Isten kegyelméből, a múlt hétvégén hazalátogathattam Kovásznára. Mivel már rég nem voltam ifjúsági órán az otthoniakkal, márv vártam a szombat délutánt. Sajnos nem voltunk jelen teljes létszámban. Egyesek nem értek haza, és volt olyan személy is, akinek épp más tennivalója akadt. Igy a szokásosnál kevesebben gyúltünk össze. Sokkal többen voltunk az októberi látogatásom alkalmával.
Már jó ideje, hogy a marosvásárhelyi ifi alkalmait látogatom. Hiányzanak az otthoniak, jó volna azt is látni, hogy miként haladnak előre. Nagy meglepetés számomra az, hogy most a blogot javarészt ők szerkesztik.Ez egy lehetőség arra, hogy még inkább növekedjen bennünk a közösségtudat, az Istennek való odaszántság, valamint az egymás épitésének vágya.
Mig látom a keresztény ifjuságokat, felteszem a kérdést, hogy milyen kell legen egy minden szempontból megfelő ifjuság? Mig a kérdésre való feleleten elmélkedek, eszembe jut, hogy melyek azok a hiányosságok, veszélyek, negativ tényezők, amelyek tönktretehetnek egy ifjusági alkalmat. Szeretném, ha az eddig tapasztaltak alapján bemutathatnám néhány meglátásomat az ifjuságokkal kapcsolatban.
1. Fontos tudni azt, hogy miért járunk ifjusági órára. Okkal és céllal kell odamenjünk. Ha ez a két tényező nem meghatározott, értelmetlen az alkalom látogatása. Nem szoltunk csak úgy elmenni valahova, vagy csak azért, hogy ott legyünk. Lehet, hogy ez még sokunkban nem tisztult le.
Fontos tudni, hogy az ok és a cél mennyire Isten szerinti. Hallottam én már olyat, hogy hivő fiuk csak azért járnak ifjusági órákra, hogy lányokkal találkozhassanak. Vannak olyanok, akik jól érzik magukat az alkalmakon. Egyesek csak tartozni akarnak valahová, vagy éppen kiváncsiságból mennek el. Vajon ezek közül melyik Isten szerinti? Ki megy azért ifjuságira, mert szüksége van az Úr és fiatal testvérei jelenlétére? Talán akadnak olvasóim között olyanok is, akiket felbosszant az üzenetem. Én nem látom helyesnek, hogy csak lányok miatt, vagy a másik nem esetében a fiuk miatt menjünk ifjusági órára. Nem szeretnék mélyen ebbe a témába avatkozni, mert még éretlen vagyok hozzá, inkább szeretném azt üzenni, hogy ,, minden féltett kincsnél jobban őrizd a szivedet".
Ne csupán a jó légkör miatt járjunk ifiórára. a fiatalok nagy része rendelkezik humorérzékkel, és egy jóizű vicc, egy poén képes derűt csalni az egész ifjuság arcára. De jó ezt mértékletesen gyakorolni. Tapasztaltam, hogy olyan alkalmakon, ahol inkább az egymás nevettetése áll a központban, jól érzi magát ugyan az ember, de az ige félretevődik, a témától pedig olyan messzire kerülünk, hogy onnan már nehéz visszakanyarodni a központi gondolathoz. Vannak olyan alkalmak, ahol az ifivezetők valóságos show-t tartanak. Nagy népszerűségnekm örvenjdenek, akárcsak alkalmaik. De kinek kell egy olyan alkalmon, ahol a fiatalok bűnüket bánva, összetörve, sirva jönnek Isten elé kegyelemért? Nem inkább a szentségről kellene szóljon az ifjusági óra, mint a jókedvről. Az az igazi jókedv, amely a bűnből való felszabadulás után tapasztalható. nem lesz ott szükség semmilyen ,,jókedv-csinálóra".
Jó dolog az ifihez tartozni, de annál jobb ha valaki Krisztushoz tartozik, bár ez nem mindig a nevetésről szól. Jó dolog, ha valaki kiváncsiságból látogatja az ifialkalmakat,de annál jobb, ha inkább az teszi kiváncsivá: hogy élhetne még jobban Isten akarata szerint.
Zágoni János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése