom, hogy felhasználható eszköz vagyok Isten kezébe. Őrizzen meg attól, hogy egy nagy próbában Őt elhaggyam, ennek megelőzésére kérem tőle az erősítést.
Hamarosan néhány fényképpel is szemléltetni fogom a bemerítés általi bizonyságtételt.

Zágoni János