Augusztus 3., hétfő

Egy ragyogó, napsütésés napra ébredt a kovásznai ifjuság. Egyesek napra készen már 6 körül felébretek. Én 7 után keltem fel és egy sétát tettem az óriási kertben a fák között. Ahogy a fák között sétáltam, Csaba testvért pillantottam meg a kapunál, aki bizonyára reggeli csendességét tartotta. Igyekeztem távol maradni. Egy idő múlva észrevett és magához hívott. Egy csigát mutatott, aki elég nehezen haladt a kavicsos úton. Gondoltom ez egy gazdagabb csiga volt, mert valamivel nagyobb háza volt, mint társainak. Ahogy a csiga mozgását szemléltük, Csaba testvér megkérdezte hogy szerintem mennyi idő kell ennek a csigának , hogy elmenjen a kert túlsó végéig?Elmondta, hogy a hivő ember is ilyen nehézkesen halad a cél felé. Sokszor kell jöjjön egy kéz ami felemel és tovább visz a célhoz, és ami megőriz a kárhozat lejtőjétől.
Csaba testvér azt is megmutatta hogy kell a makk kalapjával fütyülni. Mikorra beértünk, már a reggeli készült, sokan ébren voltak, és készültek asztalhoz ülni.Körülbelül fél 9-kor meg is kezdtük a reggelit.Ezt követően kaptunk egy negyedórai szabadidőt,mely idő alatt el lehetett mosogatni, ki lehetett takarítani az asztal körül. Nem sokkal később imaáhítattal folytatódott a programunk. A Mt 17:1-5 versek alapján buzdítottam a fiatalokat imára. Hálát adtunk, hogy feljöhettünk a megdicsőülés hegyére, és néhány napot eltölthetünk távol a világ zajától. Kértük az Urat, hogy hadd leplezhessük le az ő dicsőségét ezen a helyen, és hogy valóban jól érezzük magunkat. Ezt követően énekeket énekltünk, mitán Csaba testvér felolvasta az 51. Zsoltárt, dávid búnbánó imáját. A felolvasott igékből kiindulva, a hazugságról és a bűn rejtegetéséről beszéltünk. Egy játékot is játszodtunk: Három személy elmondott egy-egy történetet az életéből, és meg kellett állapítsuk, hogy a három személy közül ki mondott hazugságot. Ebből a játékból is kiderült, hogy sokszor nehéz észrevenni a hazugságot. Dávid elhallgatta az ő tetteit, és hogy ki ne derüljön az igazság, egyre jobban belemászott a bűnös tettekbe.Nátán próféta szavai mégis megtették a hatást.Megbánta bűneit, összetört és bocsűnatot kért. Előjött a kisértés témája is. Dávid már ott hibázott, hogy Jeruzsálemben maradt. Így nem tudta megakadályozni, hogy meg nem lássa Betsabét. Mégis ott követte el a legnagyobb hibát, hogy kezdett érdeklődni utána. Sokszor nem tudjuk megakadályozni, hogy a madár elszálljon a fejünk fölött, de hogy fészket rakjon, azt már igen.Mindig a második lépés a döntő. Megállunk vagy megyünk tovább. Önvizsgálatot tartottunk és arra jöttünk rá, hogy milyen könnyen szokássá válhat a bocsánatkérés, amelyből sokszor kimarad a bűnbánat. Az a délelőtt egy megújulási lehetősé volt mindannyiunk számára. a délelőtti alkalom befejeztével újabb szabadidőt kaptunk. Néhányan lementek Szentegyházára bevásárolni, a többiek pihenőt tartottunk.1 óra előtt elindultunk egy kis ösvényen a tábor felé, hogy elfogyasszuk ebédünket. Útközben megláttuk Veress Barnabás sírját. Úgy döntöttünk, vissszafelé jövet meg is állunk annál.Az ebéd finom volt, a második fogás is. Volt dinnye is. Miután megebédeltünk, megindultunk a Teleios-ház felé. Megálltunk Barnabás sírjánál, melynek egyszerűsége lenyúgözött. Milyen sok embernek márványsírja, egyeseknek ékszerekkel diszített sírja és mégsem győztesek. Ez az egyszerú sír mégis egy győztesrúl beszélt, kinek élete áldás volt az emberek számára.
Hamarosan visszaértünk a házhoz, ahol átöltöztünk fürdőruhába és megindultunk a másfél km-re levő termálfürdőre. Mikor megérkeztünk pokrócainkat leterítettük a fűre és mindannyian a medencéhez siettünk. A 25 fokos víz eléggé kellemes volt. Sokan voltak már a vízben, a szélén és a közepén is, de hála az Úrnak, nekünk is jutott még hely. Legtöbben közülünk azt állították, hogy nem tudnak úszni. Néhányan el is sajátítottak egy kis uszóleckét, akik ebben már jártasak voltak. A maradék, úszni nem tudó társaság a medence szélén maradt, hisz ott is lehetett élvezni a langyos vizet. Miután mindiannyian kijöttünk a medencéből, pokrócainkhoz mentünk, hogy megtörülközzünk és megszáradjunk. Ezt követően vettünk egy-egy lángost. Mivel az ég lassan beborult, igyekeztünk visszaérni a táborozóhelyünkre, hogy megsüthessük a szalonnánkat, ami aznap esti vacsoránkat képezte. Épp, hogy megsült a szalonna, eleredt az eső . Így vacsoránkat odabenn fejeztük be.
Közös megegyezéssel eldöntöttük, hogy aznap este megnézzünk a ,,Mr.Bean nyaral" című filmet. Elég sokat nevettünk rajta.
Lassan már este felé járt az idő. Most már igazán fáradtak voltunk, így készültünk lefeküdni. Egyesek azon vitatkoztak, mint legyen a másnapi utazás Parajdra és Szovátára.A többiek szobánkba tértünk, beszélgettünk, imádkoztunk. Eltelt a hétfői nap is.