Újév napján este 5- kor gyültünk össze istentiszteletre, ahol Albu Levente testvér, akik egyetemisták között missziózik, a hívő élet teljességéről és annak feltételeiről beszélt. Istentisztelet után Mónika testvérnő meghívta a fiatalokat vacsorára. Nem csak a teljes ifjuság volt jelen, hanem a két vasárnapi iskolás, valamint Levente testvér is. Tiznél jóval többen voltunk.
Mónika testvérnő finom vacsorát készített, amit jóizűen fogyasztottunk. Étkezés után elnököst játszodtunk melynek lényege az, hogy légy figyelmes és ha valaki mondja a számodat vagy a rangodat( jegyző, titkár, elnök), akkor mondd te is a számodat és azonkívül egy másik játékos számát, megfelelő ritmusban, melyez az elnök ad meg, mivel ha kifutsz az időből és a ritmusból visszakerülsz az utolsó helyre.
Az ifjuság egy része tovább maradt egy rajzfilm megnézésére. késő volt egy többen is hazamentünk.
Másnap, pénteken megtartottuk első ifjusági óránkat, amelyen beszélgettünk 2009-re vonatkozó terveinkről, összegeztük a tavalyi eredményeket.
Szombat szabadnap volt.
Eljött vasárnap, jan. 4-e : Reggel szokás szerint istentiszteletre gyűltünk. Délután meglátogattuk Csorja bácsit, akivel nagyon jól elbeszélgettünk. Ez volt a vakáció utolsó napja, és sajnos , bevallom egy kis önzés volt bennem, hogy legalább ez az utolsó nap teljen jól nekem. Egyáltalán nem telt rosszul, hiszen legtöbbet a testvéreimmel lehettem.
Eljött újból az este. Istentisztelet volt. Csaba testvér családjával és Annamáriával a körzetben voltak, a többiek itthon voltunk. Minden úgy tünt hogy jól fog telni továbbra is a nap.
Istentisztelet után meglepetésszerű volt az is, hogy egy új éneket tanulhatunk meg négyszólamra. Úgy tünt, két szopránosunk, Mónika és Annamária nem jönnek. kicsit később mégis betoppantak. Így teljes volt a csapat. Próbáltuk az éneket, hol így , hol úgy ment. Igaz, nehéz volt egyeztetni , az is hogy mindenki a saját hangján énekeljen. Milyen jó ez az énekóra.De még jobb volna ha menne a tenor is- gondoltam magamban. Volt amikor úgy éreztem, nem tudom, majd megtanulom otthon vagy máskor és kezdtem lapozgatni egy könyvetmely az első világháborúban résztvevő baptista testvérek helyzetét tárta elém. Egyszer szól Feri testvér hogy énekljem én is a tenor részt, nembaj ha nem is tudom, de legalább próbáljam meg. Letettem a könyvet és próbáltam énekelni, sokszor nehéz volt fenntartani a hangot, de Feri testvér kisért az orgonával. Egyszer csak megszólal Feri testvér telefonja. Csaba testvér az . Mit akarhat. Ahogy leteszi telefont, kijelenti hogy menjünk, mert ég a ház. Ildikó testvéernő megijed: A miénk? Feri testvér válaszol: Nem, az Annamáriáéké. Néhány perc múlva a helyszínen voltunk: Tűzoltók munkálkodtak serényen. Leégett nyári konyha, füstölő ház...... Így végződött vasárnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése