Miután mindannyian részt vettünk délután a tamásfalvi istentiszteleten, nekivágtunk uticélunknak. 3 kocsi, 11 személy. Kb. este 7 körül érkeztünk meg a táborhoz, ahonnan Csaba testvér elkérte a kulcsot.Egy negyed kmnyire befordultunk egy kerítéssel körülvett területre, melyen szebbnél szebb fenyők, bokrok, makkfák sorakoztak. A bekerített terület túlsó végén volt a Teleios-ház, amely maga szépségével és egszerúségével fogadott bennünket. Mikor az ajtót kinyitottuk, egy kis konyha volt tárult elénk tűzhellyel, kagylóval, balra egy kamra és egy fürdőszoba, teljes felszereléssel.A konyhától jobbra gy ajtó vezetett át a nappaliba, ahol néhány fotel, egy nagy asztal, kisebb asztalok voltak találhatóak, valamint egy kissé meredek lépcső mely a hálószobák felé vezetett. Hamarosan kikémleltük az emeletet is. 3 kétágyas szoba, és egy négyágyas, valamint egy padlásszoba. Miután megtekintettük a házat, kezdtük kipakkolni a dolgainkat, ezt követően kiosztottuk a szobákat. Kalányos Nimród, kinek a szülei nem rég merítkeztek be, utolsó percen döntötte el hogy velünk jön, így matracát az egyik fiúszobába helyeztük el. Mónika testvérnő nem engedte, hogy a padláson aludjunk, mivel az nem volt előkészítve, viszont a többi szoba igen. A négyágyas szobát a lányok kapták, mert pontosan négyen voltak: Mónika, Annamária, salomé és Rebeka.Ildikó nem tudott jönni.Az egyik szoba Péteré, Norbié és Nimródé lett, egy másik Csaba testvéré és Sámuelé, a lányok szobájával szembenit én és István kaptuk.
Miután csomagjainkat elrendeztük, néhányan a kikapcsolódás utját választották, míg a többiek a vacsorakészítését. Kitettük a tányérokat, kanlakat, késeket, villákat, teát készítettünk. Mónika testvérnő szeletelő gépet is hozott, mellyel felszeleteltük a szalámit, sajtot, így nem kellet se a kezünket se a kés élét fárasszuk. Lassacskán megtelt az asztal étellel, valamint a körülötte levő székek is éhes szájakkal. Elénekeltünk egy hálaadó éneket, ezután egy valaki közülünk imádkozott. Az ima után elfogyasztottuk a finom vacsorát.Mivel kissé fáradtak voltunk, Csaba testvér ajánlotta, hogy feküdjünk le. Mindannyian szobánkba vonultunk, és próbáltunk pihenni, egyesek zuhanyozni készültek. István elővette a gitárját, és énekeket kezdett el rajta játszani. Én is csatlakoztam hozzá és énekeltem. Hamarosan Annamária is csatlakozott az énekhez, és néhány ének után ajánlotta, hogy tartsunk mi néhányan esti csendességet. Másokat is megkérdeztünk, hogy csatlakoznának-e, végül mindannyian levonultunk a nappaliba és együttesent tartottunk áhitatot: Énekeltünk, igét olvastunk és imádkoztunk. Lassan már az idő 11 felé járt, mégis egyre jobban fokozódott a zaj és a mozgás. Egyeseken úgy látszott, hogy nem is fáradtak, mivel semmiképpen sem akartak vagy tudtak aludni.Néhányan pizsamapartit akartak rendezni.Voltunk, akik megkiséreltük az alvást, ám csak a kesőbbi órákban tudtunk csak elszenderülni. Egyesek csak 3 órát aludtak . általában így van ez, ha új környezetbe kerül az ember.
Ám az igazi táborozás csak másnap kezdődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése