Augusztus 4., kedd

Csodálatosan szép napra ébredtünk. Legtöbbünk már 7 óra után felébredt, volt, aki már kinn ült a tornácon, vagy a kert végében levő padokon. Én is kihasználtam az időt, egyet sétáltam a kertben, elmentem egész a kapuig, közben csendben lehettem Istennel. Mikorra visszaértem, leültem Csaba testvér és Annamária mellé, akikkel megosztottuk egymás gondjait, terheit, úgymond testvéri órát tartottunk. Majdnem lekéstük a reggelit, de hála az Úrnak, nekünk is maradt hely és étel az asztalnál. Akárcsak tegnap, a reggelit most is egyórás szünet követte, mialatt el lehetett mosogatni és felkészülni az áhitatra. A reggeli áhitatot énekekkel kezdtük, István vezetett minket gitárral.Néhány ének után Annamária olvasott fel a 37-es és 50.Zsoltárból. Az általa választott igeversek Isten azon igéreteit sugározták, miszerint ő megtart a nyomorúság idején, ha segítségül hívjuk az ő nevét. Ezt követően imádkoztunk. Ezt követte a bibliaóra, melynek témája ugyancsak a hazugsághoz kapcsolódott. Jákób történetével foglalkoztunk. Az alkalom elején eléggé nyomott hangulat volt, mindenki aludt el. Éppen ezért kimentünk a friss levegőre egyet játszani.Miután felébredtünk, nekiláttunk a témának.Megvizsgáltuk Rebeka viszonyulását Jákóbhoz, Jákób hazugságának következményeit, arról tanakodtunk, hogy isten akarata volt-e, hogy az Ő terve hazugság által valósuljon meg. Elég heves vitákba bocsátkoztunk, érveltünk-cáfoltunk, volt is miről. Áldott alkalmunk volt.
Mikor imával befejeztük az alkalmunkat, mindenki nekilátott pakkolni, öltözködni, készülődni a szovátai útra. Egy kis idő múlva el is indulhattunk az Úr kegyelméből.Egy keveset megálltunk Szentegyházán tankolni, majd Udvarhelyen is egy kis időre. Csodálatosan szép tájakon mentünk keresztül. Az erdők egymást követték. A jó utakon elég gyorsan tudtunk haladni. Korondon vigyáznunk kellet, mivel rengetegen jártak az úton és és az útszélen. Parajdon is lassabban közlekedtünk. Végül megérkeztünk Szovátára, mely a mi kis fúrdővűrosunkra hasonlított néhány szálloda nevében mint pl a Hefaistos, vagy a Caprioara. Sokszor nem is csodálkozom, hogy a túristák összekeverik a két várost. Szovátafürdőn is elégge le volt blokkálva a forgalom, mivel rengetegen jöttek erre a csodálatos helyre. Végül mégiscsak feljutottunk a szállodákhoz, melyekhez már közel volt a Medve-tó. A tervünk az volt, hogy úszkáljunk egyet a Medve-tóban. Le is mentünk a strandra, hogy belépőt vegyünk, ám az árat egy kicsit sokalltuk.Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy közeli pizzériába, megebédelünk, majd azután meglátjuk, mit csinálunkNem tudtuk biztosan, hogy milyen mély a Medve-tó, hol lehet fürödni. Mónika testvérnő felhívta a szüleit, akik nemrég itt nyaraltak, ők azt mondták, hogy van egy nagyon mély, valamint egy kb 1 m mélységű szakasza is. Bár a sós vízben nem fenyeget senkit se az elmerülés veszélye. Eleget tanakodtunk, végül úgy döntöttünk, hogy Parajdon is megnézhetjük a strandot, s még lehet, olcsóbban megúsznánk. A finom pizza elfogyasztása után visszatértünk Parajdra. A strandhoz közel leparkoltunk, és utánanéztünk a belépő árának. Ahogy reméltük, itt 5 lejjel olcsóbba került a jegy. Ám nem az volt az elsődleges célunk, hogy úszkáljunk. szerettünk volna lemenni a sóbányába, mert néhány nagyon köhögtünk az utóbbi napokban. Sajnos nem tudtunk lemenni, mivel valamilyen meghibásodás történt, valószínűleg az áramvezetékekkel, így úgy döntöttünk, hogy úszkálunk egyet a helyi strand sós vízében. A levegő hőmérséklete 30 fok volt, a vízé 28. Mikor bementünk, éreztük, hogy ez másabb a tegnapi termálfürdőnél. A víz kegyetlenül sós, csípi a sebeinket, ha szemünkbe kerül, mar, mégis nyugodtan elengedhettük magunkat, nem sülyedtünk le. Jól éreztük magunkat a vizben, de sajnos onnan is el kellett jönnünk. Az ég hamarosan beborult, és villámlani kezdett, a távolban zuhogott az eső. Mindannyian kijöttünk, és velünk együtt sok más ember, mindenki menekülni akart a vihar elől. Miután elvettünk a cuccainkat, autóba szálltunk, és igyekeztünk haza a teleios-házhoz. Elég csúnya idő kapott el bennünket. Csak úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. Fújt a szél. Mégis megőrizett minket az Úr. Székelyszentlélek előtt a fehér Dacia ablaktörlői összeakadtak, s mivel így veszélyes volt tovább haladni. Megállotunk a falusi útelágazás előtti parkolóba. István kiszállott a zuhogó esőben, hogy a meglazult csavart meghúzhassa az ablaktörlőn. Péter hallva, hogy mi történt, visszafordult és segítséget nyújtott Istvánnak. Végül elindultunk. Néhány km-rel arrébb Csaba testvérékkel is találkoztunk, akik épp megálltak egy borvízkútnál. Mindannyian feltöltöttük az üvegeinket, és folytattuk utunkat. El kell mondanom, hogy a borvíz eléggé benzinszagú volt, az ize is kissé furcsa, de vannak akik már regóta ezt a vizet isszák, úgy hogy mi is mertünk belőle inni. Homoródfürdőn a csapat egy része megállt a Lobogó Panziónál, ám István, én és Annamária igyekeztünk, haza mivel mindannyian át voltunk ázva. Mire hazaértünk a Teleios-házhoz, már nem is nagyon esett az eső. Egy félóra múlva a másik két autó is megérkezett. Kb. már 8 óra volt, mire mindenki haza ért. Sámuel és Péter elhatározták, hogy készítenek egy kevés sültkrumplit. eközben Csaba testvérnek lehetősége adódott, hogy a bátyám laptopját megtekintse kivülről-belülről. Eközben Péter krumplit hámozott és szeletelt, Samu pedig a konyhán tevékenykedett. A többiek hol itt, hol ott voltunk. Néhányan társasjátékokat játszodtunk. Közben elkészült sz első tál krumpli, melyet néhányan hamar el is pusztítottunk. Az nap este csak az kapott vacsorát, aki kért..Nagyon elhúztuk az időt, már majdnem egy óra volt, mikor lefeküdtünk. Tekintettel arra, hogy eléggé fárasztó napunk volt és hogy az időt is elhúztuk, megegyeztünk, hogy reggel 9-ig aludhatunk. Lassacskán lefeküdtünk és elaludtunk.