2. Ha egy ificsoporthoz tartozol, tudnod kell, hogy vannak kötelezetteségeid is. Igazán boldog lehetsz, ha egy ilyen csoporthoz tartozol. Bizony, sok áldásban részesülhetsz. Csupán csak füledet kell nagyra nyitsd, és máris árad az áldás az igén keresztül. Jó dolog kapni, igaz? De még annál is jobb szolgálni, és feladatot vállalni az ifin belül.
Kisebb ifjuságoknál nagyon könnyen meglátszik, ha valaki nem végzi a feladatát. Ilyenkor vannak, akik magukra kell vállalják a másik egyén feledatkörét, hogy ezen a területen az ifjusági óra ne szenvedjen kárt. Van olyan ifjuság is, ahol minden tevékenységet az ifivezető végez, a többiek pedig csak hallgatók, résztvevők, fogyasztók.
A mai társadalom egyre inkább fogyasztó-beállitottságú, és ez a beállitottság beszivárgott a gyülekezetekbe, megfertőzve sok közösségi légkört. Ma már kevesebb ember akar szolgálni. Jobb a kiszolgálás. És ez a jelenség főleg a szabadság éveiben bomtakozott ki. Amikor tilosak voltak az összejövetelek, akkor nagyobb szolgálati készség volt a testvérekben. Ma, amikor már mindent szabad, jobb szeretjük élvezni a magunk nyugalmát.
Nem csak felnőtt testvérek hibája ez, hanem fiataloké is. Sokat számit az otthoni keresztény nevelés is, de főleg az, hogy a fiatal mennyire jutott közel Krisztushoz. Ha valóban közel kerülünk Hozzá, akkor világossá válik előttünk, hogy akármennyire is jólesik a kiszolgálás, nekünk vállalnunk kell a szolgálatot egymás iránt, ez pedig valóban nem könnyű.
Jó volna nemcsak elméletileg megvizsgálni ezt a kérdést, hanem gyakorlatilag is. Mivel szolgálhat egy fiatal az ifiórán belül?
1. Imára való buzditással: Egy időben azt gyakoroltuk Kovásznán, hogy minden péntekre más-más fiatal készült buzditással. Volt aki alaposabban felkészült, volt készen megtalálta valahol a buzditás anyagát, de mindenképpen hasznosnak látszott az ilyen jellegű szolgálat. Nem tudom, hogy mostanában miképp gyakorolják ezt az otthoniak. Volt egy időszak, amikor ezt a gyakorlatot már nem folytattuk, mert állandóan megfeledkeztünk róla. Be jó lenne mindig ébernek és józannak lenni.
2.Bátoritással, bizonyságtétellel: Mindannyiunknak szüksége van bátoritásra, hogyha elcsüggedünk. Sokszor próbáljuk ezt elrejteni magunkban, de akármennyire is próbáljuk takargatni, meglátják a körülöttünk levők. Ilyenkor nagyon jól esik az embernek, ha valaki bátoritja őt. De még magának a bátoritónak is jól esik, hogy segithet a megfáradottnak. Sokszor van bennünk egy szégyenlősség, hogy vajon elfogadja a bátoritásomat, vagy vajon állok én úgy lelkileg, hogy bátorithatom őt. Ezek a kérdések könnyen jelentkezhetnek, de ügyelnünk kell, hogy ezek miatt ne akadályoztasson meg a bátoritás. Ha tudatában vagy annak, hogy valamit nem rendeztél az Úr előtt, járulj elébe és rendezd ügyedet. Nem érdemes az embernek marcangolnia magát, hogy miképpen is áll most. Ha valami súlyos, rendezni való dolog van az életében, az mindenképpen meglátszik. Ha bátoritanod kell, sohase gondolj arra, hogy miként fogadják!Végzed el a feladatodat, a többi már nem rajtad múlik!
3.Az is egyféle szolgálat, ha meghallgatod és felfigyelsz arra, amivel a társad készült.Hiszen ezzel értékeled az ő szolgálatát. Nagyon sok szolgálattevő megfárad, hogyha látja, hogy sokakat nem érdekli az, amivel készült. Hogyan értékeled azt, hogyha valaki igével bátorit téged? Érted teszi. Mivel foglalkozol, miközben az alkalom vezetője próbál hozzád szólni: vajon társaddal beszélgetsz? Ne lehet két felé figyelni.
4.Az is szolgálat, ha részt veszel az egyik fiatal által megszervezett szolgálatban. Már lassan egy éve, hogy Csaba testvér engem bizott meg, hogy szervezzem meg a február eleji szolgálatot. én úgy gondoltam, hogy előadhatnánk egy jelenetet, mely a bizonyságtevésről és a Krisztus iránti hűségről szólna. Eleinte mindenki benne volt. Ahogy teltek múltak az alkalmak, többször is átvettük a jelenetet. Egy alkalommal lelkipásztor testvérünknek hamarabb távoznia kellett, igy a próbában magunkra maradtunk. Igy sajnos a fegyelem egy kicsit felhigult. Többször is abba kellett hagyjuk a próbát, mert valamilyen baki miatt elnettük magunkat. Később azt történt, hogy az egyik fontos szereplő megúnta a próbát, és félrevonult az mp4-sével, hogy zenét hallgasson. Akkor már betelt a pohár- szépen elköszöntem a többiektől és mentem haza. Egyebként még aznap este kaptam egy üzenetet az illetőtől:,,Csak annyit hogy bocs. Ja és nem szerepelek." Ilyenkor úgymond szent harag szokott költözni a szivembe. Kicsit eletekintettem attól, hogy az illető még a tinédzser éveiben jár, amikor nagyon nehéz stabilnak maradni, de úgy gondoltam, hogy ez azért mégis túlzás. Vasárnap mégis megtörtént a békekötés. Ennek ellenére a jelenetet nem adtuk elé. Jobb is volt igy. Mi a tanulság? Részemről az, hogy a megszervezett szolgálat ne teher legyen a fiatalok számára. Viszont ha valamit megigérsz, azt teljesitsed, és ne add fel csak azért, mert pillantnyilag máshoz van kedved.
(Folytatódik)
Zágoni János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése