Lassan az ünnepek végére értünk: Egy hosszú, szinte kéthetes időszak csak az ünnepekről szólt. Most már jöhet a munka és a tankönyv. De még mielőtt visszatérnénk fárasztó hétköznapjainkhoz , hadd meséljem el, hogyan teltek az ünnepek az ifjuság körében.
Ami nagyon furcsa volt, az az idő karácsony esti felgyorsulása. 24.-én reggel lassacskán járt az óramutató, este valósággal rohant. Mikor megérkeztem az imaházba, már lassan-lassan 5 óra volt. nem ment a négyszólamú ének, amit karácsony estére terveztünk, láttam hogy a gyerekek is kevesen vannak s nem megy olyan jól a próbájuk. Mi lesz idén a karácsonyi gyrmekhangokkal? Hogy sikerül az előadásuk. Nekünk miért nem sikerült megvalósitani a rég tervezett bábjátékot? És az idő csak múlik. Hogy lesz a kántálás?Mónika testvérnő csak azzal biztat hogy később megbeszéljük. Talán nem is lesz karácsonyesti éneklés? És immár öt óra
Endre testvér elkezdett orgonálni. Karácsonyi ének, szolgálatok, igehírdetés. Mintha oldódna a feszültség. Majd ajándékosztás egyre nyugodtabb a hangulat. Végül Mónika testvérnő összehívja a fiatalokat és megeggyezzük, hogy fél 10-kor a blokkban. Úgy tettünk, ahogy megbeszéltük. Mónika sütivel és üdítővel várt. Csaba testvér a másik szobában pihent, mert nagyon beteg volt. Hála az Úrnak, azóta meggyógyult. Még mielőtt elindultunk volna, elénekeltünk néhány éneket odabenn. aztán lementünk a tömbház elé. Először az épület jobb oldala felöl énekeltünk, aztán a tulsó oldalon. Voltak akik kiváncsian néztek minket az ablakon. Csaba testvér is kinézett, és arcán mosoly ragyogott.
Ezután jött csak a nagy kaland: elindultunk a város felső részébe kb. negyed óra múlva megállottunk Fejér Endre testvérék tömbháza mögött. 1,2,3 és ,, Magasztaljuk Istenünket". Azután az igevers következett: Ne féljetek.... Indultunk is tovább. A következő meglátogatott személy Fejér Éva tv.-nő volt, Endre testvér édesanyja, aki néhány tömbházzal arréb lakott. Mivel születésnapja is volt, felköszöntöttük. Az ő utasításainak megfelelően eljutottunk Veress testvérnő lépcsőházába ahol a folyósón megállva énekeltük el énekünket. Szegény testvérnők le van bénulva, így hozzátartozói gondozzák, akik nem hívők.
Ezt követően egy eddig ismeretlen terepen jutottunk el Annamáriáékhoz. Nagy kiterjedésű a város, rengeteg ház van és utcacska melyeken én még nem is jártam. Annamáriáékhoz érkezve, elénekeltük a karácsonyi énekeket és elmondtuk az igeverset. Annamária nagymamája volt csak otthon, biztosan pihent, Annamária édesanyja egy idős néninél volt, Annamária velünk. Rögtön Annamáriáék háza mellet van egy magas domb melynek tetején található a Montana szálló, azt követően pedig még több domb és fenyőerdő . Jég volt és sikosság és eléggé meredek is volt a domb. Néhányan egymás karjába kapaszkodva futottunk fel. Mikor már fenn voltunk, egy kicsit szórakoztunk: egyet hógolyóztunk. Elhaladtunk a szálloda mellet és a lejtős utacskán haladva megérkeztünk Ildikóék házához. Ezt követően a Lontiş családot látogattuk meg, akik a román gyülekezet tagjai. ,,O ce veste plină de bucurii" - címú éneket énekeltük el. Közel egy fél órát töltöttünk el náluk. Jó beszélgetésünk volt. 25.-e ott ért minket(folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése